Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1872-01-13 / 2. szám
nyelvet kiválólag kedvelő, egyszersmind az életirányu tantárgyakat is fölvétette a gymnasiumokba; ezek által közvetlen mozdítá elő a realismust. De a philanthropinusok, jelesül Basedow, Campe, Salzmann és Gutsmuths voltak azok, kik valólag megalapiták a realismust az iskolákban. Ugyanis ők célul tűzték ki maguk elé azt, hogy az emberi szellemet megszabadítsák azon nyűgtől, melyhez az a régi nyelvek tanítása által lekötve való, mivelhogy szerintök a humanisták a nyelveket célul vették, holott azok pusztán eszközök, amennyiben a régi nyelveket úgy tanították, hogy azok a sok szó és semmi dolog által pusztán az emlékező tehetséget terhelték ; tehát úgy gondolkoztak, hogy azon nagy szellemi járomtól meg kell szabadítani az ifjúságot és pedig átalán véve az emberiség iránt való szeretetből, innen a philanthropismus nevezete ; meg kell szabadítani az ifjúságot a régi nyelvek jármától kijelölten az által, hogy helyettök közhasznú ismereteket tanítsunk; tanítsuk a hazai nyelvet, a vallástanításnál az isteni kijelentést irányozzuk a természetre, mint az istenség nagyszerű nyilatkozványára; a valódi vallásosságot, mely a keresztyénség eszméjében foglaltatik, különböztessük meg az egyháziasságtól; mindezek mellett különösen figyelmezzünk a testi nevelésre, minthogy közhasznú ismereteknek is egyedül úgy vehetjük hasznát az életben, ha ép testtel, egészséggel és ügyességgel bírunk. Ezek mellett és ezek után a philonthropinusok figyelmet fordítottak a classicai nyelvekre is. A philonthropismus áthatott Magyarországra is, de csak félszeg irányban. Mutatkoznak már ennek nyomai a Mária Terézia alatt kiadott „Ratio Educationis, totiusque rei literariae per Regnum Hungáriáé. Vindobonae 1777. c. munkában, mely a gymnasiumokat ugy szervezi, hogy azokban a latin nyelv mellett mind a négy mind a két humanitasi osztályokban némely gramaticalis, realtantárgyak is taníttatnak, de csak a legmindennapibb szükségletre szorítkozva, és ezek is mind latin nyelven. Ezért mondók fentebb, hogy a philanthropismus csak félszeg irányban jutott hozzánk, habár Apácai Csere Jánosnak magyar nyelven 1655-ben megjelent encyclopaediája, továbbá 1656-ban logicája elő világolhattak volna, jóval megelőzvén Apácai ezeken kivül magyar nyelven irt más munkáival még Wolfot is, a német nyelven bölcselkedőt. De a realizmusra hajló irányt a nevezett Ratio Educationis-ban föl kell ismernünk azért is, mert már ez a gymnasiumokban kitűzte a tanítás hármas célját, nevezetesen a tudományost, a hazait vagy nemzetit, ezt főleg jogtudományi tekintetben és végre a közhasznú életirányt, amennyiben már a szervezetben figyelem van fordítva arra is, hogy a gymnasium növendékei a tanulást tekintve két osztályra különülnek, u. m. elhagyókra, kik mesterségre, vagy más életpályára lépnek, és folytatókra, kik a magasabb tudományosságot tűzik célul, továbbá meg vannak különböztetve benne a hasznos és szükséges tantárgyak. Mindezek mellett is mind abból, hogy a nevezett Ratio Education's-ban csekély mérték van szabva a reáltantárgyaknak aránylag a latin nyelvhez, mind abból, hogy már a III. osztályon kezdve tanítási nyelvül a latin van kitűzve: megítélhetni a R. E. hatását közműveltségünkre, annyival inkább, mert ez az egész országra kötelező erejűnek nyilváníttatván, részben a protestánsok is fogadták azt, habár közjogi szempontból abban sérelmet találván, ez önként idézé elő, hogy ők egyházi tekintetből maguk is gondoskodjanak iskoláik reformjairól." A protestáns ifjak nagy része Némethont, más része Hollandiát és Angliát látogatván meg tudományos önképezés végett, innen hoztak magukkal eszméket a gymnasiumok reformjára nézve is, különösen pedig inkább Némethonból, hol már a 18. század első felében Sember elve szerint Halléban és Berlinben reáliskolák keletkeztek, a 18. század utolsó felében pedig a gymnasiumok Bernhardt és Gedike szerint Berlinben egyszersmind reálirányban is lőnek szervezve, és pedig Gedike már a szakrendszert is bevitte azokba. Ezen eszméket a protestánsok Magyarországon elsajátítván, gymnasiumaik reformjában csakhamar előállt a humanisták és realisták közt lévő vita, mely átment az 1791—1840. korszakba is, és pedig visszaelmélve Niethammer nézete szerint a humanismus és philanthropismus viszonyára úgy, hogy a vita a humanismus felé hajlólag csendesült le. 11. §. A gymnasiumok 1791 -1840 (1848)-ig. A Basedow által alapított philanthropismus elterjedt Némethonban, terjedt ez oly paedagogok nagyon közreműködése által is, kik inkább a népnevelés és képezdék körül szereztek maguknak kitűnő érdemet; ilyenek voltak különösen Stephani és Diesterweg. A philanthropismus nagy befolyással volt a gymnasiumokra, de hatással volt a különálló reáliskolák létesítésére is, főleg Poroszhonban annyira, hogy gymnasium és reáliskola közt sajátlag semmi elvi ellenkezés nem volt, hanem igenis egyeztek annyiban, amennyiben mindkettő a magasabb mivelődés alapját tevé le, s mindkettő a tantárgyak csekély eltérésével saját irányú életpályára készíté elő az ifjakat. Azonban Némethon több részében, főleg Szászországban a humanismus emelkedett túlsúlyra a gymnasiumokban, és pedig a reáltantárgyaknak is nagy mértékben való beosztásával, mely miatt a tanuló ifjúság egészsége valt veszélyeztetve annyira, hogy midőn az a felső osztályokba jutott és kezdett vagy kellett volna kezdenie a tanítást, akkor kezdett egyúttal el is halni, mely ellen különösen a nemes keblű Lorinser kelt ki, az emberi nem szellemi és testi gyengülését látván a gymnasiumi rendszer által, mit nem pusztán a tantárgyak halmaza okozott, hanem főleg a gépies tanmód ; minthogy még akkor a gymnasiumi tanárok épen nem képeztettek saját pályájukra, hanem kivétel nélkül theologusokból lettek gymnasiumi tanárokká. Ezen a nagy hiányon Wolf Frigyes Ágost igyekezett segíteni 1787-ben alapított philologiai seminariuma által. 3*