Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1838. július-december (4. évfolyam, 2/1-52. szám)

1838-09-16 / 22. szám

Pest Septemb. 16.n Megjelen e’ divatuj­­ság hetenkint 2szer. Helyben felévi dija 5 frt., egész évi 10 frt. Postán 6 és 12 frt. pen. T­ÁRSAS ÉLET É­S DIVATHIÁDÍBOS. 183©. 22dik szám. Előfizethetni kígyó utczában Sebastiány házban 390-dik szám alatt. És minden csász. kir. postahivatalnál. Negyedik­e ér. Szent a’ Törvény! szent a’ Béke! Ez legyen Hazánknak éke. Második fele. Tündér Hona tüneményes vígjáték 3 szakaszban. (Folytatás.) NEGYEDIK JELENÉS. Előbbiek, Dani. Dani. (betoppan) Hé, hó, Gyuri borbély, hát te itt zavarod a’ szappanlevet ? C­s­i c­s­ó. (föláll, méltósággal) Nem volt haran­­gozóra szükségünk, hogy kikongassa, mit a’ szerelem titkon akart szőni. Dani. Hát Piroska, keresztlányom, ezt Czinkotán tanultuk? Csicsó. Dani te! (félrehúzza) ha mind illy szép keresztlányod van, úgy még ma haran­­gozónak állok be helyetted. Piroska. Édes Dani bácsi, nem tudja megmondani, hol van atyás? Dani. De tudom, a’ tarka-kutyában van. Piroska. A’ tarka-kutyában? — Dani, igen, igen, a’ korcsmában, csak szaporán járj, ott találod. Piroska, úgy hát sietek, Isten velünk Dani bácsi! (Csicsóhoz) alázszolgálója. Csicsó. Piroska, ah megállj! hova sor­sod vezérel, a’ korcsmába, én is követlek! Dani. (közbül áll) Csicsó! borbély! tilógus, megállj! Leány hord el magadat, Piroska. (elmegy.)' Csicsó. Ki bátorkodik üldöző sors gya­nánt állni szerelmem útjában? — Dani. Én, Dániel de Bunko! — egy egész torony harangozó­ja. (1838.) Csicsó, Dániel, Dániel! te egy sebet vág­tál e’ baráti keblen. Dani. Keresd elő szappankendődet, és kö­tözd be. Csicsó. Dani, barátom Dani, bocsáss sze­relmem után; hát ez a’ köszönet hogy 4 foga­dat húztam ki ? Dani. Miért húztál ki négyet, holott csak kettő volt rész, kettőnek semmi baja sem volt. — De ennyi baleset’ daczára is, Csicsó, én barátod vagyok, barátod, miilyen barát nincs több e’ földön. — Gyuri! te rád nagyobb sze­rencse vár, tündéri tündöklő szerencse vár rád. — Tudd meg, én Tündérországból jövök. Csicsó. Harangozó, a’ te eszed kifícza­modott, félre kongatod koponyádnak harangját. Dani. Sőt nem­ ismered azt az urat, ki a’ kötélverő és szíjgyártó háztelkét megvette, ’s ki csak kevéssel ez előtt, a’vászontakácsét is kifizette? Csicsó. Kifizette? a’ takácsnak pénze van, és mi itt vesztegetjük a’ drága időt? Jól sies­sünk a’ tarka-kutyába. Dani. Csicsó, megállj, beretvádra kény­­szerítelek. Csicsó. Arra nem kényszerithetsz, mert épen az előbb adtam el. — Dani. De legalább hallgass ki! Csicsó. No, hát mi bajod? Dani. Tehát ismered azt a’pénzes urat?— Csicsó. Igen. — Dani. És tudod kicsoda ! — Csicsó. Nem. Dani, úgy halld, bámulj, és remegj, azon úr — Argirus királyfi. (22)

Next