Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-05-30 / 22. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Kiadóhivatal: VIII. Ker. Mária-utca 1O-dik sz. első em. Előfizetési dij s Helyben házhozhordással , vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban Hirdetések díja : 4 hasábos petti sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Gróf Mikó Imre megnyitó beszéde az erdélyi ev. ref. egyházkerület 1875. máj. 23-iki első illésén. Tisztelt egyházkerületi közgyűlés ! Az az erkölcsi meggyőződés, hogy az emberiség hatásaiban nagyszerű, benyomásaiban tartós, eredményeiben termékeny tettek végrehajtására csak úgy alkalmas és képes, ha valamely nagy eszme lelkesíti, oly eszme, melynek valósításában hiszen ez az erkölcsi meggyőződés nem oly új keletű, mint ahogy sokan hiszik. Meglehet, hogy aki végbe akarna járni annak, hogy mikor vált e meggyőződés öntudatossá az által, hogy valaki szóval kimondta, azt fogja találni, hogy még nem nagyon rég történt. De aki végig lapozgatja a történelem évkönyveit, csakhamar rá fog jönni, hogy e meggyőződés úgyszólván ösztönszerűleg megvolt minden kor választott elméinek eszejárásában, mert ahol valamely nagy mozgalomban vezérférfiakat látunk szerepelni, egy kis figyelemmel szemlélvén a dolgot, ki tudjuk mutatni, hogy az illető vezérférfiúnak bármi kitűnő személyes tulajdonságai csak másodrendű tényezők a vezérkedhetésre okvetlenül szükséges közelismerés kivívásában. A fő- és alaptényező mindig és mindenütt a vezéreszme, amelyet a vezérférfiú zászlójára tűzött. Ámde amily bizonyos, hogy vezéreszme nélkül a siker kivívására megkívántató lelkesedés erélye soha sem fejlődhetik ki, éppen oly bizonyos az is, hogy ez erély gyengítetlen és állandó fentartására, tehát a siker biztosítására a vezéreszme magára nem elégséges. A vezérek köré a vezéreszme ténnyé változtatása céljából összesereglett sokaság emberekből, tehát egyéni sajátságaik által egymástól különböző elemekből alakul, melyek szabadságra és függetlenségre irányzott ösztönszerű törekvéseik következtében inkább versengésre és vitára, mint idegen vélemények és nézetek feltétlen elfogadására, önálló akaratjuk más akaratának alárendelésére hajlandók. Nem szükség alkotmányos államban, és különösen a mi alkotmányos életünk mai vajúdásai közt élő embernek apróra elmondanom, mennyire nyilatkozik e tény abban a tapasztalatban, hogy dacára az alkotmányosság elméletileg elvitázhatlan első alapelvének, mennyi ellenszenvvel, mekkora ellentállással enged még ma is az egyes ama kényszerűségnek, hogy egyéni meggyőződését a meggyőződéssé vált vezéreszme követelményeinek alárendelje, magánérdekeit a közérdek által háttérbe szoríttatni engedje, nem szükség kimutatnom, miként alakulnak pártok az egy célra törekvő testület, az egy vezéreszméért lelkesülő társadalom keblében ; mint küzdenek e pártok egymás ellen, még pedig — fájdalom — nem is mindig a legnemesebb fegyverekkel és eljárásokkal, és még — nagyobb fájdalom! — gyakran nem annyira a valódi cél — a testület közjava — érdekében, mint inkább pártbeli, néha éppen csak egyéni hiúságok érvényesítéséért; mint válik az eszmék tisztázására célzó, az egymást felvilágosítás végett megindított vitatkozás elkeseredett tusává, melynek szenvedélyes hevében már nem annyira a vezéreszme létesítése, mint az ellenpárt leküzdése válik főcéllá, amelyet minden áron, még a közjó károsítása árán is egyedül tartanak szem előtt a neki tüzült harcosok, akik az emberi lélek egy sajátságos gyarlóságánál fogva sokszor annál szenvedélyesebben küzdenek, mentől lényegtelenebb az a véleménykülönbség, mely őket elválasztja. Mindez ismert dolog, annál ismeretesebb, mivel ez egyik fő oka annak, hogy néha a legüdvösebb céljai az emberiségnek meghiúsulnak. Számítsuk még ehez, hogy voltaképpen valamely mozgalmat megindító vezéreszme csaknem mindig két alkatrészből áll: egy tagadólagos és egy 26