Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-10-09 / 41. szám
volna nagyobb kelendőséget szerezni, s ez által a máris agyonadózott szegény ember nyakába újabb terhet kívánt volna zúdítani, s ha ezt fel nem teszem, nem vagyok kénytelen a rendelet megölő betűjéhez ragaszkodni. Nem annyival is inkább, mert ha nem követelem is az esketési bizonyítványt, nem járok a rendelet ellen, ha találok más módot a törvényes vagy törvénytelen származás biztos megállapítására. Pedig ilyen módot könnyen találhatok. Ezen azért felületes, kárhoztatandó eljárásnak és kapzsiságnak tartom, múlt, jelen és jövőre nézve, ha volt, van vagy lesz lelkipásztor, ki minden gondolkozás nélkül a rendelet betűjéhez ragaszkodva, csak egyetlen esetben is bélyeges esketési bizonyítványt követelt, követel, vagy fog követelni az említett ügyre vonatkozólag. Bizonyára minden lelkipásztor tudja és mélyen érezi, hogy neki kötelessége híveinek nem csak szellemi, de anyagi javai felett is őrködni, s a kívánt jóllétet, tőle telhetőleg mindkét irányban előmozdítani. De nem elég tudni, érezni a kötelességet, hanem a hol és amikor lehet, alkalmazni is kell, hogy használhassunk általa. Erre nézve épen itt is kínálkozik az alkalom. Tökéletesen igaz, hogy a szegény emberre nagy kellemetlenséggel és anyagi hátránnyal járna az esketési bizonyítvány megszerzése. Ha távol lakik azon egyháztól, melyben házasságra lépett, időt vesztene, míg bizonyítványa után járna, a kiállításért iárt 50 krt (szegény embernek nagy pénz!) két napi szolgálatainak zsoldját volna kénytelen oda fizetni; ugyanazért nem ítélem el, sőt méltánylom panaszát, ha kikel a törvény betűje által megvakított, követelőző lelkipásztor ellen. Kettős a haszna, ha a lelkipásztor nem követeli az esketési bizonyítványt, segít szerény felebarátján és megkíméli magát zúgolódó híve támadásától, gyanúsításától, anélkül, hogy a miniszteri rendelet ellen legkisebb sérelmet követne el. Azt mondom fentebb, hogy törvényes vagy törvénytelen származás biztos megállapítására módot találni esketési bizonyítvány nélkül is könnyű. Ez a könnyebb mód a következő: minden oly esetben, midőn oly gyermeket visznek vagy jelentenek keresztelésre a lelkipásztornál, kinek szülei nem az ő egyházában léptek házasságra s igy előtte teljesen ismeretlenek, megkérdezi az illetők egybekelési idejét s egyéb szükségeseket, s átír azon egyház lelkipásztorához, hol az egybekelés történt, felkéri az illető lelkipásztort, hogy ilyen s ilyen ügyben küldje meg hivatalos használatra N. N. szülők egybekeléséről szóló bizonyítványát minden díj nélkül. Nem tehetem fel, hogy lenne lelkipásztor, ki kartársának ilyetén kérését megtagadná. S ez esetben a felkért tiszttárs egy fél ív papíron ilyen forma bizonyítványt adna: ^N. N. község h. h. lelkipásztori hivatalánál vezetett esketési anyakönyvek X. kötete 25-ik lapjának 70. számú tétele nyomán bizonyítom, hogy X Y h. h. egyháztagok ekkor s ekkor egymással törvényes házasságot kötöttek. Egy ily bizonyítvány kiállítása mondom egy fél ív papirba s egy kevés fáradságba kerül, ezt viszon szolgálat fejében egy józan ember sem tagadja meg, s egy ilyen bizonyítványra, bárki megkeresztelheti az ismeretlen szülők gyermekét, mert ez a bélyeges bizonyitvánnyal teljesen egyenlő erejű a törvényes vagy törvénytelen származás kipuhatolására. Én már kértem és adtam ilyen bizonyitványt s a cél minden kellemetlenség nélkül el lett érve. Természetes azonban, hogy a bizonyítvány megérkeztéig a keresztelés — ha egészséges a gyermek — elmarad, és a késedelemért a szülő nem fog lármát ütni; a legtanulatlanabb emberrel is könnyű megértetni valamit, csak a maga nyelvén kell vele beszélni. Ha pedig a gyermek beteg s a bizonyítvány után várni nem lehetne, előhivatnám az apát, s ha az két tanú előtt állítja, hogy nejével törvényes házasságot kötött, bizonyítvány nélkül is megkeresztelem — számítva a bizonyítvány utólagos megszerzésére — de a rendelettől való féltemben a keresztelést el nem utasítom. Egyébiránt annyira ismeretes már ez a rendelet, hogy részint a bábától, részint mástól már előre tudja az illető, hogy micsoda lépéseket kell tennie, s itt nálunk már egyetlen eset nincs, hogy akár helyből, akár pusztáról, minden előleges intézkedés nélkül hoznák keresztelni a szülöttet. Mint sok másban, úgy e tekintetben is nagyon sok függ a lelkipásztor eszélyes ügyességétől, tapintatosságától. Egy valódi, megkívántató kellékekkel bíró lelkipásztor, soha nem engedi magát sem megbüntettetni, sem hívei előtt kompromittáltatni.