Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-08 / 45. szám

rceiben van egy néhány elvi botlás, ezért is szükségesnek tartjuk ama vezércikkek érdemé­vel kissé behatóbban foglalkozni. Végre nekünk úgy tetszik, hogy annak az erdélyi uniónak papíron és valóságban annyi homályos és zava­ros pontja van, hogy bizonyára a legtöbb ol­vasó szívesen veszi, ha a küszöbön álló zsinat alkalmából dr. Kolozsvári ur cikkeire tekintet­tel egy kissé az unió kérdés lényegébe is be­pillantunk. Dr. Kolozsvári ur bevezető, elvi fejtegeté­seivel aránylag röviden végezhetünk. Mert az, hogy mi a­­­ magyar és erdélyrészi egyesült re­formátus egyház alkotmányos szervezetének alapjául a ,,zsinat-presbyteri elvet" valljuk, töké­letesen igaz, és e bűnünket, ha bűn, készséggel beismerjük, érezte a felelősséget mindenkor el­vállaljuk. Csak arra vagyunk bátrak teljes tisz­telettel figyelmeztetni az igazgató-tanácsos urat, hogy a szemünkre hányt zsinat-presbyteri bűn, bűne az egész magyar kálvinizmusnak, bűne a magyarországi törvényes egyház alkotmánynak, bűne az Ön által is kormányzott erdélyi egy­házkerületnek, mert királyilag szentesített egy­házi törvénykönyvünkben mindjárt az első la­pon a 2-ik §-ban meg van irva, hogy : «a magyarországi reform, egyház zsinat-presbyteri rendszer szerint igazgatja és kormányozza ma­gát)) s tudtunkkal e §­t az erdélyi egyházkerület is kegyeskedett ((becikkelyezni)) a maga külön !(Törvénykönyv))-ébe. Azt a bűnünket is tö­redelmesen beismerjük, hogy mi­­­ nagy me­részségének gúnyolt bátorsággal valljuk és hirdetjük, hogy — mint többek közt Révész Imre is tanitá — : «Isten földi országának szerkezete nagyrészben hittani elvekkel van élő összefüggésben s igy nem lehet az a külső kö­rülmények változásainak s egyesek szeszélyének vagy akaratának önkényes játéktárgya, mint azt, fájdalom, sokan gondolják.)) Igen, mi és hirdetjük, hogy az egyházalkotmányt valljuk alap­elvek s az egyház hitelvei között annyira szer­ves az összefüggés, hogy az egyház külső szervezete voltakép nem egyéb, mint a hitelvek társadalmi és földi szervezetté alakulása; a hit­elvek a lélek, az alkotmány a test, az örök igaz­ságok a szellem, az alkotmány ennek orgánuma. Ezért minden egyház a maga hittani természe­tének megfelelő egyházszervezetet teremt : a tekintély elvét való római egyház szükségkép hierarchico-monarchikus rendszernek híve, a szabad meggyőződést hirdető protestantismus szükségkép a lelkészek és hívek paritásán nyug­vó democratico-presbyterianus rendszert követi. Most bármelyik csak kényszerűség hatása alatt ideig-óráig tűr meg. Ezért a római egyház ön­kényűleg soha sem helyezkedik presbyteri alapra és önlényege veszélyeztetése nélkül soha sem fogadhatja el pl. a kálvinista paritás elvét vagy a hívek és papok egyenjogú uralmát; viszont a kálvinista egyház természetével nem férhet meg a pápista hierarchia, de szintúgy nem természetéhez való az intézményes küriarchia. A hierarchia papuralom igájába hajtja az egy­házat; no ettől nincs mit félni a hazai kálvi­nismusban. A küriarchia a (evilági szellem­) túl­súlyára vezet, annak a szellemnek uralmára, mely az egyház­­­ örök igazság­­ait könnyű szerrel feláldozza sokszor nagyon precarius világi érdekekért, mely az egyházat lelkiismereti aggo­dalom nélkül politikai czélok eszközévé, földi hatalmak és tekintélyek szeszélyének és akaratá­nak játéktárgyává teszi. Ez az elvszerű elvtelenség, ez a sivár oppor­tunizmus kandikál ki a mi tisztelt ellenfelünk szürke theoriájából is, midőn az egyházban do­minálni hivatott ((örök igazságok­-at mint ((tisz­tán eszményi irányt követőket)) az egyházszer­vezés írányzásából egyszerűen kihagyja, s he­lyettök a ((célszerűséget keresi és a tapasztalati történeti tényezőkkel számol)); midőn hirdeti, hogy az egyházalkotmány (csak eszköz)) a cél (­ szolgálatában. Ezt dr. Kolozsvári ur ekként fe­­­jezi ki. «A protestantizmusban a hangoztatott ((evangeliumi örök igazságok)) képezik a közös célt, de az alkotmány csak eszköz a cél szol­gálatában. Annak közössége nem kívánja ennek egységét. Annak megvalósítása és az erre tö­r­t t­ö­rekvés tisztán eszményi irányt követ; ez pedig feladatában szervezeti célszerűséget keres és a tapasztalati-történeti tényezőkkel számol. Ha nem ezt tenné, rosz uton járna.» «Ezért nem tartjuk helyesnek, még elvontan sem, a zsinati programm álláspontját.)) — Ellenfelünk eme fej­tegetéseit olvasva, a mi evangéliumi protestáns felfogásunktól egészen idegen világban érezzük magunkat. A secularismus, a világi bölcseség hidegsége járja át tagjainkat. Felfordult világot látunk magunk előtt, hol Jézusnak nem e vi­lágból való országát e világ tökéletlen képére és ábrázatjára akarják átforgatni. Hallgassatok el ((örök igazságok)), ti tisztán eszményi utat követeltek, mi nem követhetünk titeket. Nekünk nem kell az ég, beérjük a földdel. Nem kellenek eszmények, el leszünk a­­­ történeti-tapasztalati célszerűségekkel!» — Uramisten, hova süllyed­tek a te földi országod kormányzóinak vezér­elvei! Ugyan hová korcsosult a tanácsos ur kál­vinista hittudata és egyházi jogérzete, hogy ev. ref. egyházunknak törvényeiben és confessiói­ban, közegyházi tudatában és irodalmában min­dig vallott és sértetlenül őrzött egyházalkot-

Next