Czöndör Mihályné Joó Katalin: „Lakodalom van a mi utcánkban..." - Községtörténeti füzetek 6. (Pusztaszabolcs, 2002)
LÉTÜNK GYÖKEREI ezer szállal kapaszkodnak a múltba, s életünk minden pil■ ■lanatát meghatározzák...” írhatjuk le immár hatodszor a községtörténeti füzetek újabb kötetének bevezető gondolataként. A sorozat Pusztaszabolcs múltjának egy újabb témakörével ismerteti meg az olvasót, hiszen a korábbi zenetörténet, intézménytörténet, valamint családtörténet után az egyik legfontosabb családi esemény jelenlegi szokásainak leírását olvashatják, most. Egy olyan kiadványt, amelyben Czöndör Mihályné Joó Katalin arra vállalkozott, hogy megmutassa az olvasónak a különböző hagyományok (pl. az ötven évvel ezelőtti vőfély rigmusok) hogyan épülnek be a jelen cselekedeteibe. A lakodalmi szokások bemutatásán keresztül érzékelteti a szerző, hogy egy-egy nagy formátumú személyiség képessége, mentalitása, szüleitől kapott gondolatvilága hogyan befolyásolja a legkülönbözőbb családi hagyományokkal rendelkező település szokásrendszerét. Hiszen azok a vőfély rigmusok, amelyeket Tóth János vőfélyként a lakodalmak során évente többször is elmond, már része a helyi kultúrának, egységesíti a szertartást követő közös ünneplést. A lakodalmak jelenlegi szokásainak leírása kimondva-kimondatlanul segítséget ad azoknak, akik gyermekeik számára esküvőt rendeznek. Hiszen felhívja a figyelmet és megoldási lehetőséget kínál azokra a kérdésekre, amelyekről a szervezés során dönteni kell. Korábban az örömszülők a nagycsalád különböző lakodalmai során eltanulták, megtapasztalták egymástól ezeket a fortélyokat. Manapság a „magukra maradt” szervezők úgy érzik, hogy nekik kell kitalálni mindent. Ez a kiadvány segít abban, hogy ne érezhesse senki azt, hogy „egyedül” kell megoldania a család legnagyobb ünnepét. Pedig a lakodalom szervezése nagy felelősség. Hiszen ez az ünnep az, amely összefogja a család rokonságát, ismerőseit, s ez az ünnep az, amely a két rokonság számára az ismerkedésen túl egy közös emlék élményét biztosítja. Ezek a pozitív emlékek segítik a családtagokat, az új rokonságot a későbbiekben, hogy egymásba kapaszkodva, egymást támogatva új, „friss leleményeket" alkossanak. Pusztaszabolcs, 2002. július 15. Csányi Kálmán sorozatszerkesztő „Régi kornak jobb hagyományaira Épít az ember friss leleményeket.” (Verseghy)