Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. január-június (2. évfolyam, 1/1-52. szám)
1836-03-26 / 25. szám
194 rértéked’ foganatja. Ne is csüggedj el, hanem teljesítsd tiszted’ szent kötelességed fáradhatlanul. Cette ame que mille défauts défigurent, dönt l’ígnorance ou la grossierefé vous rebute, dönt l’indocilité mérne et les révoltes ne vous promettent aucun changement; cetle ame est un champ couvert de ronces et d’épines, que Dieu vous donne á défricher; une vigne , que vous avez á cultiver; une vilié, que vous avez á garder; une brebis , dönt vous étes le pasteur. Ön tapasztalásból tudom, hogy, bár nem egészen kiirtani is , legalább nagyon meg lehet szorítani az ebbéli szilajságot az említett módon; segít oktatás, és a’ rosz szokások eleven leírása is. — Data tempore prosunt, — Cultus habet sermo et sapiens mirabile robur, Imperat affectus vaiios, animumque gubernat, — kivált, ha néha érzékenyebb büntetés járul hozzá. — De már ez mint származott? kérdezhetné valaki. — Származásának sok is lehet kútfeje, egyik a’ főbbek közül ez. A’ nevendék felháborodik gyermeki haraghajlandóságánál fogva, nevelőjének valami kellemetlen rendelése miatt, — a’ nevelő tekintetét nem akarván koczkáztatni, nem enged, —néha, de nem mindig, jó engedni, 's elvárni hogy csendesedjék, — Iram colligit et ponit temere et mutatur in horas. Horat.) — a’ nevendék felboszonkodva már is maga bírája, valami dísztelen névvel nevezi nevelőjét, — ez megpanaszolja a’ szülőknek , azok egy hideg semmit jelentő ,orosz fiú“ vagy „többé ne tedd“-el büntetik a’ gyermeket. Már sarkantyút kapott, már megpróbálta ’s könnyen ütött ki , — máskor is de mindig nagyobb ’s nagyobb mértékben teszi, — a’ szülők egyszer talán jól leszidták, de ezek puszta szavak, — panaszkodik többször is a’ nevelő, szinte a’ szülők homlokán olvashatja kedvetlenségöket. Azonban ő megsokalja, ’s maga bünteti nevendékét , a’ szülők ugyan nem ellenzik, de nem is hagyják jóvá hangos szóval; megütközik ezen a’ gyermek, hogy szülője nem bántja, praefectusa keményen fogja, — ’s ihol látod az elvadulásnak első magvát szivébe hintve, melly mindig bővebbre tenyészik, ’s csaknem mondhatnám, ereseti in ratione quadrata. Ezek szerint úgy vélem, senki sem tagadhatja, hogy a’ foganatos nevelésnek egy óriási akadálya, ha a’ szülők maguk azon vannak , hogy a’ gyermek nevelője kezéből a’ fenyitő vesszőt kicsavarhassák ’s ők maguk soha azt nem emelik ; mig végre a’ nevendéket elbizottsága ’s szemtelensége arra viszi, hogy tulajdon szülőinek piszkos szavakat mondani nem átalkodik, ’s ekkor is az anya nehány szóval feddi, apja pedig tüzesen dorgálván virgást igér, de már elfajult szive csak neveti az ellene tett készületeket. Már váljon illy gáton keresztül törhet e’ maga egyedül a’ nevelő. Illyenkor szükség volna a’szülőknek is megemlékezniük arról: Ulcera possessis alta suffusa niedullis Non levioxe manu , ferro curantur et ignfc; Ad vivum penefrent flammae, quo fundifus humor Deíluat, et vacuis corrupto sanguine vénig Arescat fons i 1 le mali. Claudian. A’ legszebb még az, — ha néha az illy vásott fiúnak disztelensége ’s visszaszólásai elnyomása végett rákiáltunk,— csak azért, mivel szép szelíd szóval tízszer és sikeretlen mondjuk, sőt ő még élesb nyelvvel kel ki ellenünk — akkor a’ szülők azt durva bánásnak nevezik, — már ki illyeseket némán tud kiáltani, annak csiga vére legyen. Világos az is, hogy a’ kicsinyeknek is van az igazság és igazságtalanság felől éles érzemények; mind e’ mellett válasszuk meg jól, ez az érzemény nincs-e megvesztegetve, nem fajult-e el? Mert ha a’ nevendék ítélete kedvezőleg csak oda hajol, hol ön kivánatival egyező dolgokra akad, — ha a’ körülte történendőknek helyes vagy helytelen létét csak az ő tetszésével összehangzása szerint méri, — szóval, ha csak azt mi neki kellemes, igazságosnak, — igazságtalannak pedig mind azt tekinti, mi rá nézve kellemetlen , •— ennek legalább nem lesz éles és helyes, hanem tompa és helytelen érzeménye az igazságról. Úgy is ad regulás justitiae stricte tales nem lehet mindig viszszahozni a’ gyermek cselekedeteit; — de ha a’ nevendék olly kemény agyú, hogy az okosság és emberiség szabályait, mellyeket részint a’ természet törvényéből, részint a’hittudományból meritve mennyire lehet érzékenyen elébe adunk, csak kaczagja , vagy minden illetődés nélkül némán hallgatja, úgy hogy arcz izmai vonaglatiban a’gúnyt ’s a’ makacsságot olvashatni, — már ekkor nagyon kétséges, meg fog-e az iránt valaha győződni, hogy valódi javát tárgyazzuk. Tudok gyermeket, ki, midőn nevelője a’ hazugságon már megfogta, bátor homlokkal tovább is tagadás— és azt kiáltá, hogy igazságtalanság követtetik el rajta hazugnak vádoltatván. Történt egykor, hogy egy mézes szájú házi barát belépett a’ tanító szobájába, az atyát kereső, épen midőn szükség vala nem a’ legszelídebb hangon a’ fiúval szólani, — ez holmi nyájassággal elregélé az anyának a’ hallottakat, mint bánik a’ praefectus gyermekével! — megijed az asszony, ’s alig várja, hogy édes gyümölcsét kebléhez zárhassa , — a’ gyermek jő, az anyós csókolgatja, a’ házibarát czirógatja, —