Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1859-02-26 / 9. szám
Pest, február 26-kán 1859. Második évfolyam. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ HIVATAL: Lövészutca, 10. szám, 9. szám. HIRDETÉSEK DÍJA: 4 hasábos petti sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdíj külön 30 ujkr. 1. emelet. PROTESTÁNS ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 42, egész évre 6 fr. 83 ujkr. Vidéken, postán szétküldéssel félévre 3 fr. 68 kr., egész évre 7 fr. 35 ujkr. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. Lesújtó gyászhirrel kell megnyitnom ezúttal lapomat. Irinyi József nincs többé az élők között. Négy napi betegség f. hó 20-án esti 6 órakor vetett véget e nemes életnek és kora sírba fektette az erő legszebb virágjában álló deli férfit. Hol vegyek szót, hogy e váratlan csapás feletti gyászunkat leírjam ? Hol vegyek szót különösen én, ki az elhúnytban nemcsak a nemzet szellemi munkásinak egyik jelesét, irodalmunk egyik tehetségdús mívelőjét, egyházunknak igazi bajnokát siratom, hanem mindezek mellett személyesen is szívem egyik kedves választottját, lapom egyik legkitűnőbb munkatársát vesztettem ? Szavamat a fájdalom fojtja el, szóljon helyettem e rövid élet munkásságban dús folyama. Irinyi József született Albison (Biharmegyében) 1822. Iskoláit N.-Váradon és Debrecenben végezte. Mily sikerrel ? mutatja az, hogy még nem volt 20 éves, midőn az akkor időben legjelentékenyebb folyóiratban az „Athenaeum"-ban több dolgozatai jelentek meg. 1842-ben külföldre utazott. Bejárta Németország egy részét, hosszabb ideig mulatott Párisban és meglátogatta Londont. Utazását a politikai tudományok tanulmányozására fordítá, és tanulmányit az 1846-ban Hálában megjelent útleírásában tette le, mely „Német-, Francia-, és Angolországi utijegyzetek" címmel két kötetben jelent meg. E munka előszavában Irinyi nyilt levelet intéz gr. Apponyi György akkori m. udv. cancellárhoz, mely levélben panaszt emelt a könyvvizsgálat ellen a sajtószabadság érdekében. 1843-ban a Széchenyi gróf „minimum"-ára vonatkozólag irt egy hosszas cikksorozatot „Morion" álnév alatt, mely dolgozat feltűnt és Széchenyi figyelmét is magára vonta. 1845-ben a Pesti hirlap munkatársa lett s 1848-ig abban a külföldi rovatot szerkesztő kitűnő ismerettel és jártassággal. Az 1348-diki országgyűlés előtt jelent meg tőle egy röpirat: „Az országgyűlés rendezéséről." Szépirodalmi műveit , melyek többnyire nem egyebek mint azon eszméknek elbeszélési alakban való feldolgozásai, melyek komoly tanulmányozásai közben lelkében kifejlettek, szinte elismeréssel és tetszéssel fogadta a közönség. Mindezeket, bár rövid élete munkásságának legnagyobb részét teszik, ő maga is csak előkészületek, gyakorlási kísérletek gyanánt tekinté, melyeket férfias bátorság az igazságnak kimondásában párosulva francia könnyűséggel, és világos előadással tették feltűnőkké. Pár év óta azonban a természet minden adományait, tanulmányai minden eredményeit kizárólag egyházunknak szentelé.Ö meggyőződésből volt protestáns, mily értelemben? ezt lapunk múlt évi folyamában „Dunatiszai" név alatt megjelent cikkei az egyháziasság és belmissió mellett elég világosan mutatják. A politikai hányattatások eredménytelensége azon erős meggyőződésre vezető, hogy társadalmunk alapos regeneratioja csak valláserkölcsi újjászületés alapján eszközölhető, ennek pedig első föltéteül tekinté a szabad egyházat. Ezen eszme volt utolsó éveinek vezér csillaga, mely irányt adott minden törekvéseinek. Ennek köszönhetjük ujabb egyházi irodalmunk Irinyi tollából folyt két legjelesebb művét, alapos tanulmányozása érett gyümölcseit, „az 179 °/1: 26-dik törvénycikk keletkezésének történetét" és a lapunk folyó évi folyamában megjelent cikksorozatot „a zsinati előkészületekről", melyet külön füzetben is kiadtunk. Az első mű német fordításban is megjelent és a külföldi tudós világ kitűnő tetszéssel fogadta, sőt több testáns fejedelmek is hozzá intézett levelekből lentették neki méltánylásukat. \