Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. július-december (1. évfolyam, 2/1-52. szám)
1835-07-15 / 4. szám
26 visszaveendő tőrök Angola tartományait. Az akkor hadban igen erős portugallok játszva verek meg ezen rendetlen, mezítelen, rósz fegyverü csapatokat; a’ király szaladásnak eredt, a’ főváros meghódolt; a’ királyné, és Cambo ’s Fungi megfogattak. Zingha távol lévén Cabazzóból, meg* menekvék. Nyolam-Bandi látván gyöngeségét, ravaszsághoz folyamodék, követeket külde az alkirályhoz Angolába, kik sokat ígértek nevében. Egyezés jön; a’ portugallok visszaadák a’ tartományt ’s a’ királyi foglyokat; de mikor Nyolam- Bandinak kellett volna ígéreteit teljesíteni, — őket kijátszá. — A’ háború kiütendő vala az uj alkirály, don Juan Correa de Sonza alatt, ki bátor és hatalmas volt, ’s Nyolam megrettent előtte. . . Ez őt megszelídítendő pompás követséget akara hozzá küldeni ’s ösmervén Zingha eszét é s bátorságát, testvéri békével kinálá őt meg ’s kéré, mentse meg a’ tartományt és menjen alkudozni az alkirálylyal. . . Zingha elmosolyodott a’ követség hallásán 's : ,,ugy lesz, — monda —, elmegyek , kétségkívül.“ Igen nagy pompával érkezék meg, rabszolgái’ válam téve meg a’ hoszti utat Angolába, hol a’ város kapuinál a’ fölsőség ’s fegyveres katonaság által fogadtaték el. A’ vonalsereg és a’ pattantyusság hasonló tiszteletet adtak neki, mint az alkirálynak. — Az alkudozásban nagy tehetséget és hatalmas lelket fejtek ki Zingha. Alacsonykodás nélkül menté ki bátyját hite megszegéséért; békességet kére , hanem méltósággal, megmutatva az alkirálynak , hogy ámbár az ő részén van a’ miveltség ’s az afrikaiaknál ismeretlen fenyíték, emezek pedig hazájokban vannak , minden segedelem közepében , mellyet a’ portugál király minden hatalma sem tud az övéinek megszerezni. A’ tanács meglepetve bámult, az alkirály meggyőzöttnek érzé magát, de azért évi adót sürgete a matambai királytól. — ,Uram, — monda Zingha, — erre soha sem állunk. Hogy kívánhatsz magad is valamit azon néptől, mellyet az utósó szükségbe ejtettetek ! Egy évig fizetni fognék az adót, a’ másodikban kiütne érette a’ had. Most, de csak egyedül egyszer elégedjél meg mind azt kérve , a’ mit neked megadhatunk ; ahhoz mi hozzá teszszük a’ portugál foglyok visszaadását és egy hatalmas király szövetségét.* — — Ezek szerint a’ szövetség megkötteték egyszeri alkudozásban. Ezen alkalommal a’ szövetség megerősítése végett Angolában lévén kénytelen maradni, Zingha a’ keresztény vallást kezdé tanulni. Nyolam-Bandi megegyezett benne. Voltak Angolában olly missionariusok, kik beszéltek az abbondi nyelven. Ezek oktatak őt, — ki a’ keresztségben Anna nevet ven föl, minthogy keresztanyja, az alkirályné (donna Anna Menesés) azon nevű volt. — Ezek után ajándékokkal terhelve búcsút von az alkirálytól. — Bátyja köszönetét tettetve fogadá őt, sőt azt is szinlelé, hogy kereszténynyé akar lenni. Tanitast is von egy missionáriustól; de alattomban hadhoz készült. Két másik húgát Angolába hívta megkeresztelés végett, ’s egyiknek neve len: donna Barbara de Sylva, a’ másiké: donna Garda Ferrera ; — de alig tértek ezen herczegnők vissza Cabazzóba, midőn Nyolam-Bandi becsapott a’ portugál birtokba, minden ok nélkül hadhoz kezdve. Azt mondják, hogy Zingha megvesztegeté azon singhillát (jósolót), kit a’ király megkérdeze , ’s teljes győzedelmet igértete általa. De a’ király megvereték ’s elhagyatva jön seregeitől, mellyeket húga önrészére hódított. A’ király futni lön kénytelen , a’ Coanzo egyik ágán által egy vadon szigetbe, fenevadak közé, nehány kísérővel, kiket híveknek gondolt, ’s nem egyebek voltak a’ bosszú eszközeinél. Méregtől haltmeg itt ’s a’ szigeten temetteték el vérengző pompával mint az atyja. Boszúját kezdődni látván Cabazzóba ment Zingha, megkoronáztatái magát, a’ keresztyénséget visszaesküvé , a' bálványoknak tömjént, áldozatot és emberi vért ada. — Bátyjának pedig egy fija maradt, Kasa Giagára bízva, derék hiteles emberre. Zingha ezen kisöcse fejét kívánta, hogy koronája ne ingadozzék ’s a’ bátya megölte fia, az ő fija, nyugalmat leljen sírjában. De a’ fiatal király bátorságban volt a’ Giaga gyűjtötte tábor közepén. Zingha látván, hogy csak ravaszság által ejtheti kezére, házasságot ajánla a’Giagának , mint a kit reg szerete. — Zinghát a’ nemzetebeliek szépnek tartottak. A’ giaga meglőn lepve , hanem az ifjú bátorsága kedvéért tagadót felelt. Ekkor a’ királyné majd minden kisérő nélkül kiment Cabazzóból a' kisöcse táborába, a’ gyermeket hízelgésekkel halmozta , a’ giagát elcsábítá... A’ házasság meglőn, és az örömök ’s innepek közepén a’ királyné mind azon elszédítési mesterséget elővette, melly egy ravasz négernő ’s egy tapasztalt európai asszony birtokában lehet , hogy a’ giagát és a’ gyermeket Cabazzóba csalja, — és nem