Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. január-június (2. évfolyam, 1/1-52. szám)
1836-05-28 / 43. szám
Neked vannak elmetehetségeid, fiatalkorod világában állsz, immár a’ ken-jing’ *) rangját megnyerted —• süket vagy-e a’ becsületvágy’ nemes felszólítása iránt? Honod erőkifejtésre hí föl — iparkodjál kitüntetni nevedet, emlékezz’ Confucius’ példájára — áldozd a’ tanulásnak magadat — légy bölcs, légy nagy!“ Még sokkal több illyest összebeszélt e’ czélre a’ mandarin ; mert igen örömest hallá magát beszélni; ’s hasonlóan mind azon emberekhez, kik joggal birnak másoknak tanácsokat osztogatni , azt képzeld, hogy csudálatos ékesen szóló. Jelen esetben nem csalált hiúsága; mert egy másiknak hiúsága volt, a’ mellyhez szavait intézte, Fi-ho-ti megindulva jön; érzé, hogy bolond vala, illy sokáig szerencsésen élve. Nyugtalanság’ és dicsőség’ tüneményei lebegtek előtte; figyelemmel hallgatott a’ philosophus’ intéseire, ’s aztán elhatározd, hogy magát kitüntetendi és bölcsesé fog lenni. A’ mandarin magán kivül vott örömében látogatásának foganatja felett Fi-ho-tinál ; nagy diadalnak látszék előtte, hogy illy sok érdeleli boldogságot feldúlhatott. Haza ment ’s egy értekezést kezde ; ,,a’ bölcselkedés’ hasznairól.“ Egész világ tudja, hogy Chinában a’ tudományok egyedűles szabadságlevelek országos hivatalokra. A’ mit más tartományokban rang és vagyon tesznek, azt a’ mennyei országban tudomány viszi véghez. Egy magányos barlangba vonta vissza magát, melly Kai-fongaitól nem messze feküdt; megtölté elzárkódásának helyét könyvekkel és tudományi eszközökkel; lemondott minden emberi társaságról; a’ sikság' füveit ’s a' forrás’ vizét eléggé annak nyelve, ki eddig Peking’ legszereltebb étkeihez volt szokva. Elidegenülve a’ szerelemtől és örömtül hármat legszebb életévei közül szakadatlan tanulásnak szentelt. Oktatá magát ’s aztán azt képzelte, hogy másokat oktathat. Egyre növekedő hírvágytól lelkesitetve, Pekingbe visszatért a’kitanult ifjú. Egy munkát szerbe, melly bárha könnyed és elmés volt arra, hogy a’ vidort örömre bírja, még is egy uj philosophiai iskola’ forrásául szolgált. A’munka egyszersmind merész és sima volt ; ’s valamint a’ legkorosabb mandarin, úgy Peking’ legfiatalabb szépe egyformán becsülheték azt és gyönyörködhetének benne. Egy szóval: Fi-ho-ti’ könyve zajos tapssal fogadtaték, fi-ho-ti a’ kora kedvenczirója volt. Elragadtatva a’ literatúrai tetszés’ ujsága által, fiatal tudósunk jobban, mint valaha, tudományos iparkodásra szentelte magát. Tovább irt és szerencsét csinált; egész világ kinyilatkoztatá, hogy Fi-ho-ti dicsőségét megalapította , és részesült a’ bin-sze’ vagy koszorúzott szerző’ tiszteletében. Szerencsésebb lön Fi-ho-ti e’ nagy dicsőség’ megnyerése által? Meglátjuk. Beszólott nagybátyához, a’ mandarinhoz. Azt képzelő, hogy a’ mandarin módfelett örvendezni fog, előbbi intéseinek áldott sükerét rajta észrevéve; de a’ philosophus fagyos zavarral fogadá a’ fiatal irót. A’ nagybátya az időrőől és a’ császár’ jóllétéről csevegett — és az utósó pagodáról és a’ legújabb theafindzsákról; de szót sem szóla unokája’ könyveiről. Fi-ho-ti boszankodott; maga hozta szóba a’ tárgyat. „Igen, úgy,“ viszonzá szárazon a’ philoso-phus, „hallom, írtál valamit, a’ mi az asszonyoknak tetszik; kétségkívül valódibb gondolkozása leszesz, mihelyt itélő erőd növekedik- De visszatérvén az uj divatu findzsákra — — Fi-ho-ti aggodalmas lön: tudós nagybátya’ vonzalmát örökre elvesztette; mert most tudósabbnak tekintetett, mint maga nagybátyja. A’ közönséges szenvedés, mellyet érzünk, ha szerencsénk van a’ világban , abban áll, hogy ezért tulajdon nemzetségi tagjainktól gyűlöltetünk. „Nagybátyám nem szeret többé,“ gondolá Fi-ho-ti, midőn ismét palánkingjába lépett: „ez szerencsétlenség.“ —Ah!a’ dicsőség' következése volt az. Fi-ho-ti természeténél fogva jószivű és kedveskedő volt. Bárha az örömek utáni szomj elaludt is benne, mégis táplál a vágyat barátságos társalkodásra. — Újonnan összegyűjtő fiatalkora’ társait, azt képzelte, legalább magukon kivül ragadtatnak, látván barátjukat vonzalmukra nem méltatlannak. Nyílt karokkal fogadá őket; de ezek félénken és suta barátságszintéssel viszonzák köszöntéseit ; mulatozásaiknak nem volt szabad , könnyű folyama többé társai félték olly nagy tudományu férfi előtt kibeszélni magukat; értették, hogy többé nem hozzá hasonlók, ’s mégis ellenszegült belsejük, hogy őt valami magasabbnak ösmerjék, mint ők maguk. Leirhatlan búval fedezé-föl Fi-he-ti, hogy közte és korábbi életéveinek társai közt válaszfal vonult; czéljaik, érzeményeik nem voltak többé a’ régiek. Barátai nem voltak kevélyek az általa ért dicsőségre — irigykedök valának rá; fiatalsága’ barátai bírálói lettek férfikorának. Ep iskolai osztály , aolly azokat, kik azt megnyerek, ^'30k,lak »,ilatk°ztafja az országos hivatalok’ vi-A’ szerző' jegyzéke.seresére.