Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1838. január-június (4. évfolyam, 1/1-51. szám)
1838-02-25 / 16. szám
Negyedik év* Szent, a’ Törvény 1 szent, a’ Béke 1 Kz legyen fia/.auknak éke. Este feje. Pest Meirjilen e’ hivatussái? hvtenkint 2szer. Helyben felévi dija 4 frt. , egész évi 8 frt. Postán 5 fr. és 10 IV. pengő. TARSAS ELET ÉS DITATVNJACIBOL. 1838. 16.ik szó in. Előfizethetni iij tilár nte/.Hban Keréinc r há/.ban 5.14tk szám alatt, ki úti mién es. kir. posta hivatalnál. Február, 25 G V ID A. ORSZÁGTÓL. Ir o 1 d ua n ő. Hazánk egyik szegletében van egy megye, melly meg ős apáink’ szájában már ama rósz (marmaros) azaz terméketlen nevezet alatt ösösmertetett. Van ebben egy handal (így nevezettnek azon falvak, mellyekben sóbányák léteznek) „Szlatina.44 Ez a' Tisza túl-partján fekszik Szigettel által ellenben egy magas dombon. Elbeszélésünk’ korában alig néhány ház állott benne hólyag ablakokkal, és deszka fedéllel, még akkor csak egy aknája volt, ’s a’ másik épülni kezdett. Mi álláspontunkat oda visszük, hol az épülendő akna állt, a’ dombnak egy szirtes meredek oldalára. Regényes volt a’ félig elkészült épületet látni. A’ folyosók már álltak az eresz alatt, a’ fal is, de még csak gyéren bedeszkázva, és a’ belrész egészen látható, u. m. a’ halomra rakott vastag kötél, mellyen a’ só húzatik fel, és a’ bivalbőr, mellybe rakják mi előtt húzatnék, a’ csigák, gerendák, állások, kerekek, az óriási orsó, mellyre a’ kötél tekeredik, ’s az irtott tér, a’ gépelyt forgató lovak számára. Most is egy görhes kancza az ott fönnmaradt buriánon rágódott. Kivül a’ küszöbön egy fiatal férfin ült, öltözete a’ közép renden aluli, a’ handal’ mesterét láttatja benne, arczvonásaiból valami különös, de nem rossz mutatkozott. Örömmel telve nézett azon helyre, hol egy keresztbe tett fényűszálon két gyönyörű gyermek hintázta magát, (1838.) majd onnan leszállva a’ takács macsonya- virágait pattogtatá egymás’ homlokán, majd sárga virágból bilincset kötözgett, és, annak pelyhet farogatván jövendölgetett. „Gyermekeim! mond megszólalva „anyátok mégse jó!, n jertek, lessük meg“ és az ártatlankák mintegy félbeszakadt örömmel sompolyodának atyjokhoz „Én nem tudom“ folytatá magában mi lelhette azt az asszonyt; este eltűnik, és én még más nap vagyok kénytelen lesni őt.44 E’ szavakkal a’ vidékre veté szemeit. Gyönyörű kiáltás volt onnan. A’ Tisza csörögve lejtett keskeny medriben, színe fölött tarka pillék szárnyaltak. Mind a’ két parton vastag karó a’ földbe verve, és a’ tetejében fúrt lyukon keresztül nagy kötél nyúlik által, mellyen egy réz csigán forgó lánczra kötött durva komp lebeg a’ habok közt. A' túl parton arany rozs tenger hullámzik, ’s túl azon fekszik Szigeth hegyes barna tornyával, és jegenyék közül kiálló fejér kéményjeivel. A’ város’ végén van egy kovácsműhely az országút szélén, melly itt nyúlik ki a’ koronavárosból. Közel áll egy vörös kereszt, tovább mintegy óranegyednyire egy domború partra terjed az út, mellyről a’ nap heve tövig perzselé le a’ füvet. — Forró nyári dél volt; porosan és egy nagy kosár bal karján, hóna alatt görbe mankója lépegetett egy koldus asszonyka az úton, honnan kitérve a’ komphoz tartani látszaték, mig csakugyan oda ért, és belépvén ollyan készséggel, a’ minőt tőle alig ha várhatnánk evedzett keresztül, ’s útját a’ dombnak véve. Kevés perez telt el midőn hősünknek, kinek figyelmét egészen nem kerülte ki, háta mögött termett, ’s vállait tenye(10)