Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-11-08 / 45. szám
SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: Apótés szerb-utca szögletén földszint. PROTESTÁNS EGYHAI ISKOLAI LAP EEOFIZETÉSI DIJ : Melyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint— Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. HIRBETESEK DIJA: 4 hasábos petii sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. NEMI TÁJÉKOZÁS a protestantismus és a tudomány felett, különös tekintettel a magyar prot. egyházra. (Folytatás.) Azt is igéri F. úr. Vizsgálódása folyamán, hogy ő egyházi irodalmunk s tudományosságunk jelen állapotját őszre fogja hasonlitni saját multunkkal, s „a történeti igazság szempontjából párhuzamot tesz multunk és jelenünk között." Ezen ígérethez képest kötelessége lett volna F. urnak irodalmunk múltjának és jelenének legalább főbb tényeit tisztán s biztosan megismerni s elfogulatlanul öszvehasonlitani, s ezen irodalmi tényekből, azaz egyes kitűnőbb művekből s az összes irodalom tisztán felfogott értékéből mutatni azt ki, hogy irodalmunk mostani állása a múlthoz képest épen nincs hanyatlásban, s hogy mi is állunk korunkhoz képest ott, hol őseink, korukhoz képest állottak. F. úr azonban úgy látszik azt hiszi, hogy történelmi kérdéseket, a tények ismerete nélkül, puszta syllogismusokkal is el lehet dönteni. Azt azonban, e téren is cselekszi, hogy kénye-kedve szerint, furcsábbnálfurcsább tételeket állít fel, s azokat aztán bölcsen vizsgálgatja; pl. a többek közt: „ne vélje senki is, mintha egyházunk üdve, egyedül attól volna feltételezve, hogy minden lelkész, a maga erejét és tevékenységét, csupán a könyvbuvárkodás és az irodalom terén fejtse ki;1 . . . ugyan ki vélte, vagy ki mondotta ezt , azt azonban hiszem, hogy F. urnak magának, a fenforgó történelmi kérdéshez, nem ártott volna egy kis „könyvbuvárkodás — továbbá „azon lelkésztársainkat, kik inkább tenni mint irni szeretnek, egyenesen a tudománytalan emberek közzé sorozni senki sem akarja," — mint t. i. F. úr hiszi; •— „korunkban a tudományos műveltséget csupán az egyházi férfiaké után mérni — nem kell" stb. Elmélkedik továbbá F. úr arról is, hogy az irodalomra nézve a kedvező viszonyok a múltban sem hiányoztak. . . s hogy mily könnyű (?) volt még Apácai Csere Jánosnak az encyclopaediát írni stb. stb. Bizony, nagy dolgok ezek, hanem a fenforgó kérdésnek történeti igazság szempontjából való eldöntésére nézve nagyon keveset használnak, s helyük talán csak akkor lett volna, ha F. úr tényeket, tények ellenébe állítva, magokat az állapotokat is megismertette volna és pedig lehető hűséggel. Azonban mégis találkozunk, a hosszas elmélkedés folyamán egy oly történelmi ténnyel, amely már a fenforgó kérdés eldöntésére tartoznék, ha igaz volna, s csakugyan F. úr is ugy hozza azt fel, mint a melylyel őseink tudományos állapotát jellemezni akarja. „Az erdélyi reformátusok — úgymond F. úr, — mikor Hebler lutheránus superintendenssel, a XVI-dik század közepén vallási vitába bonyolódtk, annak ellenvetései megcáfolhatása mfatt, a heidelbergi tudósokhoz folyamodtak ki; ii semmi esetben sem történik, ha őseink már azon korban, a theologiai tudományosságnak oly magaslatán állottak volna, milyenen azt; sokan másokkal képzeltetni látszanak." Efféle tényeket kellett volna felhozni minél többet; azonban, magának ez egynek felhőé^