Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. július-december (1. évfolyam, 2/1-52. szám)
1835-09-16 / 22. szám
134 gondolatjait fölfogni, ’s azok a’ királylyal vesztek el. Mátyás, mint minden mivelt ízlésű ember szeretett egy okos fényűzést, a’ nagyok ezt magával a’ miveltséggel cserélték föl, ’s ennek gyakorlásával elégedten , nem törekvének tovább a király által nyitott pályán ; ők mind Mátyás teremtményei valának , általa részint alacsonságból kiemeltetve; ők azöktől csak a’ háborút tanulakmeg ’s kihalván a’ parancsoló lélek, minden fenyíték nélkül törtek egymásra, ’s kik Mátyás erős vezérlése alatt az ország nagyságát alapítani segíték, Ulászló gyávasága miatt hazánk vég veszedelmét sietteték. — Másodszor nem vala érett még azon kor, mellyben elvek pótolják az emberek’ hiányát, ezen nyugtalan időben az ember és az elv együtt tüntek el, ’s az uralkodó’ legszebb igyekezete semmivé lön , ha követője hasonló lélekkel nem birt. E’ fölett a’ majd nem zabolátlan szabadsághoz szokott magyar nagyok nehezen tűrék Mátyás kormányát, mint lázzadások mutatja: — maga Zápolya Imre, ki Mátyás által emelteték föl, kész vala egyszer fegyvert ragadni ura ellen. Sőt az idegenekben is , kiket néha pártolt, megcsalatkozék, így Bekensleer kincseivel együtt gyalázatosan szökött által Fridrik császárhoz. Megóni tehát magát a’ szokatlan féktől, legottan Mátyás halála után, elragadtaték a’ kormánytól minden szükséges hatalom, melly az ország’ boldogitására kivántaték. Két hibát vetnek a’ történetírók Mátyás’ szemére, első, hogy még nyugati fejedelmekkel bajlódott, ’s mint némellyek mondják ok nélkül, az ozmánokat határainkon megfészkelni és erősödni hagyta, holott egyszer igen jó alkalom mutatta magát, mert Szelim szultán Egyptom meghódításában majd egész seregét elveszté, *s e’ fölett viszályok támadtak a’ porta* örökösei között; de Mátyás addig Podiebráddal ’s Fridrikkel küzdött. Az elsővel viselt háborút már fentebb politikai hibának neveztük, ’s ezen had emészté el makacssága által Magyarország’ legszebb erejét. Máskép álla a’ dolog Fridrikkel, mert őt szükséges vala árthatatlanná tenni, mi azonban nem okozhatott a’ törökök ellen tetemes hátramaradást, mert a’ csak alattomosan erős Fridriket könnyű volt nyílt háborúban meggyőzni. De Mátyás életében többször nyilván mutatá vágyát a’ római szent birodalom koronája után, talán mivelt lelkének ingerlőbb volt a’ nyugat’ pallérozottabb népein, mint a’ vad ozmán csoportokon uralkodni, s e’ czéllal szemei előtt felejté a’ törökök lerontását , kik e’ kímélést később kedves hazája’ veszedelmével fizeték. A’ második gyakran fölhozott hiba: miért nem neveztető Mátyás fiát Jánost örökösének? Ezt azonban csak az kérdezheti, ki a’ magyarokat ’s főleg az akkori magyarokat nem ösmeri. — Hogy egyezett volna meg a’ kevély nemesség egy törvénytelen fiú uralkodásában»? midőn sokan közülök Mátyás királyi székre lépését családja urvolta miatt ellenzék, midőn alig Mátyás halála után fiának ön hívei között ellenségei támadtak; — azonban szándéka volt ez Mátyásnak ’s kivitelében alkalmasint csak váratlan halála gátolá. Több barátja’ megbüntetését sokan hálátlanságnak nevezik; de mellyik fejedelem fogja veszélyes környülményekben trónja ellen törekvőket büntetlenül hagyni? ’s Mátyás elébb szelíd, mint kemény büntetője volt politikus vétkeknek; — mindig lágyított ő azon, mit haragja első föllobbanásában tön. Ő róla azt mondhatni mi csak igen kevés hatalmasra illik, hogy sírba szállt ’s nevét egy igazságtalanság sem bélyegezi; tisztán ragyog dicsősége a’késő századokon által, mintegy fénysugár hazája éjszakáján. — Gaal, ISOKRATES ÉS PERICLES MINT SZÓNOKOK. Isokratesben egy félelmet nem ösmerő embert látni ’s ollyant, ki késő vénségre jutott a’ nélkül hogy ékesszólása ellenséget szerzett volna neki. Theramenes, száműzetvén a’ 30 tyran által, egy oltárhoz szaladt menekedni, ’s Isokrates maga élete veszedelmeztetésével fogta partját ’s védelmezé. Mikor Sokrates halálával minden tanítványai távol tartományokba szöktek, Isokrates maga mert csak az utczákon gyászruhában megjelenni. Perikies ékesen szólása, kit polgártársai villámhoz szerettek hasonlítani, olly rábeszélési hatalommal birt, mellynek okát adni lehetlen. — Archidamus, spártai király egykor kérdezvén Thukididestől, Perikies legnagyobb vetélkedő társától a’ politikai tárgyakban, ki volna Perikiesnek vagy magának legjobb versenytársa : „Haszontalanság, — így szólt Thukidides , ezen emberrel birkózni. Valahányszor levetem, mindanynyiszor egész erejéből tagadja; ’s ha én azt állítom, hogy elesett, ő nyakasan az ellenkezőt vitatja; ’s olly szerencsésen dolgozik, hogy nemcsak hallói hisznek neki, hanem azok is , kik tanúi voltak a’ küzdésnek.“