Rakéta Regényújság, 1978. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-03 / 1. szám
nem is ugyanabban az időpontban) a kényelmes és otthonos ódon Hotel Belmontban töltötték, így hát Jean meg Marie- Thérèse engedtek a rábeszélésnek, és szintén oda mentek. Nem sokkal hét óra után érkeztek, vacsorához ültek, kitűnően megválasztott borokat ittak, aztán tíz óra tájban felmentek aludni. A kilences szobát kapták a körfolyosón, és a hatalmas kulcsot igen mulatságosnak találták. Marie-Thérèse megjegyezte, mennyire hasonlít a Sacré Coeur-templomban Szent Péter szobrának övére fűzött hatalmas kulcshoz, Jean meg azt mondta, persze hogy hasonlít, hiszen a mennyország kulcsa. John valamivel kettő után felébredt mély álmából. Szomjas volt, elviselhetetlenül szomjas. Hallgatta maga mellett Mary halk pihegését, és gyöngéden megsimogatta. Szomjúságát azonban semmiféle gyönyörűséges látvány nem tudta tudata homlokteréből elűzni. Hosszú hűvös kortyok gyötörték képzeletét, végül is - mivel a hálószobában nem volt víz - arra a csöppet sem kellemes következtetésre jutott, hogy nem tehet egyebet, el kell zarándokolnia a körfolyosó egyetlen fürdőszobájáig, hogy égető szomját csillapíthassa. Mivel csak egy fürdőszoba volt a körfolyosón, amely pontosan megfelelt elnevezésének, vagyis kör alakú volt, és mivel a hetes szoba és a fürdőszoba a kör átmérőjének két végén nyílt, mintegy hetven-nyolcvan yardnyi fogvacogtató kiruccanás várt Johnra. Mégis meg kellett tennie, hiszen szomja közben kibírhatatlanná vált. Lassan, óvatosan kibújt az ágyból, lábujjhegyen az ajtóhoz osont, kinyitotta, aztán észrevette, hogy a folyosó sötétjében nem látni a szobaszámot, ezért a tévedések elkerülése végett kissé nyitva hagyta az ajtót, és jobban elindult a fürdőszoba felé. Jean a kilences szobában ugyanolyan őrjítő szomjúságra ébredt, és heverészés közben átkozta feledékenységét, miért nem vitt fel magával egy palack ásványvizet. Átkozta a szállodát is, azt a vén hodályt, és esküdözött, hogy másnap elköltöznek ... De borzalmas szomjúságát addig is csillapítania kellett, hát egy elfojtott nyögéssel kibújt az ágyból, az ajtóhoz bódorgott, és kilépett a folyosóra. Úgy vélte, hogy a sötétben felismerhetetlen a szobaszám, hát nyitva hagyta az ajtót, és balra elindult a fürdőszoba felé. John szomjúságának csillapítása után kijött a fürdőszobából, és szórakozottságból balra fordult, nem pedig jobbra. Találkozott ugyan a fürdőszoba felé igyekvő Jeannal, jó angol szokás szerint azonban szó nélkül ment el mellette. Lassan, kényelmesen haladt, közben éber szemmel figyelte a nyitott ajtót, s amint megtalálta, belépett rajta, halkan becsukta, bebújt az ágyba, és azt kellemesen melegnek találta. Szorosan hozzásimult a mellette halkan pihegő alakhoz. Álmos motyogást hallott, és puha karok fonódtak köréje. Hevesen viszonozta az ölelést. A fürdőszobából kilépő Jean szintén elvétette az irányt, és a hetes szobához érve belépett, bebújt az ágyba, s annak birtokosa bár kissé álmosan, de szenvedélyesen fogadta. Öt óra tájban felébredt Mary, egy darabig heverészett, és gondolatban boldogan átélte még egyszer az elmúlt huszonnégy óra kalandos élményeit. Találgatta, hány óra lehet, aztán eszébe jutott, hogy a gázlámpáról egy láncocska lóg az ágy fölé, felnyúlt, kissé meghúzta, s a szobát tompa sárga fény öntötte el. Mary szerelmesen lepillantott a mellette alvó alakra, és aligalig tudta elfojtani sikolyát. Döbbenten és borzadva felkelt, lábujjhegyen az ajtóhoz osont, fejében úgy összezavarodtak a gondolatok, hogy nem is tudta, mit csinál. Amikor a folyosóra ért, kinyílt a szomszéd szoba ajtaja, s egy meglehetősen zilált fiatal nő lépett ki rajta. Egymásra néztek. - Egy . .. egy ismeretlen férfi van az á ... ágyamban! - hebegte Mary. - Az enyémben is - mondta erre sokkal nyugodtabban Marie-Thérèse, aki szerencsére tudott angolul. - Magas, barna, csinos fiú van az ágyában? Mary kissé elpirult. - Nem ... nem is tudom — mondta. - Én ... én .. . azt hiszem. - Bejöhetek? - Ó, jöjjön. Marie-Thérése Mary kíséretében belépett a hetes szobába. Egy futó pillantást vetett az alvó fiatalemberre. - Ez a férjem - suttogta. - És hol az én férjem? - kérdezte Mary ugyancsak suttogó hangon, már-már pityeregve. Marie-Thérése ujjával csendre intette, kivezette a szobából, és átment vele a kilencesbe. Mary még oda se pillantott, máris tudott mindent. Szemét az alvó John arcán jártatta. Bólintott, és halkan így szólt: - Ez a férjem. Ó, mit tegyünk? És hogyan történhetett? Marie-Thérése ismét csitítgatta, és kivezette a folyosóra, s ott a két fiatalasszony összenézett. - Ó, mit tegyünk? - kérdezte Mary. Aztán ismét hozzátette. - De hát hogyan történhetett? -