Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-08-01 / 31. szám
Szerkesztő- és KIADÓHIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. PROTESTÁNS ÉS ISKOLAI Előfizetési díj: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Hirdetések dija: A lelkész socialis állása, a jelenkorban. A svejci lelkészi kör utóbbi gyűlését Zürichben tartá. Ez alkalommal a többek közt a fentebbi thema is a discussio tárgya volt. Hosszabb értekezést olvasott felette Zündel, bischofszelli lelkész. Felelt rá Bitzius (tranni lelkész, Bern kantonban, a Bernben megjelenő „Reform" segéd szerkesztője) szokása szerint szabad, erőteljes beszédben. Ő a konkrétot szereti. Állam, egyház, hivatal fogalom és más ily abstractiók ismeretlenek előtte. Ő neki az élő ember, jogaival és szükségleteivel, minden. Az ő véleményei egyszersmind érzelmek és szemléletek. Innen van originális nyilatkozatainak elevensége, meglepősége, gyakran paradoxsága. Beszédjének alapjául az előtte szóló értekezésén kivül a központi bizottságnak a fentebbi thema feletti utasitását is fölvette. Azt hiszem a t. szerkesztő ur fog adni egy kis helyet, hogy e jeles s korszerű kérdéssel foglalkozó beszédből a főbbeket közölhessem e lapok t. olvasóival. A központi bizottság — kezdő szónok — az ő utasításában jogosan jegyzi meg, hogy a lelkészeknek sociális állása nagy változást szenvedett „a hivatalfogalom megszűnése" következtében. A középkor lelkésze feltétlenül három fegyver felett rendelkezett. Ezen fegyverek voltak: benedictio, absolutio, excommunicatio. Jóllehet a reformatio ezen hatalomnak nagy részét megsemmisítő, de mégis maradt valami a régi tündérfényből, és amit hatalomban vesztett, azt jövedelmének fényében és biztosságában nyeré meg. De ime napjainkban, úgy hivatalunknak minden magasabb hatalma, mint jövedelmünk biztossága elvétetik. Sorainkat azon érzelem fogja el, mely érzelem egy álló és régóta nyugvó várőrséget fog el, midőn egy kitörendő háború hire szárnyalja be a fegyvergyakorló helyeket, kaszárnyákat és tiszti lakokat. A nyugalom a nyugtalanságnak, a bizonyosság a bizonytalanságnak enged helyet, félelmére az egyiknek, örömére a másiknak. Ugy az anyaginak, mint az egyéninek alapos megvizsgálása vétetik elő. Sokféle megszokott hadi eszközök megtették szolgálatukat a béke idejében, de a háborúra nem alkalmasak már, rögtön újakkal pótolandók. A ki, midőn szolgálatba lépett, csak a békét és nem a háborút is tartá szem előtt, elbocsáttatásáért folyamodik, az újonckodás nehézségekkel jár — innen a theologushiány. Itt-ott olykor mégis egy kimagasló erő is felcsap a seregbe, mely ép ott keres munkát és pályát „Das Schlachtross steigt und die Trompeten klingen." — Ez helyzetünk! Kérdezik tán uraim, szerencse-e ránk, a jelenkor lelkészeire nézve, hogy háborúba és nem békébe kell élnünk ? Erre nincs feleletem, közülünk azonban azoknak, a kikre nézve a harc a valódi élet, minden nehézség egy-egy élvezet, és kikre nézve lehetetlenség egyszerűen nincs, — azoknak megadatott a kivánt felelet. Azt kérdezik továbbá: minő harcba megyünk ? Körülöttünk a világ megújult és mi alig vettük észre. De mi lett máskép mint azelőtt volt ? Az utasítás azt mondja: a lelkiek és anyagiak elválasztása napjainkban csekélyebb, mint azelőtt volt. Én azonban jóval tovább megyek és azt mondom : az aristokratia a demokratia által elnyeletett, a társadalomnak osztályok és rendek, hivatalok és kasztokba való széttagoltsága, — melyen századok építettek — összeomlott, és most egy demokratiának megyünk elébe, melynek a mi szavunk csupán egy barátságos előhírnöke. Itt azonban nem csupán a politikai térre szorítkozom. A fejsze minden aristokratiának, minden kasztnak és céhnek gyökerére vettetett. Vegyék csak a jogi pályát. A halálítélet megszüntetése megvonja tőle az élet feletti hatalmat; az eskünek tervben levő elvetése, az emberek lelkiismerete feletti hatalmat. A formális