Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-05-28 / 22. szám

SXF.RKESZTŐ-és KI­ADÓ-HI­VATAL: IX. br. Ki­­zsy-utca 29. sz. 1. sm. Előfizetési dij: Helyben há/k­özhordássa­l s vic­ékre postai küldesse félévre l írt -r>0 kr., egész évre í) írt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál , helyb­en a kiadóhivatalban. PROTESTÁNS "1­7"99 Hirdetések dija: I­ hasabos pelit sor többszöri V»eiktrtlágiiért •") kr., egyszeriért 7 kr. sorjja. — bélyegdij kül im. :U­ kr. T Teljes számú péld­áLix^rokib­eil mindég szolgái la ia i Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésök lejárt, annak megnjitására felkéretnek. ""^jg Pünköst ünnepén. Van egy régi történet, melyet ism­er­ü­nk gyer­mekkorunk óta, és a­melyet mégis oly igen kevéssé ismerünk és értünk. A történet ez: Volt Jerusálemben ezelőtt majd 19 száz évvel 12 kö­zönséges műveltségű ifjú, ki halász, ki vámszedő, de m­­indannyia egy már akkor is világszerte gyű­lölt népből eredő. Egy napon­ egy sajátságos eset adta magát elő ezen ifjak körében, mely­nek folytán ők úgy érezték magukat, hogy vala­mely csodás átváltozáson mentek keresztül, egé­szen más emberekké lőnek, és olyasfélékről kez­denek álmodozni, hogy azt az erőt és szellemet, melytől az ő keblök dagad, elterjesztik az egész föld kerekségén, s annak keresztje előtt, kitől ők e sajátságos erőt s szellemet eredetinek hitték s ki előttük oly igen kedves volt, letérdeltetik a föld minden népeit. Bizony vakmerő gondolat vagy álom, hatá­ros az őrültséggel. A mi lelkünkben is felvetődik az a hajdani kérdés, hogy azon ifjak talán édes bortól részegedtek meg ? Hova gondolták vak rajongók ? Hiszen csak azt a maroknyi népet is, melynek körében éltek, ki tereli le a két ezeréves alapról ? Van-e emberi hatalom, mely azt a sok­szorosan megerősített sövényt szétbontsa, melylyel az Írástudók és farizeusok a régi törvényt körül­vették s hitrokonaik lelkében örök időkre meg­g szilárdították. Azt a népet leölheted, avagy vi­lággá szétszórhatod; de ősei hitétől el nem tán­toríthatod.­­ De még ha ez sikerülne is , ha megnyerné­tek is a kebleket hevítő szellem híveiként egész népeteket, mit érnétek el vele? Az a magas műveltségű görög, ki a félvilág felett uralkodik a maga civil isállójával, csak nem fog szellemi kin­cseket, világboldogító eszméket az obscurus rabbi-iskolák növendékeinél keresni, Athénből Je­rusálembe, az areopagustól a synedrionhoz zarán­dokolni? Az a római, ki előtt meghajol az egész ismert világ, csak nem fog térdet hajtani az őt uraló szolganépek legkisebbikének tesztre feszített tagja előtt, s a három egyik kő­világrész népei felett csillogó fényes koronát csak nem fogja a gúny és megvetés között font tövisko­szorúval felcserélni ? Vagy az a sok mindenféle vad népe a­ föld kerekségének, melynek tudat­lanságát, babonás vakhitét, másrészről állatias szenvedélyét, vérengző, vad indulatát sem Hellás­z " ' . j­ó műveltsége sem a hét hegy­ hatalmi vesszeje nem tudta eloszlatni, megszelídíteni: csak nem fogt a p­r­o bethlehemi csillag fénye által az­­ évezredes se­tétségből kivezéreltetni, s a szelídség és alázatos­ság nádves­szeje által csak nem engedendő magát megfékeztetni ? / És mégis úgy történt. Az­ ábrándozok álma megfvalósult. ö­r ! De hát, hogy lehetett ez­? A titok kulcsát kezünkbe adták olvastuk a könyvek már gyermekkorunkban ' Öt­t könyvében, hogy mikor a pünköst napja bekövetkezett volna, a 12 ifjú, a tizenkét apostol mind „együtt valának egy aka­rattal, s akkor lőn az égből nagy hirtelen, miíít >b zbul Jszo fl £ ..43-II q

Next