Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-02-26 / 9. szám

w 9. m Pest, febr. 26. 1865. Nyolcadik évfolyam. PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: Alipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI BIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldés­sel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál , helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA : 4 hasábos petii sor többszöri beikta­tásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. E G­YN­Á­Z E E Gr­Y E­L­E­M. *) AJ Az egyház/egyetem a Szent írásban. Megváltónk egy példabeszédében arra tanit, hogy a tiszta gabna közé keveredett konkoly ös­­szeszedetését s tüzrevettetését magának tartja fenn az aratás ura (Máj. XIII. 24— 30.). De hogy ezen intéssel csupán csak arra akar figyelmeztetni, hogy egyházi dolgokban a tüzretevést, azaz a ki­átkozást s minden positiv büntetést, mint nem *) E dolgozatot következő sorok kíséretében vettük: Nt, szerkesztő úr! Mióta lelkipásztorrá lettem, tö­rekvéseim egyike az igen elhanyagolt egyházfegye­lemnek életbeléptetése volt, miután ebben ismertem föl autonómiánk számára a legtermészetesb execu­tiva potestást, s ettől várom egyiktől az ellazult hit- és erkölcsi életnek híveink közti ujabb lendüle­tét.—Ez okból már s.lelkész koromban 1860-ban is közöltem nagytiszteletüséged becses lapjában „Egy­házfegyelem és Autonómia" cim alatt e tárgyban egy rövid cikket, melyre azonban viszhangot hasz­talan vártam, minek oka meglehet cikkecském fi­gyelmet sem érdemelt voltában rejlik. Azóta mint rendes lelkipásztor gyülekezetem kebelében életbe is léptettem némileg a fegyelmet, mert bizonynyal mondom szégyenítem ugy hirdetni a Heid­ Káté 82. és 85-ik kérdéseit, hogy azokat ne alkalmazzam. Ezenkívül b.-somogyi egyházmegyénk közgyűlése előtt is többekkel sürgettem annak egész egyház­megyénkbeni életbeléptetését. E sürgetések követ­keztében egyházmegyénk egy bizottmányt nevezett, ki egyházfegyelmi javaslat-készítés végett. Ezen bi­zottmány számára készítettem e dolgozatot, nyilvá­nosság elé bocsátom pedig azért, — hogy nt. Fördös úrnak 1863 végén közzétett egyházfegyelmi javas­lata folytán nyilvánított óhajtásának — s az 1864. „Prot. Lapoku 8, 9. számaiban szinte ez ügyben föl­szólaló sajátságos följajdulásra csekély erőm mér­téke szerint megfelelhessek; — de közlöm e dolgo­zatot főként azért, hogy ennek hiányait, fogyatko­zásait nálamnál avatottabbak helyreigazításai, észre­vételei nyomán magam is megismerhetvén, kiigazít­hassam, s így mind én, mind a hozzám hasonló gyen­gébbek okulhassunk. Sz. K. csalhatatlanok kerüljünk, s hogy még negativ büntetéseknél is a konkoly megérését, azaz a go­noszság, megátalkodottság teljes bebizonyulását bevárjuk, világosan kitűnik abból, hogy követő­it határozottan arra utasitja hogy: ha pedig vétke­zik te ellened a te felebarátod, dorgáld meg Ötét te közötted és ö közötte, — hogy ha szódat fo­gadja, megnyerted a te felebarátodat. Ha pedig szódat nem fogadja végy melléd egy vagy két embert, hogy két vagy három bizonyságnak szá­jából az egész dolog bizonyosabb legyen. Hogyha azoknak is nem fogadja szavukat, mondd meg a gyülekezetnek, hogy ha a gyülekezetnek is nem fogadja szavát, legyen te előtted olyan, mint va­lamely fukar és pogány (Mát. XVIII. 15—17.). S hogy e ránk bizott szent kötelesség s nekünk engedett jog mily végetlen fontosságú, azt kifeje­zik ama jézusi szavak: Valakiket megkötözönde­tek e földön, meglészen az egekbe is köttetve, és valakiket megoldoztok a földön, meglészen az egekben is oldoztatva (Mát. XVIII: 18, Mát. XVI: 18, Ján. XX: 22, 23.). Hogy pedig e jog és kötelesség gyakorlásá­ban annak nagy horderejéhez mért megfontolással s szelidséggel járjunk el, nemcsak arra figyelmez­tet Jézus, hogy az ellenünk vétőnek ne hétszer hanem hetvenhétszer bocsássunk meg — (Mát. XVIII. 21, 22.); nemcsak azt hirdeti nekünk hogy boldogok az irgalmasok, mert ők irgal­masságot találnak (Mát. V. 7.); hanem hogy a vétkes elleni szigort saját gyarlóságunk érzete szeretettel enyhítse, azt hirdeti: Ne ítéljetek, hogy ti is ne ítéltessetek, mert a minémü Ítélete­t el­ítéltek, ti is olyannal ítéltettek (Mát. ^ij 1 — 2.); — arra tanit, hogy annyiban várhat 17

Next