Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-02-26 / 9. szám
w 9. m Pest, febr. 26. 1865. Nyolcadik évfolyam. PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: Alipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI BIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál , helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA : 4 hasábos petii sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. E GYNÁZ E E GrY ELEM. *) AJ Az egyház/egyetem a Szent írásban. Megváltónk egy példabeszédében arra tanit, hogy a tiszta gabna közé keveredett konkoly összeszedetését s tüzrevettetését magának tartja fenn az aratás ura (Máj. XIII. 24— 30.). De hogy ezen intéssel csupán csak arra akar figyelmeztetni, hogy egyházi dolgokban a tüzretevést, azaz a kiátkozást s minden positiv büntetést, mint nem *) E dolgozatot következő sorok kíséretében vettük: Nt, szerkesztő úr! Mióta lelkipásztorrá lettem, törekvéseim egyike az igen elhanyagolt egyházfegyelemnek életbeléptetése volt, miután ebben ismertem föl autonómiánk számára a legtermészetesb executiva potestást, s ettől várom egyiktől az ellazult hit- és erkölcsi életnek híveink közti ujabb lendületét.—Ez okból már s.lelkész koromban 1860-ban is közöltem nagytiszteletüséged becses lapjában „Egyházfegyelem és Autonómia" cim alatt e tárgyban egy rövid cikket, melyre azonban viszhangot hasztalan vártam, minek oka meglehet cikkecském figyelmet sem érdemelt voltában rejlik. Azóta mint rendes lelkipásztor gyülekezetem kebelében életbe is léptettem némileg a fegyelmet, mert bizonynyal mondom szégyenítem ugy hirdetni a Heid Káté 82. és 85-ik kérdéseit, hogy azokat ne alkalmazzam. Ezenkívül b.-somogyi egyházmegyénk közgyűlése előtt is többekkel sürgettem annak egész egyházmegyénkbeni életbeléptetését. E sürgetések következtében egyházmegyénk egy bizottmányt nevezett, ki egyházfegyelmi javaslat-készítés végett. Ezen bizottmány számára készítettem e dolgozatot, nyilvánosság elé bocsátom pedig azért, — hogy nt. Fördös úrnak 1863 végén közzétett egyházfegyelmi javaslata folytán nyilvánított óhajtásának — s az 1864. „Prot. Lapoku 8, 9. számaiban szinte ez ügyben fölszólaló sajátságos följajdulásra csekély erőm mértéke szerint megfelelhessek; — de közlöm e dolgozatot főként azért, hogy ennek hiányait, fogyatkozásait nálamnál avatottabbak helyreigazításai, észrevételei nyomán magam is megismerhetvén, kiigazíthassam, s így mind én, mind a hozzám hasonló gyengébbek okulhassunk. Sz. K. csalhatatlanok kerüljünk, s hogy még negativ büntetéseknél is a konkoly megérését, azaz a gonoszság, megátalkodottság teljes bebizonyulását bevárjuk, világosan kitűnik abból, hogy követőit határozottan arra utasitja hogy: ha pedig vétkezik te ellened a te felebarátod, dorgáld meg Ötét te közötted és ö közötte, — hogy ha szódat fogadja, megnyerted a te felebarátodat. Ha pedig szódat nem fogadja végy melléd egy vagy két embert, hogy két vagy három bizonyságnak szájából az egész dolog bizonyosabb legyen. Hogyha azoknak is nem fogadja szavukat, mondd meg a gyülekezetnek, hogy ha a gyülekezetnek is nem fogadja szavát, legyen te előtted olyan, mint valamely fukar és pogány (Mát. XVIII. 15—17.). S hogy e ránk bizott szent kötelesség s nekünk engedett jog mily végetlen fontosságú, azt kifejezik ama jézusi szavak: Valakiket megkötözöndetek e földön, meglészen az egekbe is köttetve, és valakiket megoldoztok a földön, meglészen az egekben is oldoztatva (Mát. XVIII: 18, Mát. XVI: 18, Ján. XX: 22, 23.). Hogy pedig e jog és kötelesség gyakorlásában annak nagy horderejéhez mért megfontolással s szelidséggel járjunk el, nemcsak arra figyelmeztet Jézus, hogy az ellenünk vétőnek ne hétszer hanem hetvenhétszer bocsássunk meg — (Mát. XVIII. 21, 22.); nemcsak azt hirdeti nekünk hogy boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot találnak (Mát. V. 7.); hanem hogy a vétkes elleni szigort saját gyarlóságunk érzete szeretettel enyhítse, azt hirdeti: Ne ítéljetek, hogy ti is ne ítéltessetek, mert a minémü Ítéletet elítéltek, ti is olyannal ítéltettek (Mát. ^ij 1 — 2.); — arra tanit, hogy annyiban várhat 17