Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-02-14 / 7. szám
7. sz. Huszonkilencedik évfolyam. PROTESTÁNS Budapest, 1886. február 14. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Előfizetési dij: gySgrTeljes számú példáik^caslsa, ncxirLd ig- szolgá-lana.t uinl^:.^! SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy-utca 29. sz. 1. em. Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Egyházi levéltáraink és a monographiák. Ez év január havának 24. napján volt egy éve annak, hogy a dunamelléki ref. egyházkerület érdemekben gazdag és közösen tisztelt püspöke, az általa meglátogatott alsó-baranya-bácsi egyházmegye lelkipásztoraihoz ama nagy jelentőségű és végeredményileg áldásos hatású pásztori körlevelét kibocsátotta s abban hosszú időkre kiterjedőleg a lelkipásztori külső belső tevékenység mezejét előtárta, a feladat megoldási módozatait megismertette s a becsületes és hivatásszerű munka jutalmául, a jövendő idők méltánylását és Isten áldását oly vonzó képben mutatta fel. Ide stova itt az idő, hogy mindezen igék a sorban levő egyházmegye lelki közönségéhez is intéztessenek, nemcsak ő hozzájok pedig, hanem mindenekhez, kik velünk együtt ugyanazon kegyelmet nyerték az Úrtól. Mert ama körlevél tartalmát az teszi elévülhetlen becsűvé, hogy általánosan érzett szükség és egyetemlegesen óhajtott vágy kielégítését célozza s nem pusztán egyoldalú felekezeti, de átalános hazai, nemzeti és egyetemes humán érdekek előmozdítását is hangsúlyozza és emeli ki. A többek közül ezúttal csakis az első főpontban vázolt s a levéltárakra s monographiákra vonatkozó utmutatásra gondolunk, mely szerint az egyes gyülekezetek lelkészei hatvanhat év alatt történt változások, átalakulások és események leirására s megismertetésére szólittatnak fel, hogy igy lassanként elháruljon rólunk azon indokolt szemrehányás, hogy a magyar ref. egyházi történetírás ügyét a legközelebb mult néhány évtized sajnálatos elmaradottságban mutatja fel s ez ügyben nem történik semmi, de semmi, nem gondol már ezzel senki, de senki! A lelkes óhajtás nem hangzott el minden eredmény nélkül; közelben és távolban javulás, építés, haladás és jó igyekezet sőt siker is mutatkozott, már idáig is. És most egy év múltán újból felidézzük ama felhívást, nem más indokból, mint egyes egyedül a nagy fontosságú ügy érdekében. Rendkívül sok szellemi kincs van elrejtve a levéltárak gyakorta vastag porlepte iratcsomóiban, melyek, mint a régmúlt idők hű emlékei védelmet és megismerést érdemelnek. És örömmel tapasztaljuk, hogy az átalános és speciális történetírás, a legnagyobb buzgalommal kutatja fel a múlt tényeire vonatkozó irattárakat s éles bírálattal lát hozzá, a történelmileg igaz és kétségbevonhatlanul megállható tények felderítéséhez. Sok, eddig homályba burkolt ködalak nyert ily módon megvilágítást és számos tévedés lett eloszlatva a történelmi hűség igazolása által. És ez nemcsak átalában constatálható , de némi részben áll hazai protestáns egyházunkra vonatkozólag is. Az Úrban dicsőült nagylelkű Révész Imre ezelőtt még alig két évtizeddel, Bod Péter műveit a levéltári cikkek közé sorozta s íme ma már az egész művelt világ közkincsévé vált a korszakalkotó forrásmű, a ,História Hung. Ecclesiastica/ E megbecsülhetetlen dezése azonban, kell hogy annál kincsbánya félrőhathatósabban buzdítson kit-kit a búvárkodásra és az egyes gyülekezetek levéltárainak rendezési és anyagfeldolgozási munkájára. A legszerényebb protestáns gyülekezetnek is, történelmileg figyelemre és kegyeletre méltó múltja van, melynek a jelen nemzedék előtt való hű felmutatása csakis áldásos, tanulságos és üdvös hatású lehet. Mily más képet nyerne közelebbről, református anyaszentegyházunk hazai története, ha az egyetemes egyház alkotó tagjainak, a gyülekezeteknek múltja tiszta megvilágításban állhatna előttünk. A hanyatlani, satnyulásnak indulni készülő jelen egyházi nemzedék, s a korszellem vallástalan irányával kacérkodó ffjak a porladozó apák lángoló buzgalmának látására megszégyenülnének s megtérve a közöny útjáról, élő lelki kövekké válnának, kik »3