Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-04-22 / 16. szám

SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ­hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint ELŐFIZETÉSI DIJ: Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldés­sel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beikta­tásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. J­ AZ UNIÓ KÉRDÉSÉNEK MEGVILÁGOSITÁSA. (Folytatás.) II. Midőn ez alkalommal a két fő protestáns felekezet meg­egyező tanfogalmát röviden ki akarom fejteni, szükségesnek tartom kijelenteni, hogy tételeim forrásául mindkét egyház­nak symbolicus könyveit kell használnom. Csupán ezeket tarthatom olyanoknak, melyek valamely egyházi testület né­zete szerint hitvallásának hit kinyomatai, s az irás tanainak azon egyház szellemében hű magyarázói. E tekintetben az ágostai egyházra nézve, mely szabatosan kijelentette, melyek azon iratok, melyeket symbolicus tekintélyüeknek kiván tar­tatni, koránt sincs annyi nehézség, mint a helvét hitv. egy­házra nézve, hol a külömböző országok szerint a megálla­podás ingadozó, a mennyiben egyik symbolicus könyv né­mely országokban nagyobb tekintél­lyel bir, mint másik. Mert mig péld. a consensus tigurinus-t előbb csak Bern nem akarta aláirni, később pedig maguk a zürichiek is megfe­ledkeztek róla, az alatt a praedestinatio tanát élére állitó Consensus Genevensis nemcsak Bernben, hanem Zürichben és Baselben sem talált viszhangra. Egyébiránt cikkem e szakaszában csupán a főelvekről lévén szó, ezekre nézve valamennyi symbolicus könyv meg­egyez, s így itt nem lesz nehéz az igazságot kideríteni. Közvetlenül a symbolicus könyvekre pedig azért kell tá­maszkodni, mivel ezek nyilatkozatai állandók, megállapo­dottak, míg egyesek theologiai nézetei ingadozók, a kor majd emelkedő, majd sülyedő vallási érzületéhez képest változók, minélfogva nem képesek kezünkre biztos iránytűt szolgáltatni. Midőn két rendszer közt párhuzamot akarunk vonni, nem elég a legközelebbi vagy bármely tanokat tekintetbe venni, mert lehet, hogy míg mellékes dolgokban tökéletes öszhang van köztök, alapja mindeniknek egészen más. Más­felől igaz ugyan, hogy ugyanazon alapra emelt két épület is különbözhetik egymástól, de e különbség semmi esetre sem lesz oly lényeges, mint ha külsőleg egymáshoz hasonló épület különböző alapra van fektetve. Ha már az elmondottakat a két protestáns felekezetre alkalmazván, meg akarunk azok egyezéséről győződni, nem szabad csupán egyes kikapott tanokra, talán egyes szertar­tásokra, külsőségekre tekintettel lennünk, hanem az alapta­nokra, nevezetesen a rendszer főelveire. Igaz ugyan, hogy a hitről, imádatról stb. szóló összes tan sem az egyik, sem a másik egyház symbolicus könyveiben nincs rendszeres alak­ban előadva, hanem gyakran az egymáshoz szorosan tar­tozó egyes tanok egymástól elkülönítvék, valamint hogy szerzőiknek nem is volt szándékuk szabályos tudományos rendszert fölállítani, de az egyes cikkek mégis szoros hit­elvi kapcsolatban állnak egymással, valamint az egészen végigvonuló egy alaptétellel, mely tárgyi főelveket képez­heti. Épen ugy ki van bennök fejezve, mint alap, az alaki főelv, mely szerint megítélendők. Az a kérdés már most: melyik az ág. hitv. evang. egyháznak, s melyik a helv. hitvallásúnak alaki, s melyik a tárgyi főelve? Szóljunk mindenikről külön. Az alaki főelvet illetőleg, ha ez alatt általános té­telt értünk, mely szerint valamely tudományt s annak egyes tantételeit megítélhetni, vagy melylyel valamely tudomány egyes tantételeinek meg kell egyezniük, legalább nem sza­bad ellenkezniük, ezt mindkét felekezet hitvallási könyvei­ből nem nehéz kideríteni. Ez, mint köztudomású dolog a következő : „a szentírás, mint az isteni kije­lentés megismerésének kizárólag biztos forrása, egyetlen szabálya a hitnek és életnek." Voltak ugyan egyoldalú vagy elfogult theologusok, kik e tételt csupán a református nem pedig egyszersmind a lu­theri protestantismus alaki főelveül akarták elfogadni. Mely nézet helytelensége az alább idézendő néhány kivonatból kétségtelenül ki fog ugyan tűnni, mivel azonban azok, kik hozzá ragaszkodnak, állításukat látszólagos érvekkel szok­ták támogatni, előbb ezeket kell valódi értékekre deval­válnunk. Azt mondják ugyanis, hogy a szász reformátorok nem is gondoltak ily alaki főelvre, hanem az csak lassan fejlődött ki a reformatio folyta alatt. Mondhatnók ugyan erre, hogy Luther reformatori föllépése után azonnal, nevezetesen Ca­jetannal végbe ment vitája alkalmával már a szentírásra, mint egyetlen tekintélyre hivatkozott; mondhatnók, hogy már 1519-ben ezt irta: „Kein Mensch kann grezwungei^-f.

Next