Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-23 / 8. szám

a társadalom egész szervezetében az 1848-iki mozgalom következtében eszközölt uj életirányt. — Föl kell mindenek felett azon alapigazságot ismernie, hogy a nevelésügy sem alappal, sem célszerűséggel, sem eszközökkel s mindezeknél­fogva kellő látszattal sem fog mindaddig birni, mig bizonyos általános célok szerint tervszerűleg vezetett nemzeti nevelés nem létezik. Szóval az ifjúság nevelése az igazi, minden tekintetben jogosult közös ügy, melynek elintézé­sében közönségnek és kormánynak egyformán kell közreműködnie, ha azt akarjuk, hogy az egyéni szabadság megóvá­s­a mellett az állam valódi érdekei előmozdítva legyenek. Ballagi Mór: A tiszáninneni ref. egyházkerület f. 1860 u­áj. 7-én tartott közgyűlése jegyzőköny­vének 33 p. alatt kiküldött választmány véleménye az 1848 XX t. c. 3 és 4, 5. cikk. Az 1848. XX-ik t. c. 3-ik §-a, minden közelebbi meghatározás nélkül egész általánosságban csak azt mondja ki, hogy „minden bevett vallásfelekezetek egy­házi és iskolai szükséges közálladalmi költségek által fedeztessenek" — a 4-ik §-a pedig, hogy „a bevett val­lásfelekezetek iskoláiba járhatás, valláskülönbség nélkül mindenkinek kölcsönösen megengedtetik," — amaz első elv részletes alkalmazását az illető hitfelekezetek meg­hallgatása mellett a minisztériumra bízván. Ami az egyház szükségeit illeti, itt önként felme­rül azon kérdés, elfogadhatja-e az egyház szükségeinek állami fedezését és mennyiben ? Ha az egyházat, mint szabad-vallásos-erkölcsi társulatot, a maga eszményi fen­ségében fogjuk fel, annak önmagában kell létezési alap­ját feltalálnia, és saját erejéből felállania, de ha az egy­háznak, mint külső intézetnek, szükségeit anyagi erőnk­höz mérjük, egyházunk amennyiben közvetve az állam célját is munkálja, nemcsak igénybe veheti, hogy létező szükségei állami segél­lyel fedeztessenek, hanem azt joggal is követelheti, azt hozván magával az osztó igaz­ság ,hogy ha az egyik felekezet akár az egyházi és nevelési célokra adományozott országos alapból, akár a közadóból részesül, a másik is hasonló arányban részeltessék.­­ Szükségeinek ezen állami segél­lyel való fedezését azon­ban csak oly feltétel alatt fogadhatja el, ha azért sza­badságát s önhatósági jogát nem kell áldozatul hoznia. Ha azért a miniszter a törvény értelmében a prot. fele­kezetet kölcsönös értekezletre hívná fel, szükség, hogy kimutassa azon forrásokat, melyekből segélyezni akar, s a módot és feltételeket, melyek szerint az országos tör­vénynek eleget kíván tenni, fentartván magának a pro , ,­­­r­o­testáns felekezet a nyerendő segélyt ön szükségére saját belátása szerint fordítani. Ami továbbá az iskolai szükségek fede­zését s azon szabadságot illeti, mely szerint a bevett vallásfelekezetek iskoláiba járhatás valláskülönbség nél­kül mindenkinek kölcsönösen megengedtetik. Ezen két szakasz egy bevezetéséből az tűnik ki, hogy már az 1848-iki törvényhozás elismerte ugyan az állam kötele­zettségét a köznevelés és oktatás iránti gondoskodás te­kintetében, de megmaradván a történeti fejlődés alapján, meghagyta a felekezeti iskolákat. Itt tehát mindenekelőtt azon kérdés merül fel, mely a többiek nagy része felett is uralg, a köznevelés- és ok­tatásügye felekezeti ügy-e, mely csak második sorban illeti az államot, vagy megfordítva, inkább államügy ? Nézetünk szerint a tudomány s így a nevelés- és oktatás ügye is öncél, mel­lyel sem egyesek, sem felekeze­tek, sem az állam nem űzhetnek monopoliumot. Az iskola e szerint nemcsak az államé, hanem az egyéné, családé, a társadalmi köröké, sőt az egész emberiségé. De ha ar­ról van szó, hogy az emberi együtt létezések minden ne­mei közül, melyiket érdekli az iskola leginkább, melyik­hez fűződik legfőbb érdekkel, kénytelenek vagyunk az államnak adni az elsőséget. Mert 1­ ör: A hitfelekezet célja, természeténél fogva, min­dig csak részleges, egyoldalú lehet, az állam, ha észsze­rűen fogatik fel, egyetemleges. A hitfelekezet az ember­nek vallásos erkölcsi szükségeit, a láthatatlan világhoz való viszonyát tartja szeme előtt. Az államnak ellenben észszerű fogalma, melyhez a modern államoknak idomul­niok kell, nem lehet más, mint az, hogy azon népcsalád­nak, melyet magába foglal valamennyi szabados élet cél­jait előmozdítsa az egyéntől kezdve a társadalomig. Ezen célok pedig, minthogy az ember érzéki, eszes lény, vallás­különbség nélkül mindenkire nézve ugyanazok, s nem­csak a természeti létezésben tehát a physicai személyi­ség fentartásában, megvédésében, megörökítésében, ha­nem a szellemi létezésben, tehát az ismeretek szerzésé­ben, kimívelésében is határozódnak. Az iskola szintén a leendő egyetemes embert tartozik szemügyre venni. 2­ or: Mert nem minden hitfelekezet áll azon ala­pon, hogy közvetlen céljaira nézve az emberi kimívelő­dés kellő fokát nélkülözhetlennek tartaná. Igaz, hogy e részben az államok sem mind egyformák, de mi midőn itt magyar államról beszélünk, értjük mindenütt a nép­­képviseleti alapon nyugvó, alkotmányos törvényhozást, s annak kifolyását a parlamentáris kormányt. 3-or: Mert az állam a köznevelési és közoktatási intézetek felállíttatására és fentartására oly eszközökkel rendelkezik, melyekkel egy hitfelekezet sem rendelkez­hetik. Végre 4-er: Mert az állam, mint törvényhozó és végre­­hajtó hatalom, kényszerítő eszközökkel is bír, hogy azt, amit a köznevelés és oktatás terén üdvösnek elismert, szükség esetében hatalommal is foganatosítsa.

Next