Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1838. július-december (4. évfolyam, 2/1-52. szám)

1838-10-18 / 31. szám

242 volt. A’ madame azonnal teljes erejéből csön­getett , spanyolfalat hozata ’s azt úgy helyezé, hogy Emíliától egészen elválasztva jön. Ez te­hát egy könyvet von elő a’ kandallóról ’s olvas­ni kezdett. Így találta őket Derville. „Mit jelentsen ez?“ kérdé hevesen. „Mire e’ himzőráma? miért e’ fal?“ ’s a’ falat egyik, a’ rámát­ másik oldalra veté. „Tehát olly kínos dolog előtted, unokahúgommal néháy barát­ságos szót váltani.“ .Tudod, hogy nem örömest fecsegek fe­lett a’ jó néne nyugalmasan. — „Úgy látszik, mintha húgod egyenetlenséget hozna a’ házba. Te már is haragszol hogy szokásomat neki ál­dozatul nem viszem.” „Azt mondod, nem örömest beszélsz,“ sza­­kasztá felbe Derville, ,,de én már megvolnék elégedve, ha olly szíves lettél volna, hogy a’ most mondott szóknak csak felét intézd húgom­hoz. —­ Mit szólsz ehhez, Mária ?“ —„Én annyit sem kívántam volna.“— fe­lesé Emilia, a’ nélkül hogy beszéde kétértel­műségre gondolna. „Jól mondád.“ megjegyzé Derville. .Madmoiselle, ugy látszik, mindent enged­het magának,a belevágott mad. Derville ’s ha­ragosan fölkelt. ,Tanácslom neki azonban, ne éljen vissza a­ türelemmel, mellyel illy gyer­mekségek iránt viseltethetünk.” Egy megvető pillantást lövelt Emiliára ’s el­­hagyá a’ szobát. „Kedves gyermekem,44 szólt Derville, „bo­csánatot kérek tőled nénéd szeszélyeiért. Csak türelem ’s minden jól lesz.44 .Adja isten,4 felelt Emilia, ki nem tudá könyeit visszatartóztatni. 7. Derville’ palotájának tágas teremeit ezernyi gyertyák fényesiték. Számtalan szolga, ló ’s kocsi törté be lármásan az udvart ’s fényes nagy társaság mozgott a’ szobákban. Mad. Derville’ születésnapja volt ’s a’ bankir bált adott, jeléül a’ nőséleti örömnek, mellyet már rég nem érte. E’ tömérdek szépségek közt, kik a’ tollak, virágok ’s gyémántok közt a’ férfiak’ pillantá­sait és csudálatát ragadnák, különösen egy egyszerűn ékesített fiatal lányka voná magára a’ figyelmet. „Kicsoda 44 kérdés mindenütt, „kicsoda azon szép leány a’ spanyol fényes, fekete sze­mekkel ’s egy franczia nő’ szerény magatartá­sával ?“ „Derville Mária44 volt a’ felelet. ..a’ házi ur unokahúga.“ „De nézzétek, milly pillantásokat vet rá mad. Derville­44 .Mert a’ fiatal Valdemont herczeg a’ leány­ba szeretett. Egy pillanatig sem hagyja el őt.­ A’ fiatal herczeg valóban elbájoltnak lát­szik Emilia’ szépsége ’s kellemei által. Minden lehető módon le akará figyelmét kötelezni ’s nem szűnt meg, a’ legh­izelgőbb hódolatokat suttogni fülébe, mellyek közönségesen olly sokat bírnak az asszonyi szíven. Emilia nagy zavarral felelt e’ beszédre, mellyhez még nem volt szokva; ő az őt kör­nyező imádócsoport’ daczára is csak Tódort lát­ta, kinek a’ maga részéről csak Emilia’számá­ra volt szeme. Pillantásaik és megbizottságuk nem kerülte el a’ herczeg’ figyelmét ’s boszu­­san távozott. „Hiszed e,“ igy szóla Lourcy grófhoz, ennek karát fogván, „hogy e’ leány a’ meg­­vetőt játsza?“ ,Neked mer ellenál­ni?44 „Csak tettetés. — Ugy hiszem vagy tár­sam van.44 ,Vágytársad? ki lehetne az?4 .,A’ kis cousin. Egy kereskedő legény! — De én czért érek vagy megbeszélom magam.44 *§♦ Néhány nap múlva Tódor, midőn kisétált, egy szegényöltözetű férfit talált, ki őt alázato­san megszók­ta. Egyike volt ez azon emberek-

Next