Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1838. július-december (4. évfolyam, 2/1-52. szám)
1838-07-15 / 4. szám
27 az is volt, de a’ kérőknek egy különös neme. Fesse őt tulajdon beszéde.“ „Bocsánatot — kezdé — hogy első megjelentem is örömtől fosztja kegyedet, de örömosztás is örömben részesülés. Bocsánat erőszakoskodásomért , de tudja kegyed: a'rabszolga perczei számolnak, annak egy letűnt szabad órája után, nem hamar kerül másik. Lelkemet átjáró mentegetőkére bámulva kérdem: „Ön fehér, York lakosa, és rabszolga?“ „Egyezkedés utján vagyok lekötve. *) Hogy ne lopjam sok idejét, könyörgöm ezen kis irományom pártja alatti világ elébe jöhetéséért, szép híre — melly még hozzám is lehatott — bizonyosan kelendőséget kölcsönözend munkámnak. „Kérelme foglalatán jobban mint rabszolgaságán bámulék, kétesen egyeztetgetve nyomatott körülményét és kezembe levő agyművét kérdem: „Hol lelt kegyed kötött létére ennyi időt ?“ „Ön egész létét jobb sors ölelé mint képzelhetné festésem után is milly képzelet tengert csikar el nyomatás egy kétségbesett szívből. A’ rabszolgának nincs rokona , barátja, kedvese, ez agyat, keblet elfoglaló létfűszerek , ennek minden érdektelen. Nincs múltja , jelene, jövendője, létéből törölve ezen három létszak, mert egyhangúsága tehetetlen ezek virágait: — emléket, eldeletet, 's reményt — teremni. Képzeletárban kénytelen fojtani — egész földtől eloldott, csupán parancsolójához bilincselt — lételét, hogy már létében , eltemetett élete gyilokul ne döfje érzését. Én is irományimban vágytam magamat, sorsomat elfeledni. Szerencsére sebes iró vagyok, picziny időm sükerrel használhatóm.“ „Őszintén megvallva szavaiban, sok hihetetlent leltem , próbára tenni határzám illy kérdéssel . Az ivópálya kétes, síkos, a’ fényesb helyzetűeknek is, mert választó épen ezt ön pénzforrásul ?“ „Némelly próbáim már siikeretlenültek — viszontá — kegyedhez folyamodás az utósó, ha ez is semmisül, egészen fekete sorsomnak engedem magamat.“ „És mit kíván kegyed agyműve világ elébe léptetésével hírt vagy vagy pénzt?“ „Csupán pénzt: ezzel váltható csak szabadságom, ezzel enyhíthető csak a’ hozzám tartozók nyomorúsága.“ „Reszketeg hangja megingat a próbámba: vele érzem kínját. De keménynek színlelve magamat (olly fóérzelműnek, mint azon számtalan dúsak kik -az elüttök remegve kérő ellenében elegek okoskodni) folytatám. Ha csupán szabadsága megszerzése, és hozzátartozói állapotán enyhítni czélja, mert nem folyamodott rövidebb módhoz: a* szegényekről gondoskodó társulat, és a’ rabszolgák váltására alakult, leggyorsabb sükeritője leendő kegyed kérelmének.“ „Aki kegyed nem tudja milly keserű az első lépés a* koldulásra: ezt is megtettem, mi van gyümölcse! A' család egyheti élelmet kapott, én azon választ, hogy rabszolgák, nem egyezkedés útján lekötöttek váltására alakult a' társulat.“ „Hogy rövid legyek — folytatá Otill — teljesítői igérem kérelmét — hiúsága utósó próbájául — azon föltét alatt hogy nem csak pártom, nevem alatt engedje kijőni munkáját. Ő kétkedőn tekinte végig föltétem hallatára, s mohköszönettel egyesben. „A' munka kijötte előtt visszavettem próba föltétemet, de Mária komoly zsarlása átengedteté ismét nevemet. A’ mű világot látott, kedvet lelt, kelendő lett. —“ „És árából —?“ kérdé Doom. „Nem Mária jön kiváltva — folytatá Otill — mert rá hozzám jötte estéjén, utoljára veté a nap mint rabszolgára — sugárit.“( •) *) Kiváltható czímet viselnek Amerikában azon kivándorlottak, kik oda szál Utásuk költségéért átvivőiknek bizonyos időre lekötik személyüket. Hlyek számtalanok a’ rabszolgaságot eltörlött tartományokban is. K. T.