Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1839. január-június (5. évfolyam, 1/1-52. szám)
1839-06-30 / 52. szám
409 „Ki az szerelmesem! ki olly sebesen törtet át a' sirkerti kapun ?“ kérdezi meglepetve, de igen akadozó hangon a’ mostoha sors üldözött édes anya a’ vigasztalhatlan apát, ki csak most vesztette el dicső családja’ reményteljes örökösét. — „ki az? olt szólj hamar, igen óhajtóm tudni; a’szerencsétlennek minden mozdulata fájdalmat, a’ mienkhez egészen rokont árul el.“ „Hát már rá sem ismersz fájdalmas anya?“ így válaszol a’ férj, letörülve bánat sorvasztotta arczájáról azon drága egy csepp könyvt, mellynek dús forrását nehány héttől zárva tartó a’ súlyos fájdalom , ’s az egyetlen csepp most csak enyhítő balzsamként lopódzott ki, hogy a* bánatos szív meg ne repedjen. — „Nem ismersz Victorra? utolsó reményünk’ egyetlen hű barátjára? — Ő az, szerelmesem! ki egyedül vesz részt végetlen szenvedésünkben; ki mindenkor a’ nekünk csak új kint szülő nap’ lehunytéval fris virágokkal hinti be a’ feledhetetlen barát’ kora sirhalmát; ki most is? mint kezében tartott hófejér rózsa’ szálaiból kivehetem, oda tart. —a az, ki az engedelmes fiú ’s szerető barát’ hideg hantjára olly gyakran hajtja le szomorú fejét; ’s a’ csak sorvasztó kínokat gyümölcsöző cyprus’ tövét olly hiven öntözi könyvivel.“ „Oh jer, siessünk e’ rokon szenvedésű barátunk után, hadd szorítsam jobját már haldokló, de tiszta hálától még is bő anyai szivemhez.“ — Alig végezheté a’ szörnyű fájdalomban elalélt anya e’ szavakat, midőn Victor a’ sir-keresztre függesztvén rózsa’ koszorúját, megcsókolva a’ sír-keresztet, a’ szomorú füzek között szemeik elől eltűnik. — ’S midőn az öreg férjnek ezen szavai közt: „eltávozott szegény! hogy szomorú képével ne öregbítse fájdalmunkat,“ a’ hőn siratott magzat’ hamvedréhez érkeztek; öröm-könyük csillámlottak szemeikben , mellyeket az annyira kedves részvét’ jótékonysága idézett fel; mert a’ sír-kereszt mellet még eddig nem látott emlékszobrot pillantottak meg, melly mintegy őrködni látszott a’ hamvadozó baráti szív fölött. Fölirása e’következő vala: „Ne könyeretek; ismét meglátjuk egymást!“ S. P. Egyveleg. 1.) Angol bőkezűség. Németországban a’ művész dicsősséget eleget, ’s pénzt is annyit szerezhet, mennyit csak követelések ’s alkudozások által kisajtolhat. Angliában mindkettőhöz egyszerre önkint jut. Londonban a’ később olly híressé lett Kean midőn először lil-fie januariusban Shylok szerepében, föllépett, azon este a’ legsanyarubb ínségben sinlődött. Egy falat kenyere, egy darab fája sem vala a’ kemény hidegben, beteg gyermekét nem gyógyítathatta; két nap múlva pedig a’ legnagyobb bőségben élt. Az igazgatóság melly véle 8 font heti fizetésre szerződött, önkint szaggató szét az egyesség levelet, helyette 20 fontról szólót adandó. Egy névtelen igen hízelgő levelet küldött neki melly mellé 100 fontos bankjegy vala zárva. Whitebread hires serfőző meglátogató s fiának 50 fontos jegyet ajándékoza. A’ sz. Albani herczegnő megkérte lenne szives 50 font ajándékot tőle elfogadni, ’s hasonlót ten a’ színi Comité 500 fonttal. Mellyik német színész dicsekedhetik azzal, hogy igazgatósága ’s magános személyek, tetszésüket iránta illy módon nyilvánították. 2.) A’ párisi fenyitő rendőrség nem rég egy furcsa pörben hozott ítéleteit. Múlt év utóján valaki, ki egy Grison nevű embert arczúl ütött, egy hónapi fogságra, 200 franc pénzbeli büntetésre ’s 2000 franc sértés-díjra ítéltetett. Egy szemtanú, Bernard, ki az Ítélet hirdetésen jelen volt igy szállott: „Grison e’ summával arczvágását meggyógyíthatja.“ Grison azonban ki éppen ott ásott, ez által becsületét érezvén megsértetni Bernardot hevenyiben kétszer erősen arczul üté. Ez legjobb