Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-07-15 / 28. szám
Kilencedik évfolyam. 28. Pest, jul. 15. 1866. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: Alipót és szerb-utca szöglei,én földszint ELŐFIZETÉSI DIJ: Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petii sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. k . m .HIHETŐSÉG IK. •1 Brevibus momentis summa possunt verti. Horatius. Az események megrenditőleg rohannak és mig az ember a cselekvés szinterétől távol gondolatait leírja, nem tudja, vajjon túl nem szárnyalta-e már a valóság minden valószinű számításait. Múltkori cikkemben mint sejtelem lett odavetve, hogy „a mostani küzdelem kimenetele, meglehet, hogy Európa szinét fogja megváltoztatni és íme mikorára e szavak a sajtó alól kikerültek, a napilapok már hirdették, hogy Velence nem ausztriai tartomány többé s az olasz egység közelebb áll megvalósulásához, mint valaha. E ténynek Európa egyházi ügyeire nézve kiszámithatlan következményei lehetnek. Róma világi hatalma, mely szintoly végzetes volt minden időben az igaz vallásosságra a katholicus egyházban, mint veszedelmes a kath. államok békés úton való tovább fejlődésére és a protestantismus életföltétele, a tudomány szabad kifejtésére nézve, e tény által alapjában lett megingatva. Ausztria, mely különösen olasz birtokai által állott a pápa világi hatalmával összeköttetésben és az ultramontán törekvéseknek legállhatatosb védője volt, most valószínűleg le fog mondani oly irányról, mely újjászületése és nagyhatalmi állására nézve mindig vészteljesnek bizonyult be és a paritas elvét, mely népességi viszonyainak elutasithatlan követelménye, el valahára valósággá teszi. Másfelől a pápa világi hatalma Olaszhonban isolálva s utolsó igazi védelmezőjétől megfosztva tovább eddigi alakjában tartható nem lesz, és — amint ezelőtt még mindég történt — Róma benső megujulása Ital intensiv erejének öregbítésén fog dolgozni, hogy helyre pótolja a mit a katastropha által külsőleg veszitend. A pápaságnak mint institutionak világhódító ereje abban rejlett mindég, hogy a legiszonyatosb csapások a helyett hogy lesújtották volna, mindannyiszor inkább fölemelték, mert megtisztították. A reformatiot közvetlen megelőző korban a római udvar gyalázata volt a keresztyénségnek és az egyház erkölcsileg elsülyedve a föld valóságos terhévé vált; a reformatio után a pápaság, területe nagy részétől megfosztatott, de annál hatalmasabban emelkedett ki a közveszedelemből erkölcsileg és IV. Pál, II. Pius és XIII. György valamint személyükre nézve kegyes, istenfélő férfiak voltak, ugy az egyházban is szigorú vallás-erkölcsi szellemet iparkodtak felkelteni. Ilyesminek kell a katastropha bekövetkeztével mai nap is okvetlen történni. Rómában, ha előbb nem, a tizenkettedik órában minden bizonnyal be fogják látni, hogy öszhangzásba kell hozni az egyház institutióit az európai polgárisodás emberiségi nagy vívmányaival, a modern társadalom szükséges kellékeivel; be fogják látni, hogy régebben is VII. Gergely, III. Incze és VIII. Bonifác nem azon uton tették a pápaságot naggyá, hogy missiójukat a kor vezéreszméivel ellenkező szellemben fogták fel, hanem inkább az által, hogy a kort mozgató nagy eszmék élére álltak. Ha ama pápák a mi korunkban élnek, ma bizonyára nem inquisitióval, nem keresztes háb