Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-01-13 / 2. szám

nyelvet kiválólag kedvelő, egyszersmind az életirányu tan­tárgyakat is fölvétette a gymnasiumokba; ezek által köz­vetlen mozdítá elő a realismust. De a philanthropinusok, jelesül Basedow, Campe, Salzmann és Gutsmuths voltak azok, kik valólag megalapiták a realismust az iskolákban. Ugyanis ők célul tűzték ki maguk elé azt, hogy az em­beri szellemet megszabadítsák azon nyűgtől, melyhez az a régi nyelvek tanítása által lekötve való, mivelhogy sze­rintök a humanisták a nyelveket célul vették, holott azok pusztán eszközök, a­mennyiben a régi nyelveket úgy ta­nították, hogy azok a sok szó és semmi dolog által pusz­tán az emlékező tehetséget terhelték ; tehát úgy gondol­koztak, hogy azon nagy szellemi járomtól meg kell sza­badítani az ifjúságot és pedig átalán véve az emberiség iránt való szeretetből, innen a philanthropis­m­u­s nevezete ; meg kell szabadítani az ifjúságot a régi nyelvek jármától kijelölten az által, hogy helyettök köz­hasznú ismereteket tanítsunk; tanítsuk a hazai nyelvet, a vallástanításnál az isteni kijelentést irányozzuk a termé­szetre, mint az istenség nagyszerű nyilatkozványára; a valódi vallásosságot, mely a keresztyénség esz­méjében foglaltatik, különböztessük meg az e­g­y­h­á­ziasságtól; mind­ezek mellett különösen figyelmez­zünk a testi nevelésre, minthogy közhasznú ismereteknek is egyedül úgy vehetjük hasznát az életben, ha ép testtel, egészséggel és ügyességgel bírunk. Ezek mellett és ezek után a philonthropinusok figyelmet fordítottak a classicai nyelvekre is. A philonthropismus áthatott Magyarországra is, de csak félszeg irányban. Mutatkoznak már ennek nyomai a Mária Terézia alatt kiadott „Ratio Educationis, totiusque rei literariae per Regnum Hungáriáé. Vindobonae 1777. c. munkában, mely a gymnasiumokat ugy szervezi, hogy azokban a latin nyelv mellett mind a négy mind a két humanitasi osztályokban némely gramaticalis, realtantár­gyak is taníttatnak, de csak a legmindennapibb szükség­letre szorítkozva, és ezek is mind latin nyelven. Ezért mondók fentebb, hogy a philanthropismus csak félszeg irányban jutott hozzánk, habár Apácai Csere János­nak magyar nyelven 1655-ben megjelent encyclopaediája, továbbá 1656-ban logicája elő világolhattak volna, jóval megelőzvén Apácai ezeken kivül magyar nyelven irt más munkáival még Wolfot is, a német nyelven bölcselkedőt. De a realizmusra hajló irányt a nevezett Ratio Educatio­nis-ban föl kell ismernünk azért is, mert már ez a gym­nasiumokban kitűzte a tanítás hármas célját, nevezetesen a tudományost, a hazait vagy nemzetit, ezt főleg jogtudományi tekintetben és végre a közhasznú életirányt, a­mennyiben már a szervezetben figyelem van fordítva arra is, hogy a gymnasium növendékei a tanu­lást tekintve két osztályra különülnek, u. m. e­l­h­a­g­y­ó­k­r­a, kik mesterségre, vagy más életpályára lép­nek, és folytatókra, kik a magasabb tudományos­ságot tűzik célul, továbbá meg vannak különböztetve benne a hasznos és szükséges tantárgyak. Mind­ezek mellett is mind abból, hogy a nevezett Ratio Edu­cation's-ban csekély mérték van szabva a reáltantárgyak­nak aránylag a latin nyelvhez, mind abból, hogy már a III. osztályon kezdve tanítási nyelvül a latin van kitűzve: megítélhetni a R. E. hatását közműveltségünkre, annyival inkább, mert ez az egész országra kötelező erejűnek nyil­váníttatván, részben a protestánsok is fogad­ták azt, ha­bár közjogi szempontból abban sérelmet találván, ez ön­ként idézé elő, hogy ők egyházi tekintetből maguk is gondoskodjanak iskoláik reformjairól." A pro­testáns ifjak nagy része Némethont, más része Hollandiát és Angliát látogatván meg tudományos önképezés végett, innen hoztak magukkal eszméket a gymnasiumok reform­jára nézve is, különösen pedig inkább Némethonból, hol már a 18. század első felében Sember elve szerint Hal­léban és Berlinben reáliskolák keletkeztek, a 18. század utolsó felében pedig a gymnasiumok Bernhardt és Gedike szerint Berlinben egyszersmind reálirányban is lőnek szer­vezve, és pedig Gedike már a szakrendszert is bevitte azokba. Ezen eszméket a protestánsok Magyarországon el­sajátítván, gymnasiumaik reformjában csakhamar előállt a humanisták és realisták közt lévő vita, mely átment az 1791—1840. korszakba is, és pedig visszaelmélve Niet­hammer nézete szerint a humanismus és philanthropismus viszonyára úgy, hogy a vita a humanismus felé hajlólag csendesült le. 11. §. A gymnasiumok 1791 -1840 (1848)-ig. A Basedow által alapított philanthropismus elterjedt Némethonban, terjedt ez oly paedagogok nagyon közre­működése által is, kik inkább a népnevelés és képezdék körül szereztek maguknak kitűnő érdemet; ilyenek voltak különösen Stephani és Diesterweg. A philanthropismus nagy befolyással volt a gymnasiumokra, d­e hatással volt a különálló reáliskolák létesítésére is, főleg Po­roszhonban annyira, hogy gymnasium és reáliskola közt sajátlag semmi elvi ellenkezés nem volt, hanem igenis egyeztek annyiban, a­mennyiben mindkettő a magasabb mivelődés alapját tevé le, s mindkettő a tantárgyak cse­kély eltérésével saját irányú életpályára készíté elő az ifjakat. Azonban Némethon több részében, főleg Szászor­szágban a humanismus emelkedett túlsúlyra a gymnasiu­mokban, és pedig a reáltantárgyaknak is nagy mértékben való beosztásával, mely miatt a tanuló ifjúság egészsége valt veszélyeztetve annyira, hogy midőn az a felső osz­tályokba jutott és kezdett vagy kellett volna kezdenie a tanítást, akkor kezdett egyúttal el is halni, mely ellen különösen a nemes keblű Lorinser kelt ki, az emberi nem szellemi és testi gyengülését látván a gymnasiumi rendszer által, mit nem pusztán a tantárgyak halmaza okozott, hanem főleg a gépies tanmód ; minthogy még akkor a gymnasiumi tanárok épen nem képeztettek saját pályájukra, hanem kivétel nélkül theologusokból lettek gymnasiumi tanárokká. Ezen a nagy hiányon Wolf Frigyes Ágost igyekezett segíteni 1787-ben alapított philologiai seminariuma által. 3*

Next