Rádióvilág, 1948 (3. évfolyam, 1-8. szám)
1948-01-01 / 1. szám
tanak hangfelvételi anyagot. A jól kezelt röntgenfilm tartósabb, mint más műanyag, ha kezdeti tűzereje valamivel nagyobb is. Tárolása, kezelése előnyösebb, mint bármelyik más anyagé. Egy 40 milliméteres dobozban 160 lemez fér el, aminek súlya mindössze 2,2 kg, lejátszási ideje 13 óra (ha 23 cm-es átmérőjű lemezeknél csak 2,5 percet veszünk oldalanként). MIK A JÓ FELVÉTEL KÖVETELMÉNYEI? Ahhoz, hogy kifogástalan felvételt készíthessünk, a következő adottságok szükségesek: Egyenletes járású motor, melynek nem „üt“ a tányérja. Jó vezetőszerkezet, ami a motorral együtt nem „remeg“, rezeg. Elektromosan is jó vágófej (pick-up), aminek nincs túlzott rezonanciája és úgy a magasabb (cca 6000), mint a mélyebb hangokat képes átvinni. Továbbá jó vágótű, megfelelően köszörülve. Alkalmas lemezanyag, ami elég puha a vágáshoz. És végül jó hangfelvételi téma, azaz olyan hangáram, ami úgy a magas, mint mély hangok birodalmában széles skálát tartalmaz. Célszerű máris az utolsó tételt megragadni, mert tulajdonképpen ennek elbírálásával indul el a felvétel. Ne vegyünk fel olyan műsorszámot, ami a hangszínezet szempontjából nem kifogástalan. Színtelen, keskenysávú hangátvitel csak rossz felvételt eredményez. Ha ilyent hallunk, ne pazaroljuk türelmünket és anyagunkat még akkor sem, ha különben a téma kedves számunkra. Utólag hiába vigasztaljuk magunkat hogy rossz volt pl. a rádióadás, a benyomás utólag csak még kedvezőtlenebb lesz. Mindig számítani kell arra, hogy pl. a rádióból hallott hang egy részét a magasabb tartományban elveszítjük. A lemez legjobb esetben is csak a hatezres frekvenciákat rögzíti és azokat is gyengébben, mint a valóságban halljuk. Ha a lemezen nem használjuk ki a magasabb hangok (mondjuk 3500 —4000 rezgésen felül) felvételének a lehetőségét is, a lemez hanghatása gyenge lesz, viszont ha erősítünk, kiütközik a tűzerej. Ez a megállapítás részben vonatkozik a mélyebb hangok felvételére is. Igazán jó lemez csak a (rendelkezésünkre álló) teljes hangfrekvenciasáv átvitelével készíthető. Ha erre nem figyelünk, a legjobb berendezéssel sem készíthetünk kifogástalan felvételt. Itt kell megjegyeznünk, hogy hazai adóink jelenlegi hangszínezete csak nagyon ritkán felel meg. Találhatunk azonban jó külföldi állomásokat, főleg rövidhullámon, melyeknek hangja valóban kifogástalan. Ha a motort, vezetőszerkezetet, pickusp-öt jónak fogadjuk el, a vágótű és nyomatéka kíván nagyobb körültekintést. A vágófej súlya a barázda mélységére van befolyással, ezért ennek megállapítása (főleg röntgenfilmnél) és beszabályozása igen fontos. A nyomaték mérése egyszerű, ha van egy levélmérlegünk (1. ábra). Fonalat akasztunk a vágótűre, majd egy drótdarabka segítségével a mérleg serpenyőjéhez akasztjuk. Megfelelő akkor a nyomaték, ha a mérleg 75—80 grammot mutat. Ha az érték eltér, ellensúllyal korrigálandó. Ez a nyomaték úgy röntgenfilmre, mint más műanyagra (pl. Decelith) megfelelő. Azért jó mind a kettőre, mert az előbbinél tompára köszörült tűt használunk. A tű anyagán és köszörülésén rendkívül sok múlik, különösen röntgenfilm vágásánál. Erre a célra csakis tompára (140 fokos) köszörült tű alkalmas. A tű anyaga szintén nem közömbös az acélfajták között sem. Ha puha a tű, rosszul köszörülhető („elkenődik“), majd lejátszásnál hamar elkopik, esetleg már néhány barázda után. A túlkemény alapanyagú tű szintén nem vált be az amatőr gyakorlatban, mert ezeknekköszörülése nehézkes. Jó köszörűkő mellett sem sikerült finom élt kapni. Az anyagtól 1. ábra. A vágópick-up nyomatának mérése levélmérleggel. 2. ábra. Laposra köszörült Vágótű három nézetben.