Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-08-01 / 31. szám

maradtak el, kik Celdert pártolásra méltónak nem találták, hanem még,^n­álh­Q £ a két egyházkerület hívei sem adakoztak. És ha én hajlandó volnék e tárgyban a tényeket saját észrevételeimmel is kísérni, lehetetlen volna fel nem tennem a kérdést, hogy vál­jon azon pártfogó e.kerületi gyűlések közönségök közvéleményével megegyezőleg jártak-e el, vagy pe­dig csak a gazda nélkül számoltak? ! Annyi igaz, hogy a dunántúli kerület 1866. juniusi közgyűlése i. k. 47. és 52. pontjaiban azon kikötéssel ígérvén továbbra is 0. támogatását, ha ez „magát az erdélyi ref. mélt. egyházi főtanács előtt igazolja." — Varjú István e.kerületi pénztárnok ur ezt ugy értelmezte, hogy az igazolás megtörténtte előtt a hozzá gyűlt pénzt nem C., hanem a főconsistorium által kineve­zett bizottság kezéhez küldötte. *) Most megismertetem röviden a bukaresti szent zsinat jegyzőkönyvét, hogy segítségére lehessek azon 1. 1,68 év. 29­1.) Ezen évben tétetett folyóvá a Palócy Horvát Mária alapítvány jövedelme, 1,200 frt. Ugyanezen évi Prot. lap 672. lapján olvasható fel. Kun Bertalan ur felhívása, hogy a kik a Celder vezetése alatt álló galaci és más egyházakra se­gélyt gyűjtenek, hozzá küldjék, s egyszersmind említi, hogy még eddig nem küldtek semmit. (Még 1866 végén a tiszáninneni kerü­let Ballagihoz küldte 50 frtnyi adományát. Lásd: Prot. 1. 1866. év 1444. 1 ) Ugyanekkor a hazában járt Celder, bekéregette az ország nagy részét s a Prot. 1. 1867. évi 768­1. szerint a tiszáninneni ke­rülettől kapott 129 frt 58 krt és 1 aranyat. Ugyanazon évi fo­gamu 1389. lapja szerint gyűjtött 138 frt 91 krt és 6 forint ezüstöt. Ha az 1867 évben begyült mindezen összegeket, még a Palóci H. M.-féle ezerkétszáz forintot is, összeadjuk, kije 1557 frt 37 kr, tehát kevesebb, mint a püspökség előtti évek bármelyikében, kivéve az aszályos 1863-at. Minthogy azonban a H. M. alapítványt ezen öasat­hasonlitással jogosan nem ehetjük tekintetbe : a gyűjtelek csak 357 is frt 37 kr, marad, dacára, hogy C. személyesen kéregetett. Ha ebből levonjuk a Prot. lapnál gyűlt 82 frt 88 krt. C. gyűjtése nem­ több, mint 271 frt 49 kr. Az 1862-ik év végén tett, útja a hazában nem igy jövedelmezett! 1862-ben csak az erdélyi püspök 1354 frt 82 krt és 4 aranyat adott át C.-nek! (Megjegyzem, hogy a fennebb kitett összegekben az erdélyi adományok, melyeket ott az egyház hivatalos közegei kezeltek, nincsenek beszámítva, hanem csak a me­lyek a Prot. lapnál gyűltek) 1868-ban gyűlt: 70 frt 3ü kr. (1. Prot. 1. 1869. év. 28. 1.) s végül a folyó évben 36 frt. 11*/» kr, melyből az adakozók csak 12 frt llr/? krt szántak Celdernek Tehát a buku­resti zsinat előtt évről-évre több, azután évről-évre kevesebb, mig végre a mult évi az 1864-ikinek csak egy­h­u­s­z­o­n­nyolca­d rész­ét teszi. Én azt hiszem, hogy ez nagyon világos felelete a közönségnek a Celder ügyre. Hiába is nyilatkoznak az úgynevezett diplomatiai körök valamely ügy mellett, Itt a közvélemény ellene van ! Ismételve bocsánatot kérek a­­ szíves olvasótól ezer. unalmas számok miatt, de a számok csalhatatlanul beszélnek, s ha elvala­hára ezen üg­gyel tisztába akarunk jőni, legalább önmagunkat nem szabad többé ámitni. K. A. *­ L. Prot. 1. 1866. év. 931. lajirat. Ebből egy kis szóváltás ke­letkezett Körmendy Sándor lelkész úrral, melyből kitűnik, hogy Du­nántul is voltak, kik ugy tud .••.k. Ír­gy az oláhországi r­ef. gyüleke­zetek erdélyi kerület M vigyázata alatt állanak. K. A. olvasóimnak, kiknek a Prot. 1. 1865-iki 29. száma, melyben megjelent, nincs birtokában. Cik­iét már a közelebbi számban közöltem, mely szerint Celder el­nökölt. „Jelen voltak: a bukuresti egyházból t. Koós F. lelkész ; a galaciból t. Kelemen F. előkönyörgő ; a pitestiből t. Nagy J. lelkész; a ploestiből t. Vince D. volt segédlelkész; a szászkutiból t. Márk M. lel­kész." 2. szám. „Koós már előbb köztünk tett nyi­latkozatát ismételve, kijelenté, hogy miután a buku­resti egyház egyenesen az erdélyi főt. püspök s mirgs consistorium felügyelete alatt áll — nem mint a mis­sio, a magyarországi főt. superintendentiák alatt is — nem vehet tettleges részt, mig kérdést nem tesz, s a gyűlés pontjait nem látja." 4. sz. „Nagy J. azon kér­désére, ha lehet-e összejövetelünket zsinatnak ne­vezni, felfejtetett, hogy összejövetelünk a kezdet pil­lanatától az erdélyi s a missióknál gyakorlatban lévő szólás szerint synodus vagy zsinat, még pedig a mis­sio szent zsinatja, s minden összejövetelünk ezután e nevet viselendő." 5. és 6. sz. A m­issioban lévő egy­házak egy-egy bepecsételt levélben fejezték ki kéré­seket, kivéve a pitestit. E tekintetben kijelentetett, hogy Nagy J. mint lelkész az egyházat, mely saját­lag csak egyharmadrészben járul a papi hivatal fen­tartásához,*) joggal képviselheti. 7. sz. „Az egyhá­zak kérelmezése tartalma: Nt. Celder, mint a missio vezetője s a missioi egyházak lelkipásztora neveztes­sék, jobban, nyilvánittassék az itteni egyházak püs­pökéül." 8. sz. „Az egyházak protectióját illetőleg mondassák ki véglegesen, hogy.... tartozik az itteni kormány alá." 9. sz. „A­ házassági ügyekre nézve, hogy minden házassági ügyet, pert véglegesen elin­tézhessünk ... s ne kellessék helybenhagyás végett sehova is felterjeszteni, miután ez hátrányosnak ta­pasztaltatott."" 12. számban a zsinat „nemcsak illeté­kes, de törvényes helyhatóságnak" mondatik. 15. sz. A püspöki nevezetet illetőleg „annak a magyar fel­ügyelőről episcopia átfordítása kimondatik." 16. sz. C. a püspökséget felajánlja Koósnak. 18. sz. A pro­tectiora nézve: „semmi politikai hatalom, de az *) Erre meg kell jegyeznem, hogy a pályázati hirdetésben (Prot. 1 1862. évi 1139. 1.) C. azt mondja, hogy az egyház 85 aranyat fizet, mely a stolával felmegy 100-ra, ha felül nem haladja. Nagy J. be­iktatása alkalmából pedig írja: „a pitesti pap fizetését 20 aranynyal pótolom évenkint a missio pénzéből." Ha már igaz volt az, hogy a pitesti egyház csak egyharmad részben járul a papi hivatal fentar­tásához, akkor igaza volt Nagy J.-nek, midőn írta, hogy nem száz, hanem csak t­í­z arany biztos jövedelmet talált. S miután e két adat teljesen öszhangzik , még bizonyosabban igaz az, hogy 0. a pá­lyázókat a szép fizetés ígéretével rútul félre­vezette. K. A.

Next