Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-10-09 / 40. szám
Kötelességem addig tart, míg í Magyarhonban lakom, míg keresetemből megélhetel, és míg prot. egyházunk önkormányzati szervezeti a kötelesség mellett jogigényt hagy fen számomra. B.-Csabán, oktob. 3. 1858. Keméry Mihály, városi mérnök. Tisztelt szerkesztő ur! Becses lapjának 38-dik száma, melyben egymást követik, a szebbnél szebb ajánlattételek az egyházi domesticára, különösen villámzó hatással lévén reám: ezennel kötelezem magamat, hogy ugy a lelkészi , mint saját csekély föld- és szőlőbeli birtokom után, míg csak jelen állomásomol leendek, s Isten életemnek kedvezend, évenkint három forintot osztrák becsben, az esperesi visizatonak lefizetendek; kezdvén e kötelezést az 1859-dik éven, azon óhajtás kifejezése mellett, vajha valamikép mód találtatnék, hogy nehogy az ily adományol elforgácsoltatván, csekély eredményűek legyenek, azok egy központban folynának össze, s például, míg azokról az összes prot. egyetem rendelkezhetnék, a pesti superintendentia lenne azoknak letéteményese. Felszólításomra, önként és dicséretes készséggel , hasonlóul kötelezik magukat az egyházi domesticára, az egy piros norma szerint: Borsi Sándor, főbíró . . 1 pszt. — kr. Csontos Imre, jegyző .... 20 „ Szokolay Lajos, második biró . 10 „ Halász Sándor 10 „ Kun Benjámin 10 „ Simon József 6 „ mely sorozatot csak kezdetnek kérem tekinteni, annak folytatását teljes bizalommal reménylvén. Az első évi illetékre nézve, főbíró Borsi Sándor és én, kivételt tenni kívánván, s azt előlegezvén, és még megpótolván, a püspöki szegények pénztárából — melynek gyarapítása, ugyancsak Borsi Sándor úr nagy érdeme — két párttal: ez egész hat pártnyi összeget, bocsánatot reménylve ez önkéntes rendelkezésén — elküldöttem nt. Révész Imre urnak, a moldvai szászkuti szegény egyház és lelkésze némi segélyezésére. Midőn e néhány sornak becses lapjábani közzétételét kérném, teljes tiszteletem mellett maradván tisztelt szerkesztő urnak alázatos szolgája Pap Károly, II.-Várad püspöki lelkész. Egy névtelen maradni akaró buzgó protestáns 102V» hold földje után fizetendő krajcárokat 2 pártra kiegészítvén, ez összeget mindaddig, míg a domestica ügyében országos intézkedés történnék, a Pesten fenálló theol. intézetre szánja és első évi járandóságát a tiszt. Török Pál íőesp. urnái le is fizette. Szerkesztő. Igénytelen nézetek. (Vége.) Nem akarva e lapok tisztelt olvasóinak figyelmét a fenebb előadott tárgy körüli nézeteim hosszasabb fejtegetésével fárasztani, áttérek a második kitűzött tárgyra, a prot. egyházi domestica s az ennek szellemében tett indítvány és ajánlatok kérdésére.— Szabad legyen itt is őszintén elmondani nézetemet. Megvallom, ezen nagyfontosságú tárgynak eddigi vitatása engemet ki nem elégített, nem pedig azért, mert kimondatlán egyszer az, miszerint egy felekezeti közpénztárnak kell, birtokaránylagos önkéntesen elvállalt adózás által létrehozatnia, bár többen fölemlíték e dolgot, senki tudtommal nem terjeszkedett ki arra, hogy váljon az így felállítandó pénztárnak rendeltetése mi leend ? magához fogja-e ez vonni, az egyes egyházak, egyházmegyék és egyházkerületek pénztárait és jövedelmeit? általa levén azután mindenek fedezendők, vagy pedig azok épségben maradván, ezen pénztár az eddig tapasztalt hiányok fedezésére fog csupán felállíttatni? Pedig ebben áll — szerintem — a kérdés fontosabb része, mert hogy egyházi szükségeink fedezésére új forrásokról gondoskodnunk, hogy oly célokra, melyek eddig egészen elhanyagolva voltak — mint maga a magyar prot. egyetem, a szegény egyházak segélyezése, némely közhivatalnokok fizetése stb. — közmeghatározás útján anyagi erőt gyűjtenünk kell, arról azt hiszem, senki nem kételkedhetik, valamint kevesen vannak bizonnyal olyanok is, kik — ha szinte nézetek szerint nem helyes adakozási módot állapíttatnék is meg, magukat a rájuk eső teherviseléstől vonogatnák. Én részemről — habár az adakozásnak holdszám szerinti kivetését igazságosnak nem találhatom is, nem, már azért sem, mert egy hold föld értéke hazánkban 200 és 200 forint közt változik, s ezzel arányban jövedelmez; habár, mint máskor bővebben kifejtettem, az egyházi adózásoknak a birtokhoz képest fokozatosan, de nem egyszerűen s a szélsőségig birtokaránylag kivetését tartanám helyesebbnek, — mind a mellett is, ha e pénztár mi célból felállíttatásának kérdése, helyesen állapíttatik meg, ha zsinatilag általam nem helyeselhető modorban vettetik is ki a hívekre az egyházi domestica járuléka, örömmel fogom látni annak létrejöttét, mert ez által egy nagy lépés lesz téve egyházunk felvirágoztatására. Ami pedig a fentebb kitűzött kérdést illeti, most is teljes határozottsággal oda nyilatkozom, hogy a magyar prot. egyház összes jövedelmeit egy pénztárba összevonni s mindent ez által teljesíttetni helytelen volna. Helytelen, mert így maga a kezelési költség is — könnyen beláthatólag — tetemesen növekednék; helytelen, mert így egyszerre érhetné a legnagyobb csapás az összes felekezetet a mindig lehető háborúk és viszályok idején, vagy egyesek gazsága által, míg ha az egyes egyházi testületek külön pénztárai épségben hagyatnak, mindeniket egyszerre soha nem ér-