Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1837. január-június (3. évfolyam, 1/1-52. szám)
1837-02-26 / 17. szám
JPest Felirmár’ Sokin 1§3? Megjelen e’ divatujság hetenkint 2szer, esztendő alatt legalább 64 képpel. Helyin is félévi dija 4 fr., egész évi 8 fr. Postán 5 fr. és 10 fr. pengő. A’ TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATTILÁCIÓIÓL. lí.’ik szám* Előfizethetni helyben a’ biatlonal nj — világ’ utczabam Kesinger házban 554 ik szám alatt. Pesten kívül pedig minden cs. k. posta-hivatalnál. Harmadik év: A’ dicsőség fénysugara Lengyen a’ Magyar-hazára Első féle. A’ SZÉP FÜLEK. VALÓ JELENET TARKA ÉLETEMBŐL. FRANKENBURG ADOLFTÓL. Doch--- V<st thöriges Beginnen , Zu erspäh», wie ’s um dich steht; Was du wat’it, war mein Ersinnen , Was du hist, sah’ ich zu spät. Byron. ,Nem kel jeletedet egy erőhöz szoktatni , miután többel bírsz — mond Jean Paul; — ha setétben nem használhatod a’látcsőt, használd a hallcsőt. Nappal fordítsd meg!* — De én nem fordítom meg, ’s ez okozd minden szerencsétlenségemet! Mért is kell e nappal nyúlni a’ halloséhoz, és nem nézni inkább gyenge szemekkel azon ábrándképet, mellyről most keserű emlékem levakarja a’ fénymázat,„’s helyette balga énszeretetem’ csontvázát szorítom keblemhez. Vigye el az ördög szép füleimet, ha szép reményemet kelle értük od’ adnom. — Nagynénike áldott jó asszony volt, de helyesírása épen semmit sem ért leveleiben, ’s így a’ tudós névről önként lemondott, habár világos észszel, emberismeret és józan természetességgel kérkedhető is. Hallani állítani, hogy helyesírás nélkül jó gondolatok sem lehetnek , mit, legyen azon állítónak kiváltsági jegye olly területű mint a’ rakpiacz’ tévé, soha el nem hiszek, mert az emberi remek elme nem szép leány’ arczája, mellyet szeplők eltútítanak, hanem magosan ragyogó nap, melly sugártisztaságát el nem veszti, bár foltjai vannak is, és a’ nagy ’s fellengző gondolat, az észnek szüleménye, az marad helyesírási hibáival is. — Ki leméri képzetet és gépely-szabályokhoz illeszti, annak a’ szív helyett kerékmű forog belsejében; a’ szoros rendhez ragaszkodó mennyei zenének véli Onldaczai’ csörtetését» 1837 posványban tesped egész életében, ’s fölemelkedni sem tud. Nagynéniké’ levelei a’ helyesírási botlások’ tömöttsége mellett is annyira kecsegtető és picant tartalmúak voltak, hogy dolgozó társul ajánlhatnám őt jó lelkiismerettel bármilly magyar szerkesztőségnek, melly kifogyván eredetiségéből bérlett lovon üget a’ literatura’ tarlómezején keresztül. — Szekrényembe rejteni ezen nagynénikéi szeretet’ gyenge kiömlését; de a’ velők járó tiszteletdíj, melly mindig nagyobb volt mint az iróé nálunk öt felvonásos szomorú vígjátékáért, már a’ minden szépnek útját követé. ,Köszöntsd szép füleidet — ezt há mindig notabene után, mert mellyik asszony hagyhatja ki leveléből a' notabene-t? — ,ezek legtöbbet érnek rajtad. És nagynénikének igaza volt: testem nem olly silány kinézésű ugyan, mint egy értekezés a’ mezei gazdálkodásról , arczám sem olly színetlen, mint egy kimosott keztyű, még is bolti czímernek a’ váczi útczában be nem illenék; hajam szőke és fogaim jóformán fehérek nagynénikénél ez meg volt fordítva, termetem a’ nyárfa és ugorka között szerencsés középet tartott, azonban füleim, ezek valóban megérdemlék, mit nénike elmonda rólok; csinosak és arányúak mint semmi más egész magamon. Szőke hajam közűl úgy néztek ki, mint rózsahóbul vert fánkpár, melly száraz szőllőhéjakra van tálalva. ’S még egyszer boszúsan felkiáltok: vigye el az ördög szép füleimet, ha szép reményemet kelle értök od’ adnom! — Arczámból akartam letépni ezen éket, mint haszontalan bogácsfejet, mert ez okozta ’s ez hallotta halálitéletemet; egyedül füleimet tartom minden szerencsétlenségem’ kútfőjének, mint a nagy urak hibásnak mondják a’ nevelőt, ha főrangú fiucskájok, természeti ösztönbül, számár maradott! (RT)