Rakéta Regényújság, 1975. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1975-07-01 / 26. szám

esetleg még arról is meggyőzheti az esküdtszéket, hogy ön a cinkosa volt, és volt felesége előzetes megállapodásuk alapján jelent meg önnél nyomban a bűntett elkövetése után, hogy ön alibit biztosíthasson számára. Már említettem, Harding úr, meny­nyit árthat a dolog a fiának, s azt felesleges külön hangsúlyoz­nom, hogy mily kegyetlen és nyilvános megaláztatás lenne a felesége számára. Ami önt illeti, az a kétes hírnév, amelyre ön a per során szert tenne, hosszú időre megnehezítené, hogy meg­felelő állást találjon. Most már olyan halkan beszélt, hogy alig tudtam követni. - A másik megoldás egyszerű. Belátja, hogy nem tehet sem­mit, hagyja, hogy menjen az ügy a maga útján, és sem ön, sem a fia nem tesz tanúvallomást. Callingham kisasszony kiruccanása titokban marad, s mi a leghalványabb célzást sem tesszük az ön esetleges bűnrészességére. Ebben az esetben, ha jól értettem, Callingham úr még arra is hajlandó lenne, hogy visszahelyezze önt az állásába, vagy más cégnél biztosítson önnek ugyanolyan jelentős pozíciót. Felnézett. - Hát ez az, aminek az előadásával az ügyész és a főnököm megbízott. Nem akarjuk önt semmiképpen sem befolyásolni. Csak azt szeretnénk tudni, melyik megoldást választja. Minek tagadnám: a főkapitány jelenleg az ügyésznél van, ott várják, hogy megtelefonáljam az ön válaszát. Figyelmesen végighallgattam. Amióta közölte, hogy a bűn­tényt más időpontban követték el, ráeszméltem: lehet, hogy Angelica hazudott, s engem csak kihasznált. Akkor hát hiába csináltam, amit csináltam? Csak azért áldoztam fel mindent, mert hagytam, hogy egy bűnös nő rászedjen? Borzasztóan elcsügged­tem, már-már hajlandó voltam engedni a kísértésnek. C. J. kész fátyolt borítani arra, ami történt. Ha hagyom meggyőzni magam, hogy Angelica bűnös, minden maradhatna úgy, ahogy előzőleg volt. Hogy ne legyen olyan kínos számomra a dolog, még odáig is elmennének, hogy „másutt" biztosítsanak számomra egy ugyanolyan jelentős pozíciót. Csakhogy volt egy tényező, amelyet nem láttam előre: a harag. Ahogy ott ültem a főhadnaggyal szemközt, minden más indu­latnál erősebben elhatalmasodott rajtam a dühödt harag vala­mennyiük ellen: C. J. ellen, aki még mindig azt hiszi, hogy meg­vásárolhat; Trant ellen, aki a semlegest játssza, sőt még Betsy ellen is, amiért bánatával pressziót gyakorol rám. Andor fogott el, valósággal belebetegedtem, hogy így kell hányódnom. Torkig voltam az egésszel ! Vigye el mindnyájukat az ördög, elsősorban Trantet, aki olyan apokaliptikusan festette le jövőmet! Hagyjam, hogy megfertőzzenek Angelicát illető kételyeikkel? Hiszen Ange­lica engem folyton csak menteni próbált! Ha a gyilkosság éjsza­káján csakugyan alibiért jött hozzám, miért nem vette később igénybe? - Beszélhetnék vele? - kérdeztem Tranttől. - Természetesen - válaszolta, és felállt. - Előre tudtam, hogy ezt fogja kérni, már várja is önt egy másik szobában. Kinyitotta az ajtót, és odaszólt egy őrnek: - Vezesse Harding urat Roberts kisasszonyhoz. Pár méterrel odébb a rendőr kinyitott egy ajtót, félreállt és beengedett. Miután beléptem, becsukta mögöttem az ajtót. Ott ült Angelica, de érkezésemre nyomban felállt. Rémülten nézett rám. - Közölték veled, hogy más időpontban történt a gyilkosság? - Igen - feleltem. - Akkor hiába minden. Nem tudsz rajtam segíteni. Belátod, ugye? Őrültség volna tanúvallomást tenned a tárgyaláson. Szerettem volna, ha csak közönyt érzek iránta, sokkal köny­­nyebb lett volna. De tudtam, hogy ha azonnal megmondja az igazat a claxtoni rendőrségnek, talán nem is volna most itt. Bizonyos értelemben miattam került ilyen helyzetbe. Vagyis már ott is énrám gondolt. Szörnyetegnek kellene lennem, hogy ne legyek hálás neki ezért. - Ugye, nem te ölted meg? - Nem, Bili. - És gyalog jöttél hozzám a Tizedik utcából? - Persze. Nem volt pénzem. Csak az az ötcentes, amellyel telefonálni tudtam neked. Csakugyan meg kellett ezt kérdeznem tőle? Hát nem ismertem sokkalta jobban, mint Betsyt? Éppúgy nem tudott volna megölni egy férfit, aki megunta, mint a vízen járni. Ehhez túlságosan is alázatos és tisztességes volt. - Tanúvallomást fogok tenni a tárgyaláson... és Rickie is. - Na de Bill... - Ha olyan ostobák, hogy képesek bíróság elé állítani egy ártatlan nőt, én nem vagyok hajlandó ölbe tett kézzel nézni! A harag ösztönzésére támadt egy ötletem.­­ Sőt, magam fogom megkeresni a gyilkost. Mert valaki meg­ölte Jaimie-t, és ez a valaki nem te vagy. Ha leleplezem a gyilkost, nem kell megjelennem a tárgyaláson. És neked sem, mert nem is lesz tárgyalás! Fásultan hallgatott, mintha már szikrája sem volna benne az életkedvnek. - Igenis - ismételtem meg -, én magam fogom leleplezni a gyilkost! Légy nyugodt: elintézzük őket! Visszamentem a főhadnagyhoz. Amikor közöltem vele elhatá­rozásomat, hogy tanúvallomást fogok tenni a tárgyaláson, meg sem próbált vitába bocsátkozni, csak - szokásához híven - el­mosolyodott: - Sejtettem, hogy ez lesz a vége. Telefonálok az ügyésznek, és tájékoztatom. Mostantól kezdve többé nem találkozunk, de Angelica Roberts ügyvédjével természetesen szoros kapcsolatot kell tartania. Mac­Guire a neve, és kiváló ügyvéd. - Egy név­jegyet vett elő a zsebéből, és átnyújtotta. - Itt a címe. Azt taná­csolom, hogy azonnal lépjen érintkezésbe vele, mert nem sok idő áll a rendelkezésére. Láttam, hogy a kezét nyújtja, gépiesen megszorítottam. - Viszontlátásra, főhadnagy úr. - Viszontlátásra, Harding úr. Hirtelen mintha levetette volna hivatásával járó álarcát, szinte emberi lett a mosolya. -Az ügyész dühös lesz! Engedje meg, Harding úr, hogy mondjak valamit. Ritkán találkozni magafajta emberekkel! XXI. fejezet Miközben Rickie-vel hazafelé igyekeztem, előre félve a Betsyvel esedékes találkozástól, tudtam, hogy már csak egyetlen remé­nyünk van, csakugyan megtalálni a gyilkost. És ez nem volt szükségképpen lehetetlen. Kiindulási pontként kínálkozott a Jaimie által várt vendégről való elméletem, amelyet Trant kicsit túl könnyedén elhárított. Hátha Brownék tudnak erről valamit? Igaz, hogy Trant őket is kihallgatta, de mivel agyát elködösítette a saját elmélete, elképzelhető, hogy oda se figyelt az őt nem érdeklő részletekre. Meg aztán ott van Daphne is. Ha hajlandó .

Next