Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1837. január-június (3. évfolyam, 1/1-52. szám)
1837-01-29 / 9. szám
rest JL9«* tf Január’ 2®u' Megjelelt e' divatujság hetenkint 2 ezer, esztendő alatt legalább 64 képpel. Helyben félévi dija 4 fr., egész évi 8 fr. Postán 5 fr. és 10 fr. pengő. A’ TÁRSAS ELET ÉS DITATTILÁCIBÓL. 9,ik szánt« Előfizethetni helyben a’ kiadónál uj- világ utczában Keisinger házban 554 ik szám alatt. Pesten kívül pedig minden cs. k. posta-hivatalnál. Harmadik év. A’ dicsőség fénysugára Lengyen a’ Magyarhazára Első fele. AZ ELSŐ ÁPRILIS. VÍGJÁTÉK. 0 ) Tizenharmadik Jelenés. A gróf, báró Halmai. Gróf. Jó estét, barátom! Halmai. Nem viszonozhatom. Gróf ’S mért nem ? Halmai. Mert a’ tiédet jóformán keserűvé kell tennem. Gróf. Tán eredeti románt hoztál olvasni? Halmai. Igen, de valóságon épültet, ’s mellynek első hőse te vagy. Gróf. És tartalma? Halmai. Kevés és mindennapias, mint eredeti románban szokott lenni. Gróf Kiváncsi vagyok reá. Halmai ,A’ megcsalatott férj , vagy Mars és Venus az arany-hálóban.4 Gróf. Különös czím! Halmai. Valóban igen különös, háháhá! Gróf ’S ennek én legyek első hőse? Halmai. Nyolcz hét óta. Gróf. Te ismét kedvelt themádra térsz. Halmai. Mellynek változatai csak kamarai hangversenybe valók. Gróf: (kissé fölingerelve) Nekem most nincs kedvem azokat hallgatni. Halmai Parancsolhatsz-e fülednek, hogy süket legyen, ha hangversenybe menni kényszerítetel ? Gróf Kérlek, ne ébreszd föl ismét azon gyanúrémeket , mellyek mint zordon hitelezők kopogtatnak lelkem ajtaján, ’s honn találnak akaratom ellen. Halmai. És előmutatván kötelezvényöket az adósságot kérik. 1637. Gróf Melly sokkal nagyobb tőkévé nőtt, mint valóan fölvettem. Halmai. Oh, a’ férj’ gyanúja ’s ahol-hárfa-húrok szél nélkül soha meg nem csendülnek. Gróf Asszonygyűlölő! Halmai. Az nem vagyok; sőt létünk’ kellemítésére szükséges eszköznek tartom az asszonyt, míg nem feleségünk, mert ekkor ő azon jó és rész megismerés’ fájához hasonlít, mellynek gyümölcseit leszakasztottuk ’s élet-paradicsomunkból kiüzettettünk. Gróf. Gonosz hasonlítás ! Vigyázz , hogy feleségem meg ne hallja. Halmai Feleséged,? — háháhá! — igen — feleséged — Gróf Mit akarsz nevetéseddel? Halmai. Azt vélem, hogy nődnek még nincs elég oka elfutni tükre elől. Gróf. Kiváltja személyét, mint hiszem, lelki szenny el nem rutitja. Halmai. Mondják, hogy a’ formaruha nem tűr szennyet, ’s így nődet be nem piszkolhatja. Gróf Mit, formaruha ? Tán csak nem gondolod , hogy azon csörömpölő vitézektől féltem, kik, körüldongják őt, mint darázsok a’ szemérmes rózsát? — Halmai. Igen is, körüldongják és hozzá ragadnak mint léphez a’ madarak, hol szép asszonyt és jó ebédet szagolnak. Gróf. Az asszonyi erény — Halmai. Hallgass el ezen költői ábránddal! aszszonyi erény egy olly elásott kincs, mellyet csak újhold-vasárnapi gyermeknek lehet föltalálni. — De, mint veszem észre, sétalovaglásod mennyire lágyan hangolta lelkedet, mihez házasságod óta nem szoktam. Gróf. Mert fölötte ritkán enged szerencsétlen féltésem rézst törni józanabb gondolkozásomnak. (9)