Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-08-01 / 31. szám
maradtak el, kik Celdert pártolásra méltónak nem találták, hanem még,^nálhQ £ a két egyházkerület hívei sem adakoztak. És ha én hajlandó volnék e tárgyban a tényeket saját észrevételeimmel is kísérni, lehetetlen volna fel nem tennem a kérdést, hogy váljon azon pártfogó e.kerületi gyűlések közönségök közvéleményével megegyezőleg jártak-e el, vagy pedig csak a gazda nélkül számoltak? ! Annyi igaz, hogy a dunántúli kerület 1866. juniusi közgyűlése i. k. 47. és 52. pontjaiban azon kikötéssel ígérvén továbbra is 0. támogatását, ha ez „magát az erdélyi ref. mélt. egyházi főtanács előtt igazolja." — Varjú István e.kerületi pénztárnok ur ezt ugy értelmezte, hogy az igazolás megtörténtte előtt a hozzá gyűlt pénzt nem C., hanem a főconsistorium által kinevezett bizottság kezéhez küldötte. *) Most megismertetem röviden a bukaresti szent zsinat jegyzőkönyvét, hogy segítségére lehessek azon 1. 1,68 év. 291.) Ezen évben tétetett folyóvá a Palócy Horvát Mária alapítvány jövedelme, 1,200 frt. Ugyanezen évi Prot. lap 672. lapján olvasható fel. Kun Bertalan ur felhívása, hogy a kik a Celder vezetése alatt álló galaci és más egyházakra segélyt gyűjtenek, hozzá küldjék, s egyszersmind említi, hogy még eddig nem küldtek semmit. (Még 1866 végén a tiszáninneni kerület Ballagihoz küldte 50 frtnyi adományát. Lásd: Prot. 1. 1866. év 1444. 1 ) Ugyanekkor a hazában járt Celder, bekéregette az ország nagy részét s a Prot. 1. 1867. évi 7681. szerint a tiszáninneni kerülettől kapott 129 frt 58 krt és 1 aranyat. Ugyanazon évi fogamu 1389. lapja szerint gyűjtött 138 frt 91 krt és 6 forint ezüstöt. Ha az 1867 évben begyült mindezen összegeket, még a Palóci H. M.-féle ezerkétszáz forintot is, összeadjuk, kije 1557 frt 37 kr, tehát kevesebb, mint a püspökség előtti évek bármelyikében, kivéve az aszályos 1863-at. Minthogy azonban a H. M. alapítványt ezen öasathasonlitással jogosan nem ehetjük tekintetbe : a gyűjtelek csak 357 is frt 37 kr, marad, dacára, hogy C. személyesen kéregetett. Ha ebből levonjuk a Prot. lapnál gyűlt 82 frt 88 krt. C. gyűjtése nem több, mint 271 frt 49 kr. Az 1862-ik év végén tett, útja a hazában nem igy jövedelmezett! 1862-ben csak az erdélyi püspök 1354 frt 82 krt és 4 aranyat adott át C.-nek! (Megjegyzem, hogy a fennebb kitett összegekben az erdélyi adományok, melyeket ott az egyház hivatalos közegei kezeltek, nincsenek beszámítva, hanem csak a melyek a Prot. lapnál gyűltek) 1868-ban gyűlt: 70 frt 3ü kr. (1. Prot. 1. 1869. év. 28. 1.) s végül a folyó évben 36 frt. 11*/» kr, melyből az adakozók csak 12 frt llr/? krt szántak Celdernek Tehát a bukuresti zsinat előtt évről-évre több, azután évről-évre kevesebb, mig végre a mult évi az 1864-ikinek csak egyhuszonnyolcad részét teszi. Én azt hiszem, hogy ez nagyon világos felelete a közönségnek a Celder ügyre. Hiába is nyilatkoznak az úgynevezett diplomatiai körök valamely ügy mellett, Itt a közvélemény ellene van ! Ismételve bocsánatot kérek a szíves olvasótól ezer. unalmas számok miatt, de a számok csalhatatlanul beszélnek, s ha elvalahára ezen üggyel tisztába akarunk jőni, legalább önmagunkat nem szabad többé ámitni. K. A. * L. Prot. 1. 1866. év. 931. lajirat. Ebből egy kis szóváltás keletkezett Körmendy Sándor lelkész úrral, melyből kitűnik, hogy Dunántul is voltak, kik ugy tud .••.k. Írgy az oláhországi ref. gyülekezetek erdélyi kerület M vigyázata alatt állanak. K. A. olvasóimnak, kiknek a Prot. 1. 1865-iki 29. száma, melyben megjelent, nincs birtokában. Cikiét már a közelebbi számban közöltem, mely szerint Celder elnökölt. „Jelen voltak: a bukuresti egyházból t. Koós F. lelkész ; a galaciból t. Kelemen F. előkönyörgő ; a pitestiből t. Nagy J. lelkész; a ploestiből t. Vince D. volt segédlelkész; a szászkutiból t. Márk M. lelkész." 2. szám. „Koós már előbb köztünk tett nyilatkozatát ismételve, kijelenté, hogy miután a bukuresti egyház egyenesen az erdélyi főt. püspök s mirgs consistorium felügyelete alatt áll — nem mint a missio, a magyarországi főt. superintendentiák alatt is — nem vehet tettleges részt, mig kérdést nem tesz, s a gyűlés pontjait nem látja." 4. sz. „Nagy J. azon kérdésére, ha lehet-e összejövetelünket zsinatnak nevezni, felfejtetett, hogy összejövetelünk a kezdet pillanatától az erdélyi s a missióknál gyakorlatban lévő szólás szerint synodus vagy zsinat, még pedig a missio szent zsinatja, s minden összejövetelünk ezután e nevet viselendő." 5. és 6. sz. A missioban lévő egyházak egy-egy bepecsételt levélben fejezték ki kéréseket, kivéve a pitestit. E tekintetben kijelentetett, hogy Nagy J. mint lelkész az egyházat, mely sajátlag csak egyharmadrészben járul a papi hivatal fentartásához,*) joggal képviselheti. 7. sz. „Az egyházak kérelmezése tartalma: Nt. Celder, mint a missio vezetője s a missioi egyházak lelkipásztora neveztessék, jobban, nyilvánittassék az itteni egyházak püspökéül." 8. sz. „Az egyházak protectióját illetőleg mondassák ki véglegesen, hogy.... tartozik az itteni kormány alá." 9. sz. „A házassági ügyekre nézve, hogy minden házassági ügyet, pert véglegesen elintézhessünk ... s ne kellessék helybenhagyás végett sehova is felterjeszteni, miután ez hátrányosnak tapasztaltatott."" 12. számban a zsinat „nemcsak illetékes, de törvényes helyhatóságnak" mondatik. 15. sz. A püspöki nevezetet illetőleg „annak a magyar felügyelőről episcopia átfordítása kimondatik." 16. sz. C. a püspökséget felajánlja Koósnak. 18. sz. A protectiora nézve: „semmi politikai hatalom, de az *) Erre meg kell jegyeznem, hogy a pályázati hirdetésben (Prot. 1 1862. évi 1139. 1.) C. azt mondja, hogy az egyház 85 aranyat fizet, mely a stolával felmegy 100-ra, ha felül nem haladja. Nagy J. beiktatása alkalmából pedig írja: „a pitesti pap fizetését 20 aranynyal pótolom évenkint a missio pénzéből." Ha már igaz volt az, hogy a pitesti egyház csak egyharmad részben járul a papi hivatal fentartásához, akkor igaza volt Nagy J.-nek, midőn írta, hogy nem száz, hanem csak tíz arany biztos jövedelmet talált. S miután e két adat teljesen öszhangzik , még bizonyosabban igaz az, hogy 0. a pályázókat a szép fizetés ígéretével rútul félrevezette. K. A.