Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-02-25 / 8. szám
megkönnyítse és az uj egyházalkotmányt történelmi alapon maradandóan állítsa fel. Azon fokozatok után, melyeken a magyarországi protestáns egyház és iskola 1848 óta keresztül ment, a rendezés körül legyőzendő nehézségek elhárítása iránti szembetűnő gondoskodás, csak tiszteletteljes elismerés tárgya lehet; — ez semmi okot nem szolgáltat oly nyugtalanságra és békéstelenkedésre, melylyel p. o. az ág. hitv. bányai egyházkerület a nem választott superintendensi helyettesek papszentelési képességét kétségbe vonni azon időig sem szűnik meg, mikor majd superintendenseket lehet választani,— nem gondolván meg, hogy 1590-ben a bártfai zsinaton ezen meghatalmazás a seniorokra is kiterjesztetett „utministri ordinandi ad Více archidiaconum (Senior) mittantur;" — továbbá ez nem igazolja a küldöttségeknek imitt amott felmerülő sürgetését, melyek a legfelsőbb elhatározás siettetését kérjék, — mely, mint minden elfogulatlan protestánsnak be kell látnia, csak akkor fog bekövetkezhetni, ha majd azon kormányorgánumok, melyek arra vannak hivatva, hogy kimerítő jelentést tegyenek a felől, mire van szüksége az evangyéliomi egyháznak a maga megszilárdulása s kifejlése végett, összevetvén a létező szükségeket a fenálló törvényes viszonyokkal, — ezen legfelsőbb célzatnak teljesen eleget teendnek. Anélkül, hogy a tárgyalások mostani állását,— tehát anélkül, hogy azon időt ismernők, mely a m. kormány által a felsőbb határozat nyilvánítására kitüzethetik, — azt hisszük, hogy szükség Magyarország protestánsait arra figyelmeztetnünk, — hogy egyházi társulatok nem képeznek oly tért, melyen politikai küzdelmek előidézendők s vivandók volnának, — s innen a zsinat megtartásának időpontja annak ismeretétől is függ, ha várjon a protestánsok azon missiójokat, hogy politikai vitákat egyházi tanácskozásoktól teljesen elválaszszanak, jól felfogták-e — s ennek megfelelni van-e lélekerejök? Megfoghatjuk mi a kellemetlen érzést, melyet a magyarországi protestánsok éreztek, midőn az 1848-ki forradalom következményei az ő egyházukat s iskolájukat is megrázkódtatták; — s távol vagyunk attól, hogy gáncsolnók azt, hogy az említett 1856-diki egyházi gyűléseken protestáns szónokok tiszta meggyőződésből s lelkiismeretes kötelességérzetből, az eleibek adott kormányterv ellen buzgólkodtak; de ezen gyűlések nem mindenütt folytak le rosz hangzat nélkül, — nem minden szónokok kivánták a politikailag ingerlő irányzatokat távol tartani maguktól; és hogy ezek az egyházi meggyőződések melletti vívással semmi összeköttetésben nem állnak, megmutatták az ág. hitv. tiszai egyházkerület Iglón tartott tárgyalásai, a holott mély meggyőződéssel teljes férfiak egyházuk jogigényeit élesen s élénken oltalmazták , de soha politikai kitörésekre magukat ragadtatni nem engedték. Az idő kerekének minden fordulatánál hangzik a nagy vizek felett éltetve lebegő szellem ama bölcseségi parancsa: Mérséklet és rend. Ki ezt füle mellett bocsátja el, az el van ítélve. E mellett még egy megjegyzést kívánunk a magyarországi protestánsok méltánylása alá bocsátni, kik nyomtatott irataikban az 1790-diki 26. t. c. 5. §-sa folytán, iskoláiknak autonomicus vezetését kívánják. Ámbár azt nem tagadhatjuk, hogy a magasabb protestáns iskolákból a míveltség vezetői, a tudomány férfiai, a protestánsok számához oly arányban kerültek ki Magyarországon, mely az ő iskoláik jelessége mellett, a legkedvezőbb bizonyságot tesz, hogy továbbá a protestánsok az ő népiskoláiknak s városi és falusi népek képzettségi fokának a nemkatholikusok népiskoláival és képzettségével való összehasonlításától épen nem félhetnek; mind ez által ők az óhajtott autonómiának oly alakzatot nem adhatnak, mintha a kormánynak nem volna joga az ő nyilvános iskoláikra nézve iskolai tervet állapítni meg,— mivel ezen jogosultság a legfelsőbb felügyelési jog sajátságaihoz épen az idézett törvénycikk szellemében tartozik, és a kormány mindamellett, hogy a protestáns egyházi ügyeket puha és ápoló kezekkel igyekszik illetni, ezen főfelügyelői jogától most az egyszer ugyan elállani nem akar. A zsinat reménylheti, hogy alapos felszólalásai és felvilágosított kivánatai meghallgatásban részesülendnek, mivel a magas kormány az ő elfogulatlan megfontolásának álláspontján, a protestáns tanintézetek élénk virágzásának alapfeltételét azon ápolásban és dajkálásban találhatja, melyet maguk a protestánsok szolgáltatnak iskoláiknak, — az ő munkás befolyásukat pedig csak akkor várhatja, ha ezen tanintézetek az egyházzal s annak hitirányzataival az eddigi legbensőbb összeköttetésben maradnak. Ha továbbá a tanintézeteknek a megállapított tanrendszer szerinti organisatióját illetőleg, — a protestánsok rendelkezése alatt álló pénzerő tekintetéből könnyítések volnának kívánatosak; — ha a protestánsok azon óhajtástól lelkesülve, hogy a magyar tanítási nyelvnek benső szükségképenisége, a német nyelv kívánatos tudásával egyesíttessék, méltányos kivánataikat ez alkalommal felterjesztendik: az 1857. nov. 9-kén nemzetiségek jogai tekintetében történt császári biztatáshoz képest, mérsékelt kívánságaik teljes méltánylatára számot tarthatnak. Türelmetlen figyelmeztetések, időelőtti Deputatiók, tüzes fejtegetések, a kívánt célra tévesztett eszközökül tűnnek fel. A dolognak teljes érettségre kell jutnia; — a siettetés természettel magának a kormánynak is érdekében van. Addig a protestánsok helyzetüknél fogva arra vannak felhíva, hogy egyházuk jövőjére vizsgálódó pillanatokat vessenek, hogy belássák azt mi következése lehet a türelmetlen ingerültségnek. Ezen most kétszeresen szükséges, hogy hatályos és jóakaratú szavak emelkedjenek, melyek minden tüzes tolakodástól intéssel óvjanak, és a legfelsőbb elhatározás nyugott bevárására nyomatékosan utasítsanak. — A zsinat a maga idejében felismerheti ezen idők jeleit, — és számbaveheti ezek kivánatait, — hogy az uj egyházalkotmány önmagára támaszkodva biztos legyen jövendője felől, s ezáltal a későbbi tehetetlen panaszoknak