Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1837. július-december (3. évfolyam, 2/53-104. szám)
1837-11-19 / 93. szám
739 azok. Ismered azon száz ötven fokú lépcsőt, melly a’ dombterületről levisz a’ pázsitsíkra. Te e’ szeretetre méltó családot ebéd után hetenkint kétszer szoktad meglátogatni; tenmagad állítása az hogyz egy ezer lépés hágcsón fel’s alá annyi testgyakorlást szerez , mint tíz ezer egyenesen. Milly szép alkalmad vala e’ kétfelé mozgást egyesítened! De váljon te használtad e azt, és hányszor? Franklin. E’ kérdésre nem felelhetek meg tökéletesen. Köszvény. Megfelelek tehát én, helyetted. Egyetlen egyszer sem ! Franklin. Egyetlen egyszer sem! Köszvény. Valóban nem. Az egész szép nyár folytában mindig hat órakor érkeztél oda. Ott találod azon bájos asszonyt nyájas gyermekeivel és barátival, kik készen valónak sétálgatni és téged kellemes társalkodásaikkal múlatni. De te mit cselekvél? Leültél a’ dombterületen, dicsérgetted a’ gyönyürű kilátást; nézegetted a’ kert szépségét alant; de a’ helyett hogy oda lementél volna járkálni egy tápot sem mozdultál helyedből. Sőt thént és saktáblát kérvén, mint leszegezve ültél székeden egész kilencz óráig, minekutána talán már két óra hosszáig játszottál ott is hol ebéden talál. — Ekkor nem hogy gyalog mentél volna haza, ami egy kissé felrázható, hanem kocsin vitetéd magadat. Milly balgaság hinni, "hogy olly rendetlenség mellett valaki megőrizhesse egészségét, nélkülem. Franklin. Most meg vagyok győződve Jó Richard azon megjegyzésének helyességére,hogy„«(/c)ss«£umA, és vétkünk mindig több, mint magunk gondoljuk.u Köszvény, így pengetitek ti philosophusok a’ bölcsek mondásait mindenkor csak ajkaitokon , mig tudatlanokul cselekesztek. Franklin. Hát te még azt is vétkeim közé számlálod , hogy Brillon asszonytól kocsin térek haza ? Köszvény. Bizonyosan, mert te, ki egész nap ülsz, nem mondhatod , hogy elfárasztott a’ munka! Nem is szükség tehát kocsiban pihenned ki magadat. Franklin. Mit csináljak tehát kocsimmal ? Köszvény. Égesd el, ha akarod, úgy legalább egyszer meleghotel vele. Vagy ha e’ tanácsom nem tetszik, adok mást. Nézd azon szegény parasztokat, kik Passy, Auteuil, Chaulot ’s a’ t. körül szőlőt és mezőt mívelnek. E’ jó teremtmények közt naponkint találhatsz négy öt öreg asszonyt vagy öreg férfit, meggörbedve, és talán megrokkanva az évek súlya alatt és a’ kemény ’s szüntelen munka által, kik hosszú fáradalmas nap útán, nem ritkán egy két mérföldet kénytelenek gyalogolni, mig kunyhóikat érik. Parancsold kocsisodnak: vegye őket fel, és vigye haza. Ez irgalmas cselekedet lesz, melly lelkednek jól fog esni. És ha az alatt te Brillonéktól gyalog mégy haza, ez ismét testednek fog hasznára válni. Franklin. Ej! milly unalmas vagy! Köszvény. Tehát tisztemhez fogok, emlékeztedbe kell hoznom , hogy orvosod vagyok. Neh ! Franklin. Ohh ! hogy a’ pati , köszönöm az ilylyen orvost! Köszvény. Hálátlan ! Nem én vagyok e ki orvos gyanánt megmentettelek a’ szélhüdéstöl, vízkórságtól, és gutaütéstől, mellyeknek valamellyike már régen megölt volna téged, ha én nem hátrálom vala őket. Franklin. Megismerem, és vedd köszönetemet a’ múltért. De kérlek szépen, hagyj el engem örökre; mert illy kínos gyógyításnál még a’ halál is kivánatosbnak látszik. Gondold meg, hogy én is barátod valék. Soha sem orvost sem semminemű kuruzslót nem híttam, hogy küzdjön ellened; ha tehát el nem hagysz téged is hálátlanság vádja érend. Köszvény. Nem gondolom, hogy olly nagy köszönettel tartoznám azért. A’ kuruzslókat fel sem veszem, ők megölhetnek téged, de nekem nem árthatnak. A’ mi pedig valódi orvosokat illeti, ők már meggyőződtek azon igazságról, hogy a’ köszvény nem nyavalya hanem valóságos segédszer , és hogy a segédszert gyógyítani nem kell. De visszatérek dolgomra. Neh ! Franklin. Jaj! hagyj el már, kérlek, ígérem, hogy ezentúl soha nem játszom sakkot, naponkint járkálok , és mértékletesen fogok élni. Köszvény. Jól ismerlek, milly nagy ígérő vagy , néhány hónapi jó egészség után azonban ismét a’ régi csapásba térsz vissza. Szép igéretid felejtve lesznek, mint múlt évi fellegek alakjai szoktak feledékenységbe menni. Végezzük tehát számolásunkat, ’s azután elhagylak. De légy meggyőződve hogy annak idejében ’s helyén ismét meglátogatlak; mert ez javadra szolgál , és én tudod, jó barátod vagyok. GYÓTAI ANTAL.