Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1877-07-15 / 28. szám
Huszadik évfolyam. / 3N. swf. Budapest, 1877. julius 15. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. 1. em. PROTESTÁNTS ' S ISKOLAI LAP. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 írt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésök a mult hó végével lejárt, annak megújítására felkéretnek. A tanárválasztásokról a protestáns iskolákban. A „Prot. Egyh. és Isk. Figyelmező" legközelebbi füzetében a mi tanárválasztási rendszerünkről egy cikk jelent meg, mely sokkal figyelemre méltóbb, semhogy egyszerűen napirendre lehetne térnünk felette, sőt ellenkezőleg, a protestáns tanügy jövendő felvirágzása érdekében kötelessége minden protestáns embernek s elsősorban maguknak a tanároknak komolyan fontolóra venni az említett cikkben megpendített választási reformot és azon lenni, hogy ha nem is épen a névtelen cikkíró által ajánlott, de valami javítás mindenesetre történjék jelenlegi tanárválasztási rendszerünkön. A „Figyelmező" cikke — igen tapintatosan — csak a régen múltból hoz fel néhány példát választási rendszerünk helytelenségének illustrálására. Felemlíti például, hogy Debrecenben a középszerű Kallós Mózes hogy ütötte ki a nyeregből a kitűnő képzettségű s teljesen qualificált Vecsey Józsefet, diadalát az előbbi egyes egyedül annak köszönhetvén, hogy Budai Ézsaiásnak káplánja volt s mint ilyen érdemeket szerzett magának püspöki főnöke kamrája, pincéje és háztartása körül. Ez az eset a régi patriarchalis időkben esett meg, amikor még a tanári kellékek iránt az emberekben annyira nem volt meg az érzék, hogy — teszem fel — a Kallós ellenében megbukott Vecseynek vigasztalásul megígérhették, miszerint a legelső tanári nyílás — tehát akármelyik tanszéken! — az övé lesz. És aztán azon időben a qualificált emberek száma is sokkal csekélyebb volt, semhogy válogatni lehetett volna bennök s mint sine qua non-t, az oklevelet megkövetelhették volna a professortól. Meglehet, ezek boldogabb állapotok voltak; még talán azt is megengedem, hogy a régi, oklevéllel nem képesített tanárok közt, akadtak, akik fényesebb eredménnyel működtek, mint mi újabb nemzedék, kiknek tanárkodási képességét csak oklevél bizonyítja, de akik ebbeli képességünket édesanyánk tejével nem szívtuk magunkba. Azonban ma már a fogalmak akként változtak, hogy az embereknek mégis több bizalmuk van a diplomába, mint az anyatejbe, megkívánják ennélfogva a professortól épen úgy, mint az ügyvédtől vagy a mérnöktől, hogy okmányilag is igazolja képességét azon állomásnak betöltésére, melyre magát alkalmaztatni óhajtja. Én a magam részéről — megvallom őszintén— a fogalmak ilyetén megváltozásában a haladásnak nélkülözhetlen előfeltételét látom s annál inkább megkell ütköznöm a protestáns iskolákban dívó tanárválasztási rendszer fölött. Mi nálunk — tökéletesen igaza van a „Figyelmező" névtelen cikkírójának — nem azt keresik, hogy a tanárjelölt letette-e már a szükséges vizsgákat? megszerezte-e már a képesítvényt, hanem megválasztását azzal indokolják, hogy városunk szülöttje, főiskolánk növendéke s mint ilyen mindig eminens volt, még seniorságot is viselt, valamelyik kurátoruk házánál igen kedves nevelő volt, az n —i ekklézsiában negyedik esztendőre is megmalasztották rektornak, nem akarták elbocsájtani, s — amit a „ Figyelmező" 66 Hirdetések dija: 4 hasábos petti sor többszöri 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja, külön 30 kr. beiktatásnál — Bélyegdij II* Teljes számú példányokkal mindég szolgálhatunk.