Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-01-29 / 5. szám
PROTESTAN ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓhivatal: Alipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. A PÁPASÁG ÉS A PROTESTANTISMUS. . . nature crescent does not grow alone In tliewes and bulk; but as the temple waxes, The inward service of the mind and soul Grows wide withal. Shakespeare. Ki gyermekkorunk lépteit vezette, gondosan őrködött ifjuságunk felett, méltán tarthat a férfi tiszteletére számot s arra annál érdemesebb, minél inkább lettünk általa arra képesítve, hogy magunk lábain megállhassunk, s minél készebb az emberi önállóság jogosultságát bennünk elismerni és maga idejében vezetgetésével felhagyni.— Ha ki ellenben nevelő szerepét megörökítendő, a férfit is járszalagon léptetni akarná , cseppet se csodálkozzék, ha az önállóságra ébredt ember által félretolatik s a férfiún elkövetni szándékolt méltatlanság a korábbi jólétet is elfelejteti, íme a pápaság fejlődésének bírálata kevés szóban, dióhéjba szorítva. Gondolkodó embernek lehetetlen elismeréssel nem méltányolni azon szolgálatokat, melyeket a pápaság az európai emberiségnek századokon keresztül tett, de szintúgy lehetetlen határozott ellenzéssel nem fogadni a pápai intézménynek később kifejtett intentioit, melyeknek legújabban az encyklica adott nyilt kifejezést. Midőn az elfajult római világ romjain vad népek fegyverei által uj birodalmak alakultak s a túlmíveltségben elalélt európai emberiség a nyers erőnek semmit nem kimélő negéde alatt nyögött , akkor a pápaság volt az egyetlen szellemi hatalom, mely a vad erőnek imponálni és duló garázdálkodásának ellenszegülni mert; a pápaság, akkor az emberiség legnagyobb jóltevője, az üldözött erénynek menhelyet, a szelid életfoglalatosságnak munkakört adott, és tudományt, ipart és művészetet a végelpusztulástól óvott meg. A vad népek nevelése volt századokon keresztül a pápaság szerepe, s az isteni tekintély, melyet az a szellem felsőbbsége és a vallás szentségétől kölcsönzött, az európai civilisatio ügyének csak javára szolgált. Nem legkisebb érdeme a pápaság nevelő befolyásának az is, hogy a népek az emberi ész mozgalmának fontosságát felismerték, és a gondolat hatalmát — előbb a pápaság kizárólagos kiváltsága — maguk is közönségesen gyakorolni és használni kezdték. De ezzel a pápaság nevelő feladata be lett volna dicsőségesen fejezve, hahogy hatalomról lemondani még nehezebb dolog nem volna, mint azt megszerezni. A pápák hatalmuk mivoltát korán felismerték, belátták hogy, mint a költő mondja: „possunt quia posse videntur," azért is midőn tapasztalni kezdték, hogy a vak engedelmesség azon mértékben szűnik, melyben a közfelvilágosodás terjed, csakhamar irányt változtattak, s ahelyett, hogy, mint addig, a szellemi élet fejlesztésén tovább dolgoztak volna, most azon kezdtek mesterkedni, mi módon lehetne a népeket örökös kiskorúságban megtartani, és a hatalmat biztosító gondolatot monopolizálni ? A világ két leggyászosabb intézménye tanúskodik a pápaság ama természetellenes törekvéséről : a censura és az inquisitio, melyeknek rendeltetése egyenesen az volt, hogy az emberi észt foglyul vigyék a pápaságnak. A történelem, a mennyire tudomására jutott, az inquisitio által legyilkolt emberáldozatok szíiM. 9 fe Wí