Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1837. július-december (3. évfolyam, 2/53-104. szám)

1837-11-19 / 93. szám

739 azok. Ismered azon száz ötven fokú lépcsőt, melly a’ dombterületről levisz a’ pázsitsíkra. Te e’ szere­­tetre­ méltó családot ebéd után hetenkint kétszer szok­­tad meglátogatni; tenmagad állítása az hogyz egy ezer lépés hágcsón fel’s alá annyi testgyakorlást sze­rez , mint tíz ezer egyenesen. Milly szép alkalmad vala e’ kétfelé mozgást egyesítened! De váljon te használtad e azt, és hányszor? Franklin. E’ kérdésre nem felelhetek meg töké­letesen. Köszvény. Megfelelek tehát én, helyetted. Egyet­len egyszer sem ! Franklin. Egyetlen egy­szer sem! Köszvény. Valóban nem. Az egész szép nyár foly­tában mindig hat órakor érkeztél oda. Ott találod azon bájos asszonyt nyájas gyermekeivel és barátival, kik készen valónak sétálgatni és téged kellemes társalko­­dásaikkal múlatni. De te mit cselekvél? Leültél a’ dombterületen, dicsérgetted a’ gyönyürű kilátást; né­zegetted a’ kert szépségét alant; de a’ helyett hogy oda lementél volna járkálni egy tápot sem mozdul­tál helyedből. Sőt thént és saktáblát kérvén, mint le­szegezve ültél székeden egész kilencz óráig, minek­utána talán már két óra hosszáig játszottál ott is hol ebéden talál. — Ekkor nem hogy gyalog mentél volna haza, a­­mi egy kissé felrázható, hanem kocsin vitetéd magadat. Milly balgaság hinni, "hogy olly rendetlen­ség mellett valaki megőrizhesse egészségét, nélkülem. Franklin. Most meg vagyok győződve Jó Richard azon megjegyzésének he­lyességére­,hogy„«(/c)ss«£umA, és vétkünk mindig több, mint magunk gondoljuk.u Köszvény, így pengetitek ti philosophusok a’ böl­csek mondásait mindenkor csak ajkaitokon , mig tu­datlanokul cselekesztek. Franklin. Hát te még azt is vétkeim közé szám­lálod , hogy Brillon asszonytól kocsin térek haza ? Köszvény. Bizonyosan, mert te, ki egész nap ülsz, nem mondhatod , hogy elfárasztott a’ munka! Nem is szükség tehát kocsiban pihenned ki magadat. Franklin. Mit csináljak tehát kocsimmal ? Köszvény. Égesd el, ha akarod, úgy legalább egy­szer meleghotel vele. Vagy ha e’ tanácsom nem tet­szik, adok mást. Nézd azon­ szegény parasztokat, kik Passy, Auteuil, Chau­lot ’s a’ t. körül szőlőt és me­zőt mívelnek. E’ jó teremtmények közt naponkint ta­lálhatsz négy öt öreg asszonyt vagy öreg férfit, meg­­görbedve, és talán megrokkanva az évek súlya alatt és a’ kemény ’s szüntelen munka által, kik hosszú fáradalmas nap útán, nem ritkán egy két mérföldet kénytelenek gyalogolni, mig kunyhóikat érik. Paran­csold kocsisodnak: vegye őket fel, és vigye haza. Ez irgalmas cselekedet lesz, melly lelkednek jól fog esni. És ha az alatt te Brillonéktól gyalog mégy ha­za, ez ismét testednek fog hasznára válni. Franklin. Ej! milly unalmas vagy! Köszvény. Tehát tisztemhez fogok, emlékeztedbe kell hoznom , hogy orvosod vagyok. Neh ! Franklin. Ohh ! hogy a’ pat­i , köszönöm az ily­­lyen orvost! Köszvény. Hálátlan ! Nem én vagyok e ki orvos gyanánt megmentettelek a’ szélhüdéstöl, vízkórság­tól, és gutaütéstől, mellyeknek valamellyike már ré­gen megölt volna téged, ha én nem hátrálom vala őket. Franklin. Megismerem, és vedd köszönetemet a’ múltért. De kérlek szépen, hagyj el engem örökre; mert illy kínos gyógyításnál még a’ halál is kivána­­tosbnak látszik. Gondold meg, hogy én is barátod va­­lék. Soha sem orvost sem semminemű kuruzslót nem híttam, hogy küzdjön ellened; ha tehát el nem hagysz téged is hálátlanság vádja érend. Köszvény. Nem gondolom, hogy olly nagy köszö­nettel tartoznám azért. A’ kuruzslókat fel sem veszem, ők megölhetnek téged, de nekem nem árthatnak. A’ mi pedig valódi orvosokat illeti, ők már meggyőződ­tek azon igazságról, hogy a’ köszvény nem nyava­lya hanem valóságos segédszer , és hogy a segédszert gyógyítani nem kell. De visszatérek dolgomra. Neh ! Franklin. Jaj! hagyj­ el már, kérlek, ígérem, hogy ezentúl soha nem játszom sakkot, naponkint járkálok , és mértékletesen fogok élni. Köszvény. Jól ismerlek, milly nagy ígérő vagy , néhány hónapi jó egészség után azonban ismét a’ ré­gi csapásba térsz vissza. Szép igéretid felejtve lesz­nek, mint múlt évi fellegek alakjai szoktak feledé­­kenységbe menni. Végezzük tehát számolásunkat, ’s azután elhagylak. De légy meggyőződve hogy an­nak idejében ’s helyén ismét meglátogatlak; mert ez javadra szolgál , és én tudod, jó barátod vagyok. GYÓTAI ANTAL.

Next