Protestáns Szemle, 1944

Tanulmányok, cikkek - Makkai Sándor: Az idő

az emberlétben s a végső pillanatban felsikoltott halhatatlan lelke: Felkelek és elmegyek az én Atyámhoz! És ez a pillanat az idő ha­lála és az örökkévalóság születése volt. Az óév szétomlása és az újév hajnalhasadása. A lator, ott a kereszten, embertelen kínjai közt hörögve, tudta, hogy idő többé nem lészen, hogy mindennek vége. S idővel meg nem mérhető villanás alatt, már-már a Sátán markában, meglátta maga mellett, a gyalázat azonos fáján Isten Fiát, a Megváltót: Uram, emlékezzél meg rólam! ... És az idő meg­szűnt s a bűnbocsánat és üdvösség időtlen teljessége borult a hal­doklóra: Még ma velem leszel a paradicsomban! ... Idő többé nem lészen! Ez azt jelenti: most! Most ne hagyd elveszni életed értel­mét, koronáját, most ragadd meg a múló alkalmat­óembered meg­öldöklésére, Krisztusod melletti bizonyságtételre, a szeretet időn diadalmaskodó, kicsi, de halhatatlan tényeiben. Idő többé nem lé­szen, de van valami más: a most! Idő többé nem lészen! Az angyalnak ez az esküje nemcsak vád és ítélet, nemcsak sürgetés és buzdítás, hanem a legdrágább vigasztalás is. Ha meggyűlölted azt, ami voltál, bánod azt, ami vagy a teljes szívedből vágyél újjászületni, akkor megérted, hogy az angyal nem ellened esküszik, hanem a Sátán ellen. Istennek kegyelmet nyert bűnös gyermekei megrendülve hallják az angyal esküjét: nem leszen több ideje a Sátánnak, hogy kísértsen, gyötör­jön, láncraverjen, kárhozatba taszítson. Az idő rohan és elmúlik. Melyik idős A bűn ideje, a rossz ideje! Ma még tombol, őrjöng, kérkedik, gyűlöletben, hazugságban kéjeleg, könnyben és vérben fürdik a Sátán, de ideje meg van számlálva, saját vége felé nyar­gal, halálra van ítélve. Ez a mi vigasztalásunk. Ezt a vigasztalást azonban Krisztus csakis az Ő testében, anyaszentegyházának tagjai, a keresztyén gyülekezet számára adja. A gyülekezetre árad ereje, hogy együtt keljünk harcra a bűn ellen s egymásért hordozva a felelősséget és áldozatot, megtisztít­suk Urunk házát a nagy fogadtatás napjára. Mikor a bűn ideje az anyaszentegyházban megszűnik, mikor a gyülekezet életében Krisztus szeretete győzelmesen kerekedik felül, itt, most, nekünk mindannyiszor fellebben a fátyol, ami a jövendőt takarja. „Elvégeztetik az Istennek titka." Mi ez a titok? Mi készül, mi közeledik, bontakozik minden pillanattal a múló idő eltakarodó köde és fellegei mögött? Az idő vége, a világ vége. Ennek a világnak, embernek, keserves és szeny­nyes életnek vége. És ez a vég a dicsőséges és soha többé nem vál­tozó új égnek, földnek, embernek, életnek kezdete, Isten újévének napja. Idő többé nem lészen! Ez az üdvözültek győzelmi énekének visszhangja a mi szívünkben, akik Krisztusba vetett hittel lépünk az újév ismeretlen útjára. Makkai Sándor

Next