Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-03-26 / 13. szám
SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: Alipót és szerb-utca szögletén földszint. PROTESTÁNS ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. HIRDETÉSEK DIJA : A FŐISKOLÁK ÉS EGYHÁZ KÖZÖTTI VISZONY. I. (Folytatás.) Az egyháznak és tanainak, s a tudománynak e röviden fölmutatott természetéből következik, hogy az egyháznak nem lehet tudománya, hogy az, mint vallásos testület, tudománnyal nem foglalkozhatik, sőt még elveit sem fejezheti ki oly tantételekben, a melyeknek tudományos jelleme van, a melyek p. o. nem kész dogmák, hanem theologumenak. Az egyház hitelveit, miként láttuk, dogmákban fejezi ki. A tudomány pedig a dogmákat nem tűri, első lépésével felforgatja azokat. Még ha a bennük foglaltatott gondolatot igazul bizonyítja is, azok már eo ipso nem az egyház hitén alapuló dogmák, hanem a tudomány érvein nyugvó philosophemák, vagy theologumenák. Minden testületben bármit is a testület tekintélye emel közérvényre. Az államban közérvényü jog az, amit az országnak illetékes képviseletében nyilatkozó akarata törvénnyé emel, és az jogos csupán, mivel az ország úgy akarja, s érvényes mig az mást nem akar. Az egyházban a tantételek közérvényü dogmákká válnak az által, mert a hivők illetékes képviselete a zsinat fejezte ki bennük a gyülekezet hitének elveit, épen ugy miként a törvényhozó testület a törvényekben a nemzet akaratát. — De a tudományban semminemű köztekintély, nem lehet határozó. Itt nem a szavazattöbbség dönt az igazság fölött, nem az által lesz valami érvényes igazsággá, mert az ország ugy akarja, vagy az egyház ugy hiszi, hanem egyedül mivel az érvek olyanul bizonyitják, mihelyt az egyház a tudományba avatkozik egyfelől tekintélyével, (tehát a tudomány körén kivül eső, rá nézve külső physicai erővel) — elnyomja az igazság szabad nyomozását, s másfelől már csak az által is, hogy az igazság keresésébe (a tudományos kutatásokba) ereszkedik, saját hitbeli bizonyosságát teszi problematicussá. És épen ez okán már csak annál fogva sem foglalkozhatik az egyház tudománnyal, mivel miként láttuk, a vallás tudományos vizsgálása is csak az által kezdődhetik, hogy a hit tárgyainak igazsága az értelem előtt kétessé válik. Tehát hogy az egyház theologizálhasson, előbb saját tanainak helyessége felől kellene bizonytalanságba jutnia. Az egyház pedig tagjainak a közös vallásos bizonyosságban egyesülete, s mint testület hitének valódiságában soha sem ingadozhat, hite tartalmát és a felöl való bizonyosságát kifejező dogmáinak igazságában soha sem kétkethetik; valamint az állam, mint testület, soha sem kétkedhetik törvényeinek jogossága felöl. — Általában az állam és egyház — mindegyik erkölcsi testület lévén, — a tudománnyal egészen hasonló viszonyban állnak. Valamint az államnak vannak törvénycikkei (melyeket a tudománynak szabadon és függetlenül kell tárgyalhatnia), de nincs jogtudománya; hasonlóul az egyháznak is vannak hitcikkei, dogmái, de nincs hittudománya, nincs theologiája, arra directe szüksége sincs, s a tudomány vitáiba saját eszméjének és feladatának megsértése nélkül nem is avatkozhatik. Igaz ugyan, hogy a kijelentés tényeit csupán a tudományos gondolkodás által lehetett egyetemes tanfogalmakká, dogmákká alakítani, de ezt nem az egyház mint testület, hanem egyes philosophák tagjai tették. A történetből tudjuk, hogy minden egyes dogma hosszas tudományos búvárlatoknak, és küzdelmeknek gyümölcséül született meg; de az egyház csupán ama vizsgálódásoknak a vitában megtisztult azon kész eredményeit fogadta el tantételeül, a melyeket igazakuk hitének hit kifejezéiül ismert meg ; symbolumaiban egészen ignorálta mindazon tudományos kutatásokat, bizonyításokat és okoskodásokat, amelyek azokra az eredményekre vezettek. A puszta eredmény pedig az őt eredményező okok nélkül nem tudományos theologumenon, hanem dogma. Egészen ez volt az egyház eljárása a tudomány irányában azon időben, amely kiválóan a dogmák képzésének kora volt, amikor az oecumenicum conciliumokon az egyháznak azok a sarkalatos dogmái formuláztattak, a miket a két nagy prot. egyház is sajátjául fogadott. A történetben is minden a maga idejében, azaz akkor sikerül legtökéletesebben, midőn nem csupán a viszonyok legalkalmasabbak létesítéséhez, hanem egyszer^ f