Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1837. január-június (3. évfolyam, 1/1-52. szám)

1837-01-29 / 9. szám

rest JL9«* tf Január’ 2®u' Megjelelt e' divatujság hetenkint 2 ezer, esztendő alatt legalább 64 képpel. Helyben félévi dija 4 fr., egész évi 8 fr. Postán 5 fr. és 10 fr. pengő. A’ TÁRSAS ELET ÉS DITATTILÁCIBÓL. 9,ik szánt« Előfizethetni helyben a’ kiadónál uj- világ utczá­­ban Kei­singer házban 554 ik szám alatt. Pesten kívül pedig minden cs. k. posta-hivatalnál. Harmadik év. A’ dicsőség fénysugára Lengyen a’ Magyarh­azára Első fele. AZ ELSŐ ÁPRILIS. VÍGJÁTÉK. 0 ) Tizenharmadik Jelenés. A­ gróf, báró Halmai. Gróf. Jó estét, barátom! Halmai. Nem viszonozhatom. Gróf ’S mért nem ? Halmai. Mert a’ tiédet jóformán keserűvé kell tennem. Gróf. Tán eredeti románt hoztál olvasni? Halmai. Igen, de valóságon épültet, ’s mellynek első hőse te vagy. Gróf. És tartalma? Halmai. Kevés és mindennapias, mint eredeti ro­mánban szokott lenni. Gróf Kiváncsi vagyok reá. Halmai­ ,A’ megcsalatott férj , vagy Mars és Ve­nus az arany-hálóban.4 Gróf. Különös czím! Halmai. Valóban igen különös, háháhá! Gróf ’S ennek én legyek első hőse? Halmai. Nyolcz hét óta. Gróf. Te ismét kedvelt themádra térsz. Halmai. Mellynek változatai csak kamarai hang­versenybe valók. Gróf: (kissé fölingerelve) Nekem most nincs kedvem azokat hallgatni. Halmai Parancsolhatsz-e fülednek, hogy süket legyen, ha hangversenybe menni kényszerítetel ? Gróf Kérlek, ne ébreszd föl ismét azon gyanú­rémeket , mellyek mint zordon hitelezők kopogtatnak lelkem ajtaján, ’s honn találnak akaratom ellen. Halmai. És előmutatván kötelezvényöket az adós­ságot kérik. 1637. Gróf Melly sokkal nagyobb tőkévé nőtt, mint valóan fölvettem. Halmai. Oh, a’ férj’ gyanúja ’s ahol-hárfa-húrok szél nélkül soha meg nem csendülnek. Gróf Asszonygyűlölő! Halmai. Az nem vagyok; sőt létünk’ kellemíté­­sére szükséges eszköznek tartom az asszonyt, míg nem feleségünk, mert ekkor ő azon jó és rész meg­ismerés’ fájához hasonlít, mellynek gyümölcseit le­­szakasztottuk ’s élet-paradicsomunkból kiüzettettünk. Gróf. Gonosz hasonlítás ! Vigyázz , hogy felesé­gem meg ne hallja. Halmai Feleséged,? — háháhá! — igen — fe­leséged — Gróf Mit akarsz nevetéseddel? Halmai. Azt vélem, hogy nődnek még nincs elég oka elfutni tükre elől. Gróf. Kivált­ja személyét, mint hiszem, lelki szenny el nem rutitja. Halmai. Mondják, hogy a’ formaruha nem tűr szennyet, ’s így nődet be nem piszkolhatja. Gróf Mit, formaruha ? Tán csak nem gondo­lod , hogy azon csörömpölő vitézektől féltem­, kik, körüldongják őt, mint darázsok a’ szemérmes ró­zsát? — Halmai. Igen is, körüldongják és hozzá ragadnak mint léphez a’ madarak, hol szép asszonyt és jó ebé­det szagolnak. Gróf. Az asszonyi erény — Halmai. Hallgass el ezen költői ábránddal! asz­­szonyi erény egy olly elásott kincs, mellyet csak újhold-vasárnapi gyermeknek lehet föltalálni. — De, mint veszem észre, sétalovaglásod mennyire lágyan hangolta lelkedet, mihez házasságod óta nem szoktam. Gróf. Mert fölötte ritkán enged szerencsétlen fél­tésem rézst törni józanabb gondolkozásomnak. (9)

Next