Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. január-június (1. évfolyam, 1/1-52. szám)
1835-05-23 / 41. szám
akkor belopózott a’ csintalan szerelem-istenbe. A’ hozzá nevelésre, műveltségre, testi ’s lelki nemes tulajdonira nézve valóban érdemes Sz. báró volt gyöngéd érzéseinek tárgya, ki a’ viszonszeretett szűznek imádásig bókolt. Ilda’ kegyes anyja, leánya’ boldogságának képzetétől részegülten, elragadtatva nézé a’ deli szerető párt, melly őt magányos óráiban ártatlan enyelgéseivel mulató. A’ fürdői évszak utánra lévén halasztva egybekelésük, könnyen elgondolható, minő forró vágygyal ólatták a’ boldog szerelmesek az idő’ sebes lefolyását. „Beavatva Ilda’ érzéseibe, nem irigylem ugyan ritka szerencséjét; de, nem tudom minő különös valami fészkelt azon időtől fogva szivembe? — Úgy tetszék, hogy Ilda’ gyöngéd barátsága nem volt elegendő kipótolni a’ hiányt, melylyet kebelemben tapasztalok; de, még a’ fürdőben jelenlevő nemes ifjak között sem találtam ollyanra, ki attól megmenthetett volna. „Három hetet tölténk Füreden, midőn egy esti körben H** asszonyságnál, Sz* báró két vidéki úrral lépvén be, azokat a’ nyájas házi aszszonynak, ’s egyéb vendégeknek bemutatá. M* gróf volt az egyik; G.... eperjesi táblai ülnek a’ másik; mindketten ez nap érkeztek Pestről; ’s az utóbbikon az utazás’ alkalmatlanságain kívül, még más aggalomnak is látszattak nyomai, ’s mint azt később értém, atyjának kevés hetek előtt történt halálán érezett bánatja nyomá azt halvány arczaira, melly őt egyszersmind elszóródás végett utazásra is bírá. — Nyájasok valának ők a’ társaság’ minden tagjával; de, nem tagadom, úgy vevém vagy akarám észrevenni, hogy irántam különös figyelmet mutatott mindenike. Én azonban, szivemben még mindig hiánynyal, érdektelen maradék szép szavaikra ’s enyelgéseikre. ,,Hozzánk is eljárván a’ két uj vendég, nemes magaviselete, helyes testállása, tudományos műveltsége, finom társalkodási szelleme, megkedvelteté lassankint nem csupán nagy nénémmel, de csekély magammal is társalkodásukat, annyira, hogy én, ha Ildával nem lehetek, most már a’ két kellemes vendéggel szerettem tölteni otthon óráimat, ’s ízlelni a’ szép alkonynak enyhadő húsét a’ szabadban. De, különös, ’s valóban megfoghatatlan, a’ hiány még teljesen megmaradt keblemben; ’s ha egyik hibázott a’ kettő közül , zavartnak, ’s ki nem elégítőnek tapasztalom mulatságomat. Mert ha M. grófnak mindig vig szelleme ’s lelkes, tudományos beszélgetése mosolyra, ’s benső gyönyörrel készre is, hibázni érzem nem sokára G....at, ki érzékeny ’s szinte nem lelketlen, de kifejezhetlenűl gyöngéd társalkodásával, szivemben néha ollyan húrt pendíte meg, mellyet addig még senki által sem tapasztaltam érintettnek. De ennek magán létekor sem voltak kielégítve ösméretlen vágyaim, ’s hosszadalmas érzelgései, gyakrabban unalmamra is valának. „Közelge azalatt a’ fürdői évszak’ vége ; ’s velem a’ természet’ bájos tárgyai, de leginkább a’ vendégek’ víg szellemű társalkodása, elfelejteték nem sokára a’ monostori magányt. Néném’ bölcs kalauzolása alatt gyorsan haladtam az emberek’ ’s különösen — bocsássanak meg nyájas hallgatóim, ha így szólni bátorkodom — az igenigen változékony férfiak’ ösmerésiben. A’ világi viszonyokról, mellyeket gyakorlatilag tapasztalnom nem lehetett, nagy néném’ széles terjedtségű, ’s több oktatási órákban (mert szerette ezt tenni kedves atyafiával, kit egykor mind szép birtokának, mind nagy világbani élésekor szerzett tudományinak ’s társalkodási fényének örökösévé szánt velem közlött tapasztalásai világositának föl ; ’s én annyira mennyire a’ világhoz szokva, benne örömöt, semmi baleset ’s bús sejtések által nem zavartat lesék. Különösen megkedvelém a’ fürdői életet, hol a’ divatozó társalkodási feszességeknek árnyéka is alig mutatkozott ; mert az ösmerős és nem ösmerős vendégek is, a’ jó nevelés’, finom ízlés, és erkölcsiség’ szabályihoz alkalmazván magokat» viszonyos erőtetés ’s kénytetés nélkül, önkényükre ízlelék ebbeli szabadságuk’ édes gyümölcseit. „M. és G....., szorgalmas látogatóink, ’s napról napra kedveltebb társalkodóink levének. Az utóbbikra jó sikerrel hatott a’ fürdői mulatozás. Arczái nem valának már olly halaványok, érzelgései lassankint vidámabb ösvényre tértenek, ’s ennél fogva társalkodása csak újabb bájt nyere, ’s újabb érdemet. De, nem mondhatom, hogy közülök még most is egyik vagy másik szivembeni elsőbbségre tett volna szert; sőt érezém, hogy ha választanom kell vala, eszem’ sugallatából férjnek a’ még mindig derültebb szeszélyű grófot, ’s szivem’ hajlandóságából az érzelgő ülnököt óhajtám vala. Pedig nem hiszem, hogy illy fontos választásban, hacsak ész szívvel nem párosul, ’s össze nem hangozik, sok szerencse lehessen. — Azonban, hogy több érdektelen ’s csekély adatokat ne említsek, ’s türedelmes hallgatóimat ne untassam, azon határozó idő