Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-14 / 7. szám

Tizenkettedik évfolyam. 7. ELŐFIZETÉSI DIJ , Pest, febr. 14. 1869. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ HIVATAL: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldés­sel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA : 4 hasábos petti sor többszöri beikta­tásánál 5 ujkr. , egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Széttekintés az ultramontán napi sajtó kopár mezején. III. A kath. auton­omia kérdése. Nem fárasztottuk eddig olvasóinkat e nagy fontosságú kérdéssel, mert az erdélyi kath. status­gyűlésről, — melyet annak idejében terjedelmesen ismertettünk, — s egy pár más püspökmegyei ér­tekezletről szerzett tapasztalatunk arról győzött meg, hogy itt a cselekvést a főpapság jobb idők reményében hosszas vajúdással, — az ő nyelvén érett fontolgatással,—­szándékszik halogatni. Most már, ha csak valami szerencsés fordulat közbe nem jő a cselekvés előjestéjén állanánk, s a magas dlerus akarva-nem akarva kénytelen bele­harapni a savanyu almába. Épen azért ré­szünkről is elérkezettnek hisszük az időt, hogy most egy füst alatt ezen kérdés körében is szét­tekintsünk, s először megismertessük olvasó­inkkal az ügy fejlődésének főbb mozzanatait és jelen stádiumát, azután pedig magunk részéről is kockáztassunk egy észrevételt ezen autonomiai mozgalomról, mely a kath. egyházban egészen exoticus növény. A római egyház Magyarországon 1848 előtt teljesen összeforrt az állammal, ügyei intézésében a világi hivők nem élveztek semmi jogot, hanem megvolt az osztva a püspökök és az államhata­lom közt. Igaz, hogy kötelességök is csak a hi­vésben határozódott, mert az anyagi szükségeket részint országos alapítványok, részint állami se­gély fedezték. Ebből 48 előtt semmi vis­szásság nem következhetett, mert az állam katholikus volt, s a maga részéről ugyan uralkodott a püs­pökök felett, — mert csak ezekkel jött érintke­zésbe a kath. egyház címe alatt, — de megara­nyozta a magas clerus láncait és meg is édesítette azáltal, hogy szabad kezet engedett a protestán­sok háborgatásában, —s az alsóbb papság és kath. világiak elnyomásában. N­y áron készséggel szö­vetkezett mindig a magas clerus az állammal, mert a történelem tanúsága szerint szívesen elvál­lalja felfelé a szolgaságot, ha megnyeri lefelé a korlátlan hatalmat. De a 48-iki törvényhozás secularizálta az ál­lamot, s az országnak parlamenti kormányformát adott, mely szerint többé nem jő tekintetbe a ha­talom kezelőinek vallása, s egy szép reggelen az is megtörténhetik, hogy az egész minisztériumban egy katholikus se legyen Már most valóban sé­relmes volna a kath. egyházra nézve a supprema inspectio eddigi alakja, mert habár eddig méltá­nyossági szempontból a cultusminiszter mindig katholikus volt, de talán még a legmerészebb ultramontán sem merne egy törvényjavaslatot kockáztatni az iránt, hogy mindig az legyen, és így, habár a jelen államegyházi viszonyok közt nem volna méltányos, de jogtalannak sem mond­hatná senki, ha a mostani buzgó katholikus cultus­miniszter helyét valami buzgó kálvinista püspök, vagy épen zsidó rabbi foglalná el. Ekkor pedig a római egyház alapitványainak kezelése, egy­házi méltóságainak kinevezése, szóval, egész anyagi és szellemi ügye idegen, vagy épen el­lenséges kezekbe kerülhetne. Érezték e visszás helyzetet maguk a katho­likusok is, s már a forradalom alatt gondolkozni kezdtek oly módozatról, mely szerint a kath. egy­ház saját ügyeit minden idegen befolyás kizárásá­val maga kezelhesse, s egyszersmind az államnak is teljes biztosítékot nyújtson, hogy nem fog vissza- 13

Next