Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-09-27 / 39. szám
Szerkesztő- és Kiadóhivatal: PROTESTANS Mária-utca 10-dik sz., első emelet. Előfizetési lij : Hirdetések dija : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorra. — Bélyegdij külön 30 kr. Kit negyedévre fizettek elő, előfizetésük megújítására keretnek 1 B. Vay Miklós megnyitó beszéde a tiszáninneni egyházkerület septc. 20 lki közgyűlésén. Főtiszteletü e. k. közgyűlés! Méltóztassanak kegyesen megengedni, hogy mielőtt e jelen gyűlésre kitűzött ügyek s nevezetesen a tanügyi kérdések tárgyalásához kezdenénk, bevezetésül s általános tájékozásul néhány észrevételt kockáztathassak, — határozni azok felett kétségtelenül a t. közgyűlés fog, szokott bölcsesége szerint; de nem veszi tőlem rész néven, ha én is elmondom ily fontos tárgyra nézve azokat, melyek benső meggyőződésemet mint eddig ugy ma s jövőre is határozottan képezik s körvonalazzák az általam elfogadott s innen túl is megtartandó áláspontot. Most lészen azon kérdés megfejtése, mily állást foglaljon el a prot. egyház a tanügyi kérdésekben, — mi nem csak minden egyes gondolkozó protestánst, nem csak egyházkerületünket, hanem az egész magyar protestantismust közvetlenül érdekli. Pedig épen e kérdés az, amely felett a nézetek oly igen elágaznak. Hiszem, hogy velem együtt önök is mélyen érzik a felelősség azon komoly súlyát, mely vállainkra nehezedik akkor, midőn elveihez hivek maradva úgy kell önkormányzatunk eljárnunk, hogy eljárásunk se a protestantismus igaz érdekeit ne sértse, se reeriminatiókra helyes okot ne szolgáltasson, ma, midőn a protestáns nevezet az ultramontalismussal együtt kezd emlegettetni. Amint a közművelődés fokról fokra előbbre halad, a társadalom követelései is más-más alakban fordulnak a vallásos társulatokhoz. A mely vallásos társulat ezen követelések iránt teljesen közönyös marad, az létezhetik még, mint elszigetelt secta, de mint társadalmi tényező nem vihetékeny szerepet. Hogy a protestantismus többé jelenhivatását ily szempontból fogja fel, az több mint érdeke, mert humanisticus kötelessége. Tagadni nem lehet, hogy az emberiség haladása minden téren nagy léptekkel siet előre, az újkori eszmék és találmányok ereje és sikere nagy hódításokat tesz , de azt sem lehet tagadni, hogy a civilisatió árja sok iszapot hord magával és a forrongó eszmék nem találva meg egyszersmind szilárd alakzataikat, ottan-ottan tolhatnak a társadalom szétrobbantó hatást gyakorétalapjaira. Ezek ellen állítá fel a legközelebb múltban is a római hierarchia az ujabb vallási dogmák védgátját, részint mint tiltakozást részint túlvive mint reactiót a haladás eszméi ellen. Mit tehetnek, mit vihetnek ki az efféle intézmények a jelen korban? Azt most nem mérlegelem. Elég az, hogy a harc megindult és szemünk láttára foly. Ezen küzdelem hullámcsapása minket is érint. Az eredményt, mondom, nem mérlegelem, de az emberiség élettörténetének bölcseletéből látom, hogy az egyetemes fejlődés eszméit sokkal üdvösebb helyes irányban vezérelni, mint azt elnyomni akarni. A protestantismusnak megvan az a szerencséje, hogy itt a helyes utat követheti. Igen, mert mint tevékeny társadalmi egyesület alapelveiben bírja a haladás egyensúlyának kulcsát. A mi elvünk ugyanis vallásilag: az eredeti alapok conservatiója a megújítás által, mely elvet könnyen át lehet vinni a társadalmi kérdésekre is. így lehet a protestantismus a 87