Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-15 / 28. szám

Kilencedik évfolyam. 28. Pest, jul. 15. 1866. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: Alipót és szerb-utca szöglei,én földszint ELŐFIZETÉSI DIJ: Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldés­sel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petii sor többszöri beikta­tásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. k . m .HIHETŐSÉG IK. •1 Brevibus momentis summa possunt verti. Horatius. Az események megrenditőleg rohannak és mig az ember a cselekvés szinterétől távol gondo­l­atait leírja, nem tudja, vajjon túl nem szárnyalta-e már a valóság minden valószinű­ számításait. Múlt­kori cikkemben mint sejtelem lett odavetve, hogy „a mostani küzdelem kimenetele, meglehet, hogy Eu­rópa szinét fogja megváltoztatni és íme miko­rára e szavak a sajtó alól kikerültek, a napilapok már hirdették, hogy Velence nem ausztriai tar­tomány többé s az olasz egység közelebb áll meg­valósulásához, mint valaha. E ténynek Európa egyházi ügyeire nézve kiszámithatlan következményei lehetnek. Róma világi hatalma, mely szintoly végzetes volt minden időben az igaz vallásosságra a ka­tholicus egyházban, mint veszedelmes a kath. ál­lamok békés úton való tovább fejlődésére és a protestantismus életföltétele, a tudomány szabad kifejtésére nézve, e tény által alapjában lett meg­ingatva. Ausztria, mely különösen olasz birtokai által állott a pápa világi hatalmával összeköttetésben és az ultramontán törekvéseknek legállhatatosb védője volt, most valószínűleg le fog mondani oly irányról, mely újjászületése és nagyhatalmi állá­sára nézve mindig vészteljesnek bizonyult be és a p­a­r­i­t­a­s elvét, mely népességi viszonyainak el­utasithatlan követelménye, el valahára valósággá teszi. Másfelől a pápa világi hatalma Olaszhonban isolálva s utolsó igazi védelmezőjétől megfosztva tovább eddigi alakjában tartható nem lesz, és — amint ezelőtt még mindég történt — Róma benső megujulás­a Ital intensiv erejének öregbítésén fog dolgozni, hogy helyre pótolja a mit a katastropha által külsőleg­­ veszitend. A pápaságnak mint institutionak világhódító ereje abban rejlett mindég, hogy a legiszonyatosb csapások a helyett hogy lesújtották volna, mind­annyiszor inkább fölemelték, mert megtisztították. A reformatiot közvetlen megelőző korban a római udvar gyalázata volt a keresztyénségnek és az egyház erkölcsileg elsülyedve a föld valósá­gos terhévé vált; a reformatio után a pápaság, te­rülete nagy részétől megfosztatott, de annál hatal­masabban emelkedett ki a közveszedelemből er­kölcsileg és IV. Pál, II. Pius és XIII. György va­lamint személyükre nézve kegyes, istenfélő férfiak voltak, ugy az egyházban is szigorú vallás-erkölcsi szellemet iparkodtak felkelteni. Ilyesminek kell a katastropha bekövetkezté­vel mai nap is okvetlen történni. Rómában, ha előbb nem, a tizenkettedik órá­ban minden bizon­nyal be fogják látni, hogy ösz­hangzásba kell hozni az egyház institutióit az euró­pai polgárisodás emberiségi nagy vívmányaival, a modern társadalom szükséges kellékeivel; be fog­ják látni, hogy régebben is VII. Gergely, III. Incze és VIII. Bonifác nem azon uton tették a pá­paságot nag­gyá, hogy missiójukat a kor vezér­eszméivel ellenkező szellemben fogták fel, hanem inkább az által, hogy a kort mozgató nagy eszmék élére álltak. Ha ama pápák a mi korunkban élnek, ma bi­zonyára nem inquisitióval, nem keresztes háb

Next