Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1838. július-december (4. évfolyam, 2/1-52. szám)
1838-09-16 / 22. szám
171 Valljon mit keresnek ezek itt ? Héjba! emberek! — .. . s kalapot véve, sürgölődve. Mit tetszik Dani, parancsolni ? (Plexikét körül tekintik.) Csicsó. Csak egy apród , — mit akarsz kölökinas ? Dani. Mi bajod babszemjankó? Piőzike. Ti vén kamaszok, nem tudjátok megbecsülni az embert? Ismeritek Kényvölgyi urat, azt az ismeretlent, ki sokszor megfordul köztetek? — Dani- Minő beszéd ez már, ismeritek azt az ismeretlent? — (Gyurihoz) Gyuri te! ezt a' babszemjankót el kell innen practikálnunk, nem jó dologba mászkál. Piőzike. Nas, hát mit fecsegtek? ha ismeritek mondjátok meg, hol találom őt? — Dani. Hogy hol? — Csicsó. Igen, hogy hol ?------Dani. Igaz, a’ magyar játékszínben van. Csicsó. Épen most ment oda. Picz i k e. Ti hazudtok. Csicsó. Keret vámra mondom, nem hazudunk. Picz i k e. Beretvádra ? te borbély vagy ? már úgy neked nem hiszek, minden szavad hazugság. Dani. Úgy hát állítom én, és apellálok a’ nagy harangra, Picske. Te tán harangozó? — Dani. Igen is az vagyok. Piczike. Na, már a’ nagy harangnak csak hiszek. — Mit játszanak ma ,a’ magyar játékszínben ? Csicsó, Tündér Ilonát. —• Dani. És Argirus királyfit. — Piczike. Mi a’ Manó? Hát halljátok, van-e Tündér Ilonának apródja? Dani. Van ám, egy irtóztató nagy apród. Csicsó. Ollyan mint egy Góliát. Piczike. Apród, aztán irtóztató nagy, ollyan mint egy Góliát, az nem lehet. Csicsó. úgy hát nagyon kicsi. Dani. Csak ollyan mintát öklöm. Piczike. Minek hívják ? Csicsó. Piczikének. Dani. Ollyan kicsi-kicsi Piczikének. Piczike. (örvendve.) Piczikének, Piczikének! (félre) Na, akármibe kerül meg kell magamat látnom a’ színpadon, hogy mint játszom.— De légyőzhajóm? — ahoz emberkéz nem nyúlhat, mert mihelyest] elérte, mindjárt följebb emelkedik, jelszavamat pedig mellyre leszál: „Piczike jere le“ — senki sem tudja, megyek, megyek, meg kell magamat látnom a’ színpadon (Csicsó és Danihoz) Na, Jobb erkölcsöt adjon isten, ti vén kamaszok! (kiszalad.) Előbbiek, Piczike nélkül. Dani. Mit mondott? — Csicsó. Neked szólt. Dani. Ollyan furcsán mondta hogy adjon isten jó egésséget. — Ni ! ni! ni! (meglátja a’ léghajót) ! Csicsó. Mi bajod ? — Dani. Nem látod mi csüng ott a’ levegőben ? Csicsó. A’ biza’, egy léggőzhajócska. Dani. Mi van rá írva ? Csicsó. „Sürgöny.“ Dani. Sürgöny, sürgöny — hát mit tesz az? — Csicsó. Az biz afféle sürgetős dolgot tehet. Dani. Hallod-e Gyuri! ez az inas gyerek, isten tudja hová futott, e’ hajócskát körmünkre kell kaparitani. — Hollá, — hát nem hallottad hogy azt az ismeretlent kereste, magát Argirus királyfit; hallod-e Gyuri! ez az inas urfi valami nagy szolgálatban lehet tündér országban, és ki tudja míg odajár, nem állha-tunk e odább azon a’ gőzösöcskén, és nem roppit-e tündérországba ? Csicsó. De hogy keríthetjük kézre? hiszen el nem érjük. Dani. Nem tudsz itt közeliben valahol egy lajtorját fej, mert nem vagyok most komédiás, hogy vállaimra állhatnál. (21*)