Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1877-09-16 / 37. szám
97. SJE. Budapest, 1877. szeptember 16. Huszadik évfolyam. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorra. — Bélyegdij külön 30 kr. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetősök folyó hó végével lejár, annak megújítására felkéretnek. Vallás-e a liberális protestantismus? (Folytatás.) Az istenfogalomból származnak a vallásos alapérzületek, a kegyes szív Isten iránti alaphangulatai is. Ha Isten a világtól külömböző, mint az örökkévaló a mulandótól, mint a korlátolt a korlátlantól, mint a tökéletes a tökéletlentől: ugy a bűnös, rövidlétű ember szivének első érzelme leend az ő Istene irányában a hódolat, amaz érzület, mely Izrael prophetáját elfogá, midőn Isten közelsége érzetében a templom küszöbét megrendülni hallá, arcát elrejtve mondá : „Jaj nékem . . . mert megfertőztetett ajkú vagyok és fertelmes alakú nép között lakom" (Esaias 6, 5); azon érzület, melytől áthatva a Publikánus monda: „Isten légy irgalmas nekem bűnösnek" (Luk. 18, 13); amely érzületet a költő az ö pásztorának vasárnap reggeli hymnusul adott szájába : »0 süsses Grau'n, geheimes Wehen, Als knieten Viele ungesehen Und beteten mit mir.« De ha Isten egyszersmind a világban jelenlevő és magát kinyilatkoztató lélek, akkor bizalommal lépünk ezen világba, azon bizalommal, hogy ez egy okos lélek által vezetett, az ész által kormányzott világ, hogy minden a maga helyén jó és bölcs, nem pedig ama frivol pessimismussal, melylyel a por gyermeke, a ki alig lát háza küszöbén túl, az universummal szemben azt meri mondani: ez helytelen, oktalan, és ezen világ a rosszak legrosszabbika. Azon bizalommal lépek ezen világba, hogy az én csekély kis életem is bele van foglalva ezen nagy egészbe, hogy az én szerény állásom is, melyet ezen világban elfoglalok, nem a játszi esély, nem a vak véletlen, hanem a minden dolgokban tevékeny lélek, egy mindent körülövedző gondviselés által van elrendelve, hogy így ezen a helyen is, a melyen én állok, annyi jótékony napfény fog ragyogni, mennyivel életem utjai megvilágosíttatnak, csak Szemeim legyenek, melyek ezen sugarakat látni akarják; az üdvnek annyi forrásai fognak fakadni és szeliden csörgedezni, hogy igaz emberi, értékteljes és igy szerencsés életet élhessek, csak akarjam használni kezeimet, ezen üde forrásokból meríteni. Így minden végesben és mulandóban ezen lélekkel találkozzunk, a természet minden tüneményeiben fenségének és dicsőségének nyomdokait tiszteljük, az emberi történet minden fordulataiban az ő utait lássuk és az ő ítéleteit szemléljük, amint jutalmazva, vagy büntetve naponként és óránként szemeink előtt feltűnnek egyeseken és népeken, majd észrevétlenül szeliden, majd cikázó villámokban és haragos mennydörgésekben, hogy fájdalmasan jajdulnak fel az emberek szivei. Igy a sziv dobbanásaiban is az ő szavát halljuk és alázatosan előtte meghajoljunk, minden romboló viharok és véresen sebző csapások közt a világ ezen lágyan ringató és édesen ölelő keblen kinyugodjunk és enyhet keressünk, mint a gyermek édesanyja szerető ölében. És ha majd egykoron ezen porból való ruhát letesszük és a szem a halálban megtörik, akkor biztosan reméljük és higyjük, amennyiben a lélek magva a test feloldásakor individuális alakjában tovább él, hogy nem sötét, pokoli, démonikus hatalmak tulajdonába esünk, melyek játékot űznek szegény lelkünkkel, hanem a rend, a világosság uj világában kifejtjük azon csirákat, melyek itt kifejletlenül maradtak. Ez leend modern kegyességünk.