Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-03-26 / 13. szám

SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: Alipót és szerb-utca szögletén földszint. PROTESTÁNS ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldés­sel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. 4 hasábos petit sor többszöri beikta­tásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. HIRDETÉSEK DIJA : A FŐISKOLÁK ÉS EGYH­ÁZ KÖZÖTTI VISZONY. I. (Folytatás.) Az egyháznak és tanainak, s a tudománynak e rö­viden fölmutatott természetéből következik, hogy az egy­háznak nem lehet tudománya, hogy az, mint vallásos testület, tudomán­nyal nem foglalkozhatik, sőt még elveit sem fejezheti ki oly tantételekben, a me­lyeknek tudományos jelleme van, a melyek p. o. nem kész dogmák, hanem theologumenak. Az egyház hitelveit, miként láttuk, dogmákban fe­jezi ki. A tudomány pedig a dogmákat nem tűri, első lé­pésével felforgatja azokat. Még ha a bennük foglaltatott gon­dolatot igazul bizonyítja is, azok már eo ipso nem az egyház hitén alapuló dogmák, hanem a tudomány érvein nyugvó philosophemák, vagy theologumenák. Minden testületben bármit is a testület tekintélye emel közérvényre. Az államban közérvényü jog az, a­mit az országnak illetékes képviseletében nyilatkozó akarata törvén­nyé emel, és az jogos csupán, mivel az ország úgy akarja, s érvényes mig az mást nem akar. Az egyházban a tantételek közérvényü dogmákká válnak az által, mert a hivők illetékes képviselete a zsinat fe­jezte ki bennük a gyülekezet hitének elveit, épen ugy miként a törvényhozó testület a törvényekben a nemzet akaratát. — De a tudományban semminemű köztekintély, nem lehet határozó. Itt nem a szavazattöbbség dönt az igazság fölött, nem az által lesz valami érvényes igaz­sággá, mert az ország ugy akarja, vagy az egyház ugy hiszi, hanem egyedül mivel az érvek olyanul bizonyitják,­­ mihelyt az egyház a tudományba avatkozik egyfelől tekintélyével, (tehát a tudomány körén kivül eső, rá nézve külső physicai erővel) — elnyomja az igazság sza­bad nyomozását, s másfelől már csak az által is, hogy az igazság keresésébe (a tudományos kutatásokba) eresz­kedik, saját hitbeli bizonyosságát teszi problematicussá. És épen ez okán már csak annál fogva sem foglal­kozhatik az egyház tudomán­nyal, mivel miként láttuk, a vallás tudományos vizsgálása is csak az által kezdőd­hetik, hogy a hit tárgyainak igazsága az ér­telem előtt kétessé válik. Tehát hogy az egyház theologizálhasson, előbb saját tanainak helyessége felől kellene bizonyta­lanságba jutnia. Az egyház pedig tagjainak a közös val­lásos bizonyosságban egyesülete, s mint testület hitének valódiságában soha sem ingadozhat, hite tartalmát és a felöl való bizonyosságát kifejező dogmáinak igazságában soha sem kétkethetik; valamint az állam, mint testület, soha sem kétkedhetik törvényeinek jogossága felöl. — Általában az állam és egyház — mindegyik erkölcsi tes­tület lévén, — a tudomán­nyal egészen hasonló viszony­ban állnak. Valamint az államnak vannak törvénycikkei (melyeket a tudománynak szabadon és függetlenül kell tárgyalhatnia), de nincs jogtudománya; hasonlóul az egyháznak is vannak hitcikkei, dogmái, de nincs hittu­dománya, nincs theologiája, arra d­i­r­e­c­t­e szüksége sincs, s a tudomány vitáiba saját eszméjének és feladatá­nak megsértése nélkül nem is avatkozhatik. Igaz ugyan, hogy a kijelentés tényeit csupán a tu­dományos gondolkodás által lehetett egyetemes tanfo­galmakká, dogmákká alakítani, de ezt nem az egyház mint testület, hanem egyes philosophák­ tagjai tették. A történetből tudjuk, hogy minden egyes dogma hosszas tudományos búvárlatoknak, és küzdelmeknek gyümöl­cséül született meg; de az egyház csupán ama vizsgá­lódásoknak a vitában megtisztult azon kész ered­ményeit fogadta el tantételeül, a melyeket igazakuk­ hitének hit kifejezéiül ismert meg ; sym­bolumaiban egé­szen ignorálta mindazon tudományos kutatásokat, bizo­nyításokat és okoskodásokat, a­melyek azokra az ered­ményekre vezettek. A puszta eredmény pedig az őt ered­ményező okok nélkül nem tudományos theologumenon, hanem dogma. Egészen ez volt az egyház eljárása a tudomány irá­nyában azon időben, a­mely kiválóan a dogmák képzé­sének kora volt, a­mikor az oecumenicum conciliumo­kon az egyháznak azok a sarkalatos dogmái formuláz­tattak, a miket a két nagy prot. egyház is sajátjául foga­dott. A történetben is minden a maga idejében, azaz ak­kor sikerül legtökéletesebben, midőn nem csupán a vi­szonyok legalkalmasabbak létesítéséhez, hanem egyszer^ f

Next