Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-03-26 / 13. szám

PROTESTÁNS SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL IX. KER. Kinizsis-utca 29. sz I. HITI.­­ Előfizetési dij: Hirdetések dija: Helyben ház.hozhordással s vidékre postai küldéssel 1 hasábos petit sor többszöri, beiktatásáért félévre i frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorsa. — Bélyegdi kir. postahivatalnál , helyben a kiadóhivatalban, külön 30 kr. Teljes száilrx­ú. példám: yolsik­aLl xxxirxcLég­ szolgál r­atunk­i^. Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetések lejárt, annak megújítására felkéretnek. Az affiliálás kérdéséhez. Mióta megállapittatott ref. egyházunkban a lelkészi fizetés minimuma, többen szólaltak föl, csak e lapok hasábjain is, e tárgygyal összefüggő ama kérdésben: célszerű s tanácsos-e a minimu­mot megadni nem képes anyaegyházakat ren­des lelkész nélkül hagyni s praeorantiává alakí­tani ! Hallottunk nagy, erős érveket felhozni az affiliálás ellen, de mellette­m tudtommal egy szó sem emelkedek a sajtóban. A tanácskozások zöld asztalánál azonban annál több, a­mit tanusít azon körülmény, hogy az V. kerületek egyértelműleg szabályozók s kimondák a lelkészi fizetés mini­mumát s ezzel együtt ama elvet is, hogy a mi­nimumot megadni nem akaró vagy nem tudó anyaegyházak első sorban affiliáltassanak, azaz: praeorantiává alakíttassanak s csak a­hol a helyi körülmények minden áron szükséglik, ott szervez­tessék tanitókáplánság vagy lelkésztanitóság. Legyen szabad nekem e helyütt az affiliálás mellett szólanom, tekintettel az ellennézetűek ér­veire. Váljon micsoda indok vezette egyházi főbb hatóságainkat a minimum s az affiliálás kimon­dásában s mi tette ezt szükségessé ? Nem egyéb, mint a ref. lelkészi kar, sőt egyházközségeink sa­nyarú helyzetének némi javítása. Fölösleges mutogatnunk, hogy a ref. lelkészi kar­­ 3-ad része mily szomorú anyagi viszonyok közt tengődik. Csak a vak nem látja sebeinket, a süket nem hallja sóhajainkat. Ugyanazon arány­ban többnyire maguk az egyházközségek is sin­lődnek, a lelkészi s tanítói kettős állomás fen­tartásának terhei alatt. Ugyan mi reális expedi­enst tud Görömbei vagy Kajati, vagy bárki más ezen mizériák megszüntetésére ? Tán a mindig vékonyabban csörgedező s nagy részben főisko­láink által elnyelt államsegélyt ? Vagy a köz­alapok s vallási alapítványok mesés összegű, de kiáshatlan mélységbe temetett hányadát ? az embriójában levő országos segélyalapot ? Vagy mily sok szegény kollegára borul addig a min­­­den nyomort eltakaró sirhalom ott Öcsön, Ti­hanyban, s száz meg száz helyen, mig fönnebbi ábrándok valamelyike megvalósulván, egy-egy csöppet lesz képes nyújtani a szomjúság miatt elepedteknek ?! Legtö­bb reményt az országos se­gélyalaphoz fűzhetnénk, de Maróthy nélkül is ki­­számitható: váljon a jövő század melyik felében lehet domestikánk oly állapotban, hogy abból a szűk díjazású lelkészek segélyt nyerhessenek! Nagy Harpagonaink nem igen szórják marok aranyaikat ez oltárra , sőt félni lehet, hogy ugyan­azon hatalmas kéz öli el majd valami sophismával ismét e nagyreményű szülöttünket, ki az ötvenes évek domestikáját bölcsőjében megfojtá !*) Nem képtelen állítás hogy mire az országos segélyalap forrást nyithat, akkorra önmaguktól megszűnnek, affiliálódnak kis egyházaink, ha egyéb­ért nem, a ref. lelkészi pálya miseriái által e *) Mi ettől nem félünk, sőt ha híveink nem csalnak, épen. ez ol­dalról várható a nagy horderejű intézmény oly hathatós gyámolitása, mely országos életbeléptetését és működését tetemesen elősegiteni és siettetni fogja. Többet szólanunk a diseretio nem engedi. " • Szerk.

Next