Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-08 / 45. szám
rceiben van egy néhány elvi botlás, ezért is szükségesnek tartjuk ama vezércikkek érdemével kissé behatóbban foglalkozni. Végre nekünk úgy tetszik, hogy annak az erdélyi uniónak papíron és valóságban annyi homályos és zavaros pontja van, hogy bizonyára a legtöbb olvasó szívesen veszi, ha a küszöbön álló zsinat alkalmából dr. Kolozsvári ur cikkeire tekintettel egy kissé az unió kérdés lényegébe is bepillantunk. Dr. Kolozsvári ur bevezető, elvi fejtegetéseivel aránylag röviden végezhetünk. Mert az, hogy mi a magyar és erdélyrészi egyesült református egyház alkotmányos szervezetének alapjául a ,,zsinat-presbyteri elvet" valljuk, tökéletesen igaz, és e bűnünket, ha bűn, készséggel beismerjük, érezte a felelősséget mindenkor elvállaljuk. Csak arra vagyunk bátrak teljes tisztelettel figyelmeztetni az igazgató-tanácsos urat, hogy a szemünkre hányt zsinat-presbyteri bűn, bűne az egész magyar kálvinizmusnak, bűne a magyarországi törvényes egyház alkotmánynak, bűne az Ön által is kormányzott erdélyi egyházkerületnek, mert királyilag szentesített egyházi törvénykönyvünkben mindjárt az első lapon a 2-ik §-ban meg van irva, hogy : «a magyarországi reform, egyház zsinat-presbyteri rendszer szerint igazgatja és kormányozza magát)) s tudtunkkal e §t az erdélyi egyházkerület is kegyeskedett ((becikkelyezni)) a maga külön !(Törvénykönyv))-ébe. Azt a bűnünket is töredelmesen beismerjük, hogy mi nagy merészségének gúnyolt bátorsággal valljuk és hirdetjük, hogy — mint többek közt Révész Imre is tanitá — : «Isten földi országának szerkezete nagyrészben hittani elvekkel van élő összefüggésben s igy nem lehet az a külső körülmények változásainak s egyesek szeszélyének vagy akaratának önkényes játéktárgya, mint azt, fájdalom, sokan gondolják.)) Igen, mi és hirdetjük, hogy az egyházalkotmányt valljuk alapelvek s az egyház hitelvei között annyira szerves az összefüggés, hogy az egyház külső szervezete voltakép nem egyéb, mint a hitelvek társadalmi és földi szervezetté alakulása; a hitelvek a lélek, az alkotmány a test, az örök igazságok a szellem, az alkotmány ennek orgánuma. Ezért minden egyház a maga hittani természetének megfelelő egyházszervezetet teremt : a tekintély elvét való római egyház szükségkép hierarchico-monarchikus rendszernek híve, a szabad meggyőződést hirdető protestantismus szükségkép a lelkészek és hívek paritásán nyugvó democratico-presbyterianus rendszert követi. Most bármelyik csak kényszerűség hatása alatt ideig-óráig tűr meg. Ezért a római egyház önkényűleg soha sem helyezkedik presbyteri alapra és önlényege veszélyeztetése nélkül soha sem fogadhatja el pl. a kálvinista paritás elvét vagy a hívek és papok egyenjogú uralmát; viszont a kálvinista egyház természetével nem férhet meg a pápista hierarchia, de szintúgy nem természetéhez való az intézményes küriarchia. A hierarchia papuralom igájába hajtja az egyházat; no ettől nincs mit félni a hazai kálvinismusban. A küriarchia a (evilági szellem) túlsúlyára vezet, annak a szellemnek uralmára, mely az egyház örök igazságait könnyű szerrel feláldozza sokszor nagyon precarius világi érdekekért, mely az egyházat lelkiismereti aggodalom nélkül politikai czélok eszközévé, földi hatalmak és tekintélyek szeszélyének és akaratának játéktárgyává teszi. Ez az elvszerű elvtelenség, ez a sivár opportunizmus kandikál ki a mi tisztelt ellenfelünk szürke theoriájából is, midőn az egyházban dominálni hivatott ((örök igazságok-at mint ((tisztán eszményi irányt követőket)) az egyházszervezés írányzásából egyszerűen kihagyja, s helyettök a ((célszerűséget keresi és a tapasztalati történeti tényezőkkel számol)); midőn hirdeti, hogy az egyházalkotmány (csak eszköz)) a cél ( szolgálatában. Ezt dr. Kolozsvári ur ekként fejezi ki. «A protestantizmusban a hangoztatott ((evangeliumi örök igazságok)) képezik a közös célt, de az alkotmány csak eszköz a cél szolgálatában. Annak közössége nem kívánja ennek egységét. Annak megvalósítása és az erre tört törekvés tisztán eszményi irányt követ; ez pedig feladatában szervezeti célszerűséget keres és a tapasztalati-történeti tényezőkkel számol. Ha nem ezt tenné, rosz uton járna.» «Ezért nem tartjuk helyesnek, még elvontan sem, a zsinati programm álláspontját.)) — Ellenfelünk eme fejtegetéseit olvasva, a mi evangéliumi protestáns felfogásunktól egészen idegen világban érezzük magunkat. A secularismus, a világi bölcseség hidegsége járja át tagjainkat. Felfordult világot látunk magunk előtt, hol Jézusnak nem e világból való országát e világ tökéletlen képére és ábrázatjára akarják átforgatni. Hallgassatok el ((örök igazságok)), ti tisztán eszményi utat követeltek, mi nem követhetünk titeket. Nekünk nem kell az ég, beérjük a földdel. Nem kellenek eszmények, el leszünk a történeti-tapasztalati célszerűségekkel!» — Uramisten, hova süllyedtek a te földi országod kormányzóinak vezérelvei! Ugyan hová korcsosult a tanácsos ur kálvinista hittudata és egyházi jogérzete, hogy ev. ref. egyházunknak törvényeiben és confessióiban, közegyházi tudatában és irodalmában mindig vallott és sértetlenül őrzött egyházalkot-