Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1839. január-június (5. évfolyam, 1/1-52. szám)

1839-01-05 / 1. szám

Orvosságot, a’halálra. Pazarlást, gazdag örökösök számára. Rágalmat, az el nem csábíthatott szűz erkölcs ellen. Szemtelenséget, a’ tudatlanoknak. Tudatlanságot, a’ pöffeszkedő tudósoknak. Viszálkodást, az újságíróknak. Zajt és Zabolátlanságot, a’ féktelen ábrándozóknak Forduljatok el e’ borzasztó képétől az uj évnek; a’ bűn’ kíséretében hozta ő magával e’ hosszú sorát a’ világi gonoszságok és gyarlóságoknak ; de kíséretében jött ismét az erény is, fogadjátok ezt kebleitekbe, mert halljátok mit hozott magával. Az erény ez uj évben , hozott magával: Aranyjövendőt, a’ Hazának. Boldogságot, a’ munkás polgároknak. Csendet, a’ békeszeretőknek. Dicsőséget, a’ Királynak. Erőt, a’ törvényes uralkodásnak. Fényt, az igaz hazafiságnak. Győzelmet, a’ jó ügynek. Házi szerencsét, az Istenfélőknek. Igazságot a’ törvényszeretőknek. ’S e’ ragyogó kép vonásival az erénynek, üdvöz légy uj év, e’gyönge Rajzolatban is. ITJ ÉVRE. Pájer Antaltúl. Üdvözlünk mi téged, oh nagy, Oh hatalmas Isten! A’ ki fönn vagy és közöttünk Szíveinkben itt lenn! Hála neked! mindörökre, a ’S évünk’ hajnalában , Melly fölénk szállt szép reményünk’ Tiszta bíborában. Új gyönyör közt él a’ lélek Illy szent perczenetben, És elébe, mint szivárvány, Múltúnk’ képe lebben. Ős apáink’ tort könyvig’ szelíd szivárvány, Tetteik’ viszfénye leng el Bájoló sugárán. Es te benne ránk mosolygasz Egy kieső jövendőt, Annyi harcznak, küszködésnek Vérnyomán kelendőt. ’S most mi téged áldva kérünk, Nemzeteknek Apja: Oh, csak egyszer jőne is már Szűnk’ óhajtott napja! Nem sovárgunk, nem könyörgünk Újakért tenéked: Bennünk régi ős dicsőség’ Fölkelt vágya éled : — Hősi tettünk tírkörözzék A’ királyi széken ; ’S benne üdvét lássa a’ hit, Mint láthatta régen. Add, hogy mindig bélyegezze A’ magyart szabadság, És őt újra külhatalmak Tisztelőn uralják; Add , hogy a’ divat feszesség Bimbajába fúljon, És helyette régi, elhunyt Szívesség viruljon; Tárjon régi, szép szokáskint Keblet a’ barátnak: Mint a’ rózsa, tárja keblét Este harmatának. ’S add! hogy ajkin a’ magyar szó Csengjen hölgyeinknek, ’S honszerelmet, hongyümölcsöt Nyújts bő kebleiknek. — mr .