Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-10-09 / 41. szám

volna nagyobb kelendőséget szerezni, s ez által a már­is agyon­adózott szegény ember nyakába újabb terhet kívánt volna zúdítani, s ha ezt fel nem teszem, nem vagyok kénytelen a rendelet megölő betűjéhez ragaszkodni. Nem annyival is inkább, mert ha nem követelem is az esketési bizonyítványt, nem járok a rendelet ellen, ha ta­lálok más módot a törvényes vagy törvénytelen származás biztos megállapítására. Pedig ilyen mó­dot könnyen találhatok. Ezen azért felületes, kár­hoztatandó eljárásnak és kapzsiságnak tartom, múlt, jelen és jövőre nézve, ha volt, van vagy lesz lelkipásztor, ki minden gondolkozás nélkül a ren­delet betűjéhez ragaszkodva, csak egyetlen eset­ben is bélyeges esketési bizonyítványt követelt, követel, vagy fog követelni az említett ügyre vonatkozólag. Bizonyára minden lelkipásztor tudja és mé­lyen érezi, hogy neki kötelessége híveinek nem csak szellemi, de anyagi javai felett is őrködni, s a kívánt jóllétet, tőle telhetőleg mindkét irány­ban előmozdítani. De­­ nem elég tudni, érezni a kötelességet, hanem a hol és a­mikor lehet, al­kalmazni is kell, hogy használhassunk általa. Erre nézve épen itt is kínálkozik az alkalom. Tökéletesen igaz, hogy a szegény emberre nagy kellemetlenséggel és anyagi hátrán­nyal járna az esketési bizonyítvány megszerzése. Ha távol lakik azon egyháztól, melyben házasságra lépett, időt vesztene, míg bizonyítványa után járna, a kiállításért i­árt 50 krt (szegény embernek nagy pénz!) két napi szolgálatainak zsoldját volna kény­telen oda fizetni; ugyanazért nem ítélem el, sőt méltánylom panaszát, ha kikel a törvény betűje által megvakított, követelőző lelkipásztor ellen. Kettős a haszna, ha a lelkipásztor nem követeli az esketési bizonyítványt, segít szerény felebarátján és megkíméli magát zúgolódó híve támadásától, gyanúsításától, a­nélkül, hogy a miniszteri rende­let ellen legkisebb sérelmet követne el. Azt mondom fentebb, hogy törvényes vagy törvénytelen származás biztos megállapítására mó­dot találni esketési bizonyítvány nélkül is könnyű. Ez a könnyebb mód a következő: minden oly esetben, midőn oly gyermeket visznek vagy jelen­tenek keresztelésre a lelkipásztornál, kinek szülei nem az ő egyházában léptek házasságra s igy előtte teljesen ismeretlenek, megkérdezi az illetők egybekelési idejét s egyéb szükségeseket, s átír azon egyház lelkipásztorához, hol az egybekelés történt, felkéri az illető lelkipásztort, hogy ilyen s ilyen ügyben küldje meg hivatalos használatra N. N. szülők egybekeléséről szóló bizonyítványát minden díj nélkül. Nem tehetem fel, hogy lenne lelkipásztor, ki kartársának ilyetén kérését megta­gadná. S ez esetben a felkért tiszttárs egy fél ív papíron ilyen forma bizonyítványt adna: ^N. N. község h. h. lelkipásztori hivatalánál vezetett es­ketési anyakönyvek X. kötete 25-ik­ lapjának 70. számú tétele nyomán bizonyítom, hogy X­ Y h. h. egyháztagok ekkor s ekkor egymással törvé­nyes házasságot kötöttek. Egy ily bizonyítvány kiállítása mondom egy fél ív papirba s egy kevés fáradságba kerül, ezt viszon szolgálat fejében egy józan ember sem tagadja meg, s egy ilyen bizo­nyítványra, bárki megkeresztelheti az ismeretlen szülők gyermekét, mert ez a bélyeges bizonyit­ván­nyal teljesen egyenlő erejű a törvényes vagy törvénytelen származás kipuhatolására. Én már kértem és adtam ilyen bizonyitványt s a cél minden kellemetlenség nélkül el lett érve. Természetes azonban, hogy a bizonyítvány megérkeztéig a keresztelés — ha egészséges a gyermek — elmarad, és a késedelemért a szülő nem fog lármát ütni; a legtanulatlanabb emberrel is könnyű megértetni valamit, csak a maga nyel­vén kell­ vele beszélni. Ha pedig a gyermek be­teg s a bizonyítvány után várni nem lehetne, elő­hivatnám az apát, s ha az két tanú előtt állítja, hogy nejével törvényes házasságot kötött, bizo­nyítvány nélkül is megkeresztelem — számítva a bizonyítvány utólagos megszerzésére — de a ren­delettől való féltemben a keresztelést el nem utasítom. Egyébiránt annyira ismeretes már ez a ren­delet, hogy részint a bábától, részint mástól már előre tudja az illető, hogy micsoda lépéseket kell tennie, s itt nálunk már egyetlen eset nincs, hogy akár helyből, akár pusztáról, minden előleges in­tézkedés nélkül hoznák keresztelni a szülöttet. Mint sok másban, úgy e tekintetben is nagyon sok függ a lelkipásztor eszélyes ügyességétől, ta­pintatosságától. Egy valódi, megkívántató kellé­kekkel bíró lelkipásztor, soha nem engedi magát sem megbüntettetni, sem hívei előtt kompromit­táltatni.

Next