Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-07-15 / 28. szám

Huszadik évfolyam. / 3N. swf. Budapest, 1877. julius 15. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. 1. em. P­ROTESTÁNTS ' S ISKOLAI LAP. Előfizetési d­ij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 írt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésök a mult hó végével lejárt, annak megújítására felkéretnek. A tanárválasztásokról a protestáns iskolákban. A „Prot. Egyh. és Isk. Figyelmező" legköze­lebbi füzetében a mi tanárválasztási rendszerünkről egy cikk jelent meg, mely sokkal figyelemre méltóbb, semhogy egyszerűen napirendre lehetne térnünk felette, sőt ellenkezőleg, a protestáns tanügy jövendő felvi­rágzása érdekében kötelessége minden protestáns em­bernek s első­sorban maguknak a tanároknak komo­lyan fontolóra venni az említett cikkben megpendített választási reformot és azon lenni, hogy ha nem is épen a névtelen cikkíró által ajánlott, de valami javítás mindenesetre történjék jelenlegi tanárválasztási rendszerünkön. A „Figyelmező" cikke — igen tapintatosan — csak a régen múltból hoz fel néhány példát választási rendszerünk helytelenségének illustrálására. Felemlíti például, hogy Debrecenben a középszerű Kallós Mózes hogy ütötte ki a nyeregből a kitűnő képzettségű s telje­sen qualificált Vecsey Józsefet, diadalát az előbbi egyes egyedül annak köszönhetvén, hogy Budai Ézsaiásnak káplánja volt s mint ilyen érdemeket szerzett ma­gának püspöki főnöke kamrája, pincéje és háztar­tása körül. Ez az eset a régi patriarchalis időkben esett meg, amikor még a tanári kellékek iránt az embe­rekben annyira nem volt meg az érzék, hogy — teszem fel — a Kallós ellenében megbukott Vecseynek vigasztalásul megígérhették, miszerint a legelső tanári nyílás — tehát akármelyik tanszéken! — az övé lesz. És aztán azon időben a qualificált emberek száma is sokkal csekélyebb volt, semhogy válogatni lehetett volna bennök s mint sine qua non-t, az oklevelet megkövetelhették volna a professortól. Meglehet, ezek boldogabb állapotok voltak; m­ég talán azt is megengedem, h­ogy a régi, oklevéllel nem képesített tanárok közt, akadtak, a­kik fényesebb ered­mén­­nyel működtek, mint mi újabb nemzedék, kiknek tanárkodási képességét csak oklevél bizonyítja, de akik ebbeli képességünket édes­anyánk tejével nem szívtuk magunkba. Azonban ma már a fogalmak akként vál­toztak, hogy az embereknek még­is több bizalmuk van a diplomába, mint az anyatejbe, megkívánják ennélfogva a professortól épen úgy, mint az ügyvédtől vagy a mérnöktől, hogy okmányilag is igazolja képes­ségét azon állomásnak betöltésére, melyre magát al­kalmaztatni óhajtja. Én a magam részéről — megvallom őszintén— a fogalmak ilyetén megváltozásában a haladásnak nélkülözhetlen előfeltételét látom s annál inkább meg­kell ütköznöm a protestáns iskolákban dívó tanárvá­lasztási rendszer fölött. Mi nálunk — tökéletesen igaza van a „Figyel­mező" névtelen cikkírójának — nem azt keresik, hogy a tanárjelölt letette-e már a szükséges vizsgákat? megszerezte-e már a képesítvényt, hanem megválasz­tását azzal indokolják, hogy városunk szülöttje, főis­kolánk növendéke s mint ilyen mindig eminens volt, még seniorságot is viselt, valamelyik kurátor­uk­ házánál igen kedves nevelő volt, az n —i ekklézsiában negyedik esztendőre is megmalasztották rektornak, nem akarták elbocsájtani, s — amit a „ Figyelmező" 66 Hirdetések dija: 4 hasábos petti sor többszöri 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja, külön 30 kr. beiktatásnál — Bélyegdij II* Teljes számú példányokkal mindég szolgálhatunk.

Next