Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. január-június (2. évfolyam, 1/1-52. szám)

1836-03-26 / 25. szám

194 rértéked’ foganatja. Ne is csüggedj­ el, hanem tel­jesítsd tiszted’ szent kötelességed fáradhatlanul. Cette ame que mille défauts défigurent, dönt l’ígnorance ou la grossierefé vous rebute, dönt l’indocilité mérne et les révoltes ne vous promettent aucun changement; cetle ame est un champ couvert de ronces et d’épines, que Dieu vous donne á défricher; une vigne , que vous avez á cultiver; une vilié, que vous avez á garder; une bre­­bis , dönt vous étes le pasteur. Ön tapasztalásból tudom, hogy, bár nem egészen kiirtani is , legalább nagyon meg lehet szorítani az ebbéli szilajságot az említett módon; segít ok­tatás, és a’ rosz szokások eleven leírása is. — Data tempore prosunt, — Cultus habet sermo et sapiens mirabile robur, Imperat affectus vaiios, animumque gubernat, — kivált, ha néha érzékenyebb büntetés járul hoz­zá. — De már ez mint származott? kérdezhetné va­laki. — Származásának sok is lehet kútfeje, egyik a’ főbbek közül ez. A’ nevendék felháboro­dik gyermeki haraghajlandóságánál fogva, neve­lőjének valami kellemetlen rendelése miatt, — a’ nevelő tekintetét nem akarván koczkáztatni, nem enged, —­­néha, de nem mindig, jó enged­ni, 's elvárni hogy csendesedjék, — Iram colli­­git et ponit temere et mutatur in horas. Horat.) — a’ nevendék felboszonkodva már is maga bírája, valami dísztelen névvel nevezi nevelőjét, — ez megpanaszolja a’ szülőknek , azok egy hideg sem­mit jelentő ,orosz fiú“ vagy „többé ne tedd“-el büntetik a’ gyermeket. Már sarkantyút kapott, már megpróbálta ’s könnyen ütött­ ki , — máskor is de mindig nagyobb ’s nagyobb mértékben teszi, — a’ szülők egyszer talán jól leszidták, de ezek puszta szavak, — panaszkodik többször is a’ ne­velő, szinte a’ szülők homlokán olvashatja ked­­vetlenségöket. Azonban ő megsokalja, ’s maga bünteti nevendékét , a’ szülők ugyan nem ellen­zik, de nem is hagyják jóvá hangos szóval; meg­ütközik ezen a’ gyermek, hogy szülője nem bánt­ja, praefectusa keményen fogja, — ’s ihol látod az elvadulásnak első magvát szivébe hintve, melly mindig bővebbre tenyészik, ’s csaknem mondhat­nám, ereseti in ratione quadrata. Ezek szerint úgy vélem, senki sem tagadhatja, hogy a’ foganatos nevelésnek egy óriási akadálya, ha a’ szülők ma­guk azon vannak , hogy a’ gyermek nevelője ke­zéből a’ fenyitő vesszőt kicsavarhassák ’s ők ma­­guk soha azt nem emelik ; mig végre a’ nevendé­­ket elbizottsága ’s szemtelensége arra viszi, hogy tulajdon szülőinek piszkos szavakat mondani nem átalkodik, ’s ekkor is az anya nehány szóval fed­­di, apja pedig tüzesen dorgálván virgást igér, de már elfajult szive csak neveti az ellene tett készü­leteket. Már váljon illy gáton keresztül törhet e’ maga egyedül a’ nevelő. Illyenkor szükség volna a’szülőknek is megemlékezniük arról: Ulcera possessis alta suffusa niedullis Non levioxe manu , ferro curantur et ignfc; Ad vivum penefrent flammae, quo fundifus humor Deíluat, et vacuis corrupto sanguine vénig Arescat fons i 1 le mali. Claudian. A’ legszebb még az, — ha néha az illy vásott fiú­nak disztelensége ’s visszaszólásai elnyomása vé­gett rákiáltunk,­­— csak azért, mivel szép szelíd szóval tízszer és sikeretlen mondjuk, sőt ő még élesb nyelvvel kel ki ellenünk —­ akkor a’ szü­lők azt durva bánásnak nevezik, — már ki illye­­seket némán tud kiáltani, annak csiga vére legyen. Világos az is, hogy a’ kicsinyeknek is van az igazság és igazságtalanság felől éles érzemé­­nyek; mind e’ mellett válasszuk­ meg jól, ez az érzemény nincs-e megvesztegetve, nem fajult-e el? Mert ha a’ nevendék ítélete kedvezőleg csak oda hajol, hol ön kivánatival egyező dolgokra akad, — ha a’ körülte történendőknek helyes vagy hely­telen létét csak az ő tetszésével­ összehangzása sze­rint méri, — szóval, ha csak azt mi neki kelle­mes, igazságosnak, — igazságtalannak pedig mind azt tekinti, mi rá nézve kellemetlen , •— ennek legalább nem lesz éles és helyes, hanem tompa és helytelen érzeménye az igazságról. Úgy is ad re­gulás justitiae stricte tales nem lehet mindig visz­­szahozni a’ gyermek cselekedeteit; — de ha a’ ne­vendék olly kemény agyú, hogy az okosság és emberiség szabályait, mellyeket részint a’ termé­szet törvényéből, részint a’hittudományból meritve mennyire lehet érzékenyen elébe adunk, csak ka­­czagja , vagy minden illetődés nélkül némán hall­gatja, úgy hogy arcz­ izmai vonaglatiban a’gúnyt ’s a’ makacsságot olvashatni, — már ekkor na­gyon kétséges, meg fog-e az iránt valaha győződ­­ni, hogy valódi javát tárgyazzuk. Tudok gyerme­ket, ki, midőn nevelője a’ hazugságon már meg­fogta, bátor homlokkal tovább is tagadás— és azt kiáltá, hogy igazságtalanság követtetik­ el raj­ta hazugnak vádoltatván. Történt egykor, hogy egy mézes szájú házi barát belépett a’ tanító szo­bájába, az atyát kereső, épen midőn szükség vala nem a’ legszelídebb hangon a’ fiúval szólani, — ez holmi nyájassággal elregélé az anyának a’ hal­lottakat, mint bánik a’ praefectus gyermekével! — megijed az asszony, ’s alig várja, hogy édes gyümölcsét kebléhez zárhassa , — a’ gyermek jő, az anyós csókolgatja, a’ házibarát czirógatja, —

Next