Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-16 / 37. szám

ter után nézni, a­ki a fellázadt szellemeket meg­fékezze ! Tény az, hogy az osztrák kormányférfiak rendszerében egész a legújabb ide­ig ellenmondás volt. Mialatt ugyanis egyrészről nagy, egységes Austriát akartak, más részről sohasem szűntek meg a különböző nemzetiségek antagonismusát táplálni! Adja Isten, hogy ezután máskép legyen. (A L 1 o y d u t á n.) ISKOLAÜGY. LÁTOGATÁS EGY ALGYMNASIUM VIZSGÁJÁN. Egyházi életünk szellemi fejlődésének jelentékeny ru­gója a középtanodáknak mennél több városokban elszaporo­dása. S nem kis örömére szolgálhat egyházi testületünknek ily iskoláknak újbóli alakulás s a levőknek erélyes megőr­zése. Ily iskolák hasonlíthatók a mérsékelt éghajlathoz, mely­nek ege alatt — hogy ugy mondjam — az emberiség nö­vényzetének legtöbb nemű­ fajai fejleszthetők. Mi ép azért örömmel üdvözöljük a vidéki kis gymnasi­umokat, melyek szorgalmas méhként gyűjtik össze a tán kü­lönben rejtve maradandóit szellemi tehetségeket s adják át tovább ápolás végett a nagyobb intézeteknek. Azonban nem tagadjuk, hogy mind az általános miveltség, mind pedig az egyes néposztályok különböző szellemi szükségei s a kor kívánalmai tekintetéből szivesebben látnók, ha a számtalan apró gymnasiumok helyett, melyeknek fentartása prot. egy­házunknak nagy áldozatába kerül, népesebb s vagyonosb egyházainkban felsőbb polgári vagy reáliskolák alapításáról gondoskodnánk. Ugy hiszem több szolgálatot tennénk a ne­velésnek s igy egyházi érdekeinknek az által, ha némely imigy-amugy tengődő 2 vagy 4 osztályú gymnasiumoknak polgári iskolákká átváltoztatását sürgethetnék. Mondhatná valaki: tengődő gymnasiumból csak tengődő polgári iskola válhatik az egyik és oly kevéssé felelhet meg a célnak, mint a másik. De a mely egyházközség képes egy kis gymnasiu­mot fentartani, az ugy hiszem kevesebb áldozattal birna egy polgári iskolát virágzó állapotba hozni. De vidéki egyháza­ink szivesebben fáradoztak kezdettől fogva a gymnasiumok, mint a polgári vagy reáliskolák felállításán, ugy hogy arány­lag kevesebb polgári vagy reáliskolával dicsekedhetünk. Ily nézetekből indulva ki látogatom meg mult hó 28 és 29-én az aszódi algymnasium vizsgáját. Valóban az ered­mény, melyet ez intézet az oly kedvezőtlen anyagi viszonyok közt felmutatott fényes bizonyítvány életre valósága mellett. Lelkesült öröm ragyogott az egyházi elöljárók s a szülők arcán midőn áldozataiknak ily szép sikerét látták. Ezen si­ker által mintegy azt jelenté ki az intézet a jelenlevők előtt, hogy fenállásra jogosítva van. Engemet különösen megle­pett, midőn láttam hogy IV. osztálybeli növendékek extem­pore fordítják Caesar commentárjait. A reálttanokban tett előhaladás is teljesen megfelelt az algymnasiumi kivánatok­nak. Ezen sikert nagy mértékben elősegité az intézetben divatozó szakrendszer. Mi nem épen látjuk szükségesnek, hogy az algymnasiumban szoros szakrendszer uralkodjék, miután szigorúan megkívánható az algymnasiumi tanár­tól , hogy minden algymnasiumi tantárgyban kellő elő­adási képességgel s ügyességgel bírjon. Poroszországban ez az első képességi fok a tanári vizsgán, nálunk is nagy súlyt fektetnek e képességre a gymnasiumi tanárjelöl­tek vizsgáján. De vannak az algymnasium körében is oly tárgyak, melyeket egyik-másik tanár kiválóbban mívelve (p. o. nyelvek, mennyiségtan) nagyobb ügyességgel és kedv­vel adhat elő. Azonkívül a szakrendszer csekély számú tan­erő mellett sikeres­ munkabeosztást tesz lehetővé. Az aszódi gymnasium, tekintve a felmutatott eredményt, szép jövőt remélhet. De biztos-e már valamely iskola jöven­dője, ha működését siker koronázza ? Nem biztos, mert első és alapfeltétel minden iskolánál, hogy anyagilag biztosítva legyen. Ellenkező esetben minő jövője. Egy-két évig ügyes vezetők alatt fenállhat, de végre is a kedvezőtlen anyagi vi­szonyok ernyesztőleg hatnak a legvidorabb szellemi tevé­kenységre s a lelkiismeretes munkás igyekezni fog műkö­dését újból ott megkezdeni , hol a nevelésügynek többet használhat. Huzamosb ideig tartózkodván külföldön, alkalmam volt tapasztalni, hogy a munkaerő ügyes alkalmazása és beosz­tása által éretnek el a legnagyobb eredmények a művelődés minden ágában, különösen pedig a nevelés és tanítás meze­jén. Az erők szétforgácsolása vagy alkalmatlan helyeken al­kalmazása gondosan kerültetik. Nálunk a­helyett, hogy a meglevő intézeteket ápolnák, némely tehetőst­ egyházak kü­lön gymnasiumokat állítanak ; ide jól-roszul készült egyé­neket alkalmaznak s igy szárnyra eresztik az „ujdon szülöt­tet" a­nélkül, hogy vagy a kerület vagy az egyetem az ille­tőket kérdőre vonná, minő alapból tartják fenn az iskolát! Ha akad is ily intézetbe jól készült egyén (a­miről már csak azért is gondoskodnak, hogy az intézet hitelre kapjon,­ kér­dem, képes-e ily intézet céljának megfelelni ? nem e többet használhatott volna a közügynek az ide alkalmazott fel ké­szültségű ifjú, ha nem ily­e­n h­e­m­é­r­életű iskolában mű­ködik ? De nálunk ez igy megy ! ISKOLAI KÖZLEMÉNY HALASRÓL. Tanintézetünk egy pár évi története főbb vonások­ban a közelebbi múltról e becses lap hasábjain van följe­gyezve, ennek folytatásául a legközelebbi mult, a lefolyt is­kolai év is legyen itt fölemlítve a következő sorokban. Az 186%-iki tanév a halasi iskola történetében — az emelkedés korszakául tekintendő, a­mennyiben a korábbi pár év alatt nyilvánult közóhaj az iskola erösbitése s emelésére hangoztatott ige, ez évben lett testté, miáltal az eddig hat rendes tanárral ellátott hat osztályú gymnasiumban a tanerő egy hetedikkel erösbittetett, s a jövő 186%-ik tanévre már a gymnasium hét osztályra felemelése az egyház által kimon­datott s a legfelső forumon pedig, az egyházkerületi közgyű­lésen megerősíttetett. — E ténynek elmaradhatlan hatása le­end közelebbről: a város közművelődésére, távolabbról:

Next