Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. január-június (1. évfolyam, 1/1-52. szám)
1835-02-25 / 16. szám
PEST FEBRUAR’ 25. Megjelen e’ divatlap hetenkint kétszer , esztendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., egész évi tj fr. Postán 5 fr. és 10 f pengő. A’ BORZASZTÓ ÉJ. Ej volt, az idő szép ’s nem hideg. A’ tiszta felhőtlen ég csillagözöntől elborítva hátfényt terjeszte a’ gyönge jéggel bontott Duna’ hulláimra, mellyek közül érthetőleg lehetett hallani az úszó jégtáblákkal küzdő hajósoknak ,tuláj’ kiáltásaikat a’ Szent-György-téri bástyán, hol köpönyegbe burkoltan állék szemeimet holdvilágtól fénylő ifjú Pestnek fenséges palotáin legeltetve. Darab ideig a’ pompás színházon függő örömittas tekintetem, de — heves képzelődésem idegen hangokat vélvén ott hallani, — elkomorodva forditám azt el, ’s csak midőn a’ kereskedői csarnokon akadának meg tétovázó szemeim, akkor vön újra vigabb fordulatot merengő elmém, ’s csuda képeket varázsolt lelkem elébe. — Négy gőzhajó metszé jégtől ment Dunánknak szőke hullámait, ’s leeresztett árboczokkal simult el az álló hid’ roppant ivei alatt; az ágyuk dörögtek, ropogva esének a’ horgonyok vizbe ’s hangos éneklés halgatá a’ levegőt a’ hajók’ födelezetéről. Elsőről a’ szívemelő ,a’ nemzetnek teste a’ nép*, másikról a’ nehézkes ,Rule Britannia*, harmadiknak kék-veres-fehér lobogói alól pedig a’ harsogó ,Marseilleaise* zengett, mi alatt a’ negyedikén komoly csend ’s munkásság fölött lengett az egyesült Statusoknak czimere. — Most a’ szívhely változott, ’s egy pompás palota emelkedik szemeim előtt a’ ritka ködből, tolongva gyűlt a’ sokaság annak fényesen világitott belsejébe, honnan zajgó musika hangzott, mellybe édesen ömledezve vegyültek nemzeti bájhangok; — a’ palotának homlokzatán ezen arany fölirás ragyogott: ,nemzeti szinház.* — „Tehát legmerészebb álmaim is olly fényes valósulást nyerének^** kiálték elragadtan az öröm’ kéjes érzelmétől: ,,’s melly varázs erő vala képes ennyit létre hozni ?** — Alig mondám ki ezen szavakat, ’s a’ távol láthatáron egy óriási oszlop emelkedik ég felé; falapja a’ szétrombolt vaskapui szirttömegekből vala szerkesztve, csúcsán zöld, fehér ’s veres lángokkal égő koszorú világitott, ’s annak közepette egy név ragyogott, melly minden igaz honfinak mélyen keblébe van vésve. Bámulva nézém a’ varázs tüneményt, ’s már szavakra készült fakadni heves érzetem, midőn a’ felhőkből egy óriási kéz mutatott a’ ragyogó névre ’s ezen szavak hátának füleimbe ,munkás buzgalma alkotá ezeket!* — még egyszer vetém szemeimet az oszlopra, de a’ köd sűrűbb jön, ’s nehány perez múlva nem látok egyebet, mint a’ Dunasor’ ködtől homályosait lámpáinak rezgő halavány fényét, ’s füleimben A’ TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATVILÁGBÓL. 1853. 16. szánt. Előfizethetni helyben a’ kiadónál Dorottya utczában Vizer házban lódik szám alatt. — Pesten kívül pedig minden cs. kir. Postahivatalnál. NÉPDAL: Ki mondja meg nekem miért Nem lángolok a’ szőkéért! Pedig falunk , hajh , de szegény ! Nincs benne egy barna legény. Eljárok a’ zöld erdőre, Erdőről az új mezőre, Kiállok a’ nagy utczára , De nem találok barnára. Én istenem , hová legyek — Szőkét látok a’ hol megyek, ’S hogy a’ szél fája őket el: Nekem biz’ a’ szőke nem kell. Elköltözöm más faluba, ’S ott beállok szolgálatba. Talán egyszer valahára Akadok még is barnára. — ’S hogy elmentem ’s hogy elértem , ’S az első házba betértem, Kire szemem most pillanta, Egy szép szőke legény vala. ’S azóta nem kell a’ barna, ’S ha tán szivem azt akarna, Szőke Endrém áll mellettem — ’S hogy barna is van , feledtem. BÉRCZHAVI.