Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1837. július-december (3. évfolyam, 2/53-104. szám)
1837-11-19 / 93. szám
Marmadik év* Második, fele* Pest Rio verni». 191" Megjelen e’ divatujság hetenkint 2szer. Helyben felévi dija 4 fr., egész évi 8 fr. Postán 5 fr és 10 fr. pengő. A’ TÁRSAS ELET ÉS divattilíciból. A’ dicsőség fénysugara Lengyen a’ Magyarhazára 183?. 93lik számi Előfizethetni új- világ utczában Heisinger házban 554ik szám alatt. És minden cs. k. postahivatalnál. PÁRBESZÉD. A’ KÖSZVÉNY ÉS FRANKLIN KÖZT. *0 Franklin. Oh jaj ! Istenem ! Mit vetettem , hogy ennyit kell szenvednem ? Köszvény. Sokat. Mértéken túl ettél, mértéken túl ittál, és lomha lábaidat felette kímélted. Franklin. Ki beszél itt? Köszvény. Én magara, a’ köszvény. Franklin. Ellenségem személyesen ! Köszvény. Nem ellenséged. Franklin. Igen, ellenségem, mert nem csak testikép akarsz káraiddal megölni, de még jóneveidtől is megfosztani törekszel. Torkosnak és részegesnek hirdetsz ; holott minden , ki ismeri, tudja hogy mértéktelen evéssel ’s ivással még soha senki által nem vádoltattam. Köszvény, ítéljenek az emberek mint nekik tetszik. Ők mindenkor felette engedékenyek maguk , ’s néha barátjuk iránt is. De én jól tudom, hogy a’ mi nem felette sok evés és ivás ollyanra nézve, ki elegendő mozgást tesz, felette sok ollyannak ki soha sem gyakorolja testét. Franklin: Én , — jaj! jaj! — én annyi mozgást teszek — a’ mennyit csak tehetek, köszvény uram. Te ismered sok ülést kívánó helyzetemet, ’s azért úgy hiszem , köszvény uram , azon tekintetből, hogy nem egészen magam vagyok oka,, egy kis kímélettel lehetnél irántam. Köszvény. Épen nem. Ékes beszéded és udvariságod mind hasztalan. Mentséged semmit sem ér. Ha helyzeted sok ülést kiván, mulatságaidat kellene mozgókká tenned, miért nem gyalogolsz vagy lovagolsz? vagy ha ezt az idő teljességgel nem engedi biliárdoztzatnál. De lássuk élted folyamát. Midőn a’ reggelek hosszúk, és ráérnél sétálgatni, mit cselekszel? A’ helyett hogy reggelire , kellő testgyakorlás által, étvágyat szereznél magadnak , könyveket ’s újságokat olvassz , mellyeknek legnagyobb része nem érdemes arra. Mind e’ mellett jól falatozol; négy csésze tejfeles béa, egy vagy két kenyérke, vagy kósvajas lepényke , füstölt marhahús-szeletekkel fedve, egy reggel sem maradott el, noha ezek úgy hiszem nem legkönnyebb emésztett étkek. Azután tüszint íróasztalodhoz ülsz , ott irsz, vagy beszélsz azokkal kik valamelly dologban hozzád jőnek. így tart ez délután egy óráig, legkisebb testmozgás nélkül. Mindezt azonban még megbocsátanám, mert mint mondod , ülő helyzeted hozza magával. De ebéd után mit teszesz ? A’ helyett hogy jó barátidnak kiknél ebédeltél, kertjeiben sétálgatnál mint okos ember cselekszik, sakkjátékhoz ülsz, ’s ott két három óráig is elvesztegelsz. Ez örökös indulásod , indulás, melly mindenek közül legkevésbé alkalmas ülő életet folytató emberhez*; mert a’ helyett hogy a’ nedvek forgását siettetné, e’ játék olly nagy és feszült figyelmet kiván, melly által a’ keringés késleltetik és az el-várakozások hátráltatnak. E’ nyomorú játék, szenvedelmébe merülve, egészségedet rontod. Illy életmóddal nem várhatnál egyebet, mint pangó és áporodott nyirkokkal teljes testet, melly minden veszélyes nyavalyáknak ki volna téve, hacsak én, a’köszvény, koronkint nem jőnék segítségedre, azon nedveket felrázni, megtisztálni, vagy eloszlatni. Ha Parisnak valamelly kis utczájában vagy zugában, mellyhez közel sétahely nincs, fordítanál ebéd után valamicske időt sakkjátékra, mégis némileg menthetnéd magadat; de te azt Passy, Auteuil, Montmartre, Epinay, Sanoy gyönyörű kertje és sétányai közt cselekszed, hol a’ legtisztább levegőt szíhatnád, ’s legszebb asszonyságokkal, legkesle *) Franczia nyelven irta maga Franklin 1780. oct. 22-én éjfélkor, Passyban Paris mellett. 1837. 1931