Rakéta Regényújság, 1978. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1978-07-04 / 27. szám
GALGÓCZI ERZSÉBET Mottó: A történelem előtti időkben a primitív északi törzsek úgy szabadultak meg az öregektől, hogy kitették őket egy úszó jégtáblára, és sorsukra hagyták. Gottfried Benn tanulmányából Lévai Emőke a középiskola elvégzése után külföldi egyetemre került tanulni. Karácsony előtt tíz nappal engedték haza vakációra. A Nyugati pályaudvaron, a másfél napos úttól elgyötörten, zokogva borult az apja nyakába: - Apu, nem megyek vissza! Itthon maradok! Az ötvenéves, szikár, jól öltözött építészmérnök megütközve nézett a lányára. - Hogyhogy nem mész vissza? Micsoda butaság ez? - Nem bírom, apu! Olyan egyedül vagyok ott! A férfi leszedte Emőke bőröndjét a csomag-tartóról. - Minden cuccodat hazahoztad? Ejnye, kislányom!... És hogyhogy egyedül vagy? Nincs szobatársad? Több magyar nincs ott, csak te? - De van. Van szobatársam. De ti nem vagytok ott! Annyira hiányoztok, apu!... — Szipogva követte apját a parkírozóba. - Nagymama nem írt egyetlen levelet sem. - Nem írt...? - Az apja szórakozottan mormogott. - Majd megbeszéljük, kislányom. A békalencsezöld színű Renault mellett megállt, fölnyitotta a csomagtartót. Emőke csalódottan nézte az üres üléseket. - Nagymama...? Nem jött ki elém? Azt hittem, a kocsiban vár bennünket. A férfi nem felelt, a kormány mellé ült, kinyitotta lányának a másik ajtót. Elindult. Emőke látott valamit az arcán, amitől szorongás töltötte el. Félénken kérdezte: - Mért csak egyedül jöttél ki, apu? - Anyád túlórázik, öcsinek angolórája van. - És nagymama ...? A férfi összepréselte szája szélét. Sokára szólalt meg, alig hallhatóan. - Nagymama meghalt. - Meghalt...? - rebegte Emőke, s újra könnyek öntötték el a szemét. - Szívroham. Hosszú percekig némán gubbasztottak a csúcsforgalomban vánszorgó kocsiban. - Hatvannyolc éves volt - szipogta a lány. - Nem volt már fiatal. Soha nem panaszkodott a szívére. - Van, akit az első infarktus elvisz, van, akit csak a negyedik. - Ezért nem válaszolt a leveleimre ... Mikor? - Még novemberben ... Vagy októberben? - válaszolt az apja bizonytalanul. Emőke fájdalma sűrűjében is fölháborodott: nem emlékszik az anyósa halálának az időpontjára? Kifakadt: - Miért nem írtátok meg? - Nem akartunk megzavarni a tanulásban. Gondoltuk, karácsonyra úgyis hazajössz ... Emőke csillapíthatatlanul zokogni kezdett. Artikulálatlanul dadogta: - De apu, azért voltam olyan egyedül, mert nem kaptam levelet! Tőletek néha-néha, nagymamától sose ...! Lévai a lánya kezébe nyomta hatalmas zsebkendőjét. - Állj meg, apu! - zokogta a lány. - Hazamegyek gyalog! - Emőke! - csillapította az apja. - Emőke! Szedd össze magad! Mit szólna anyád ...? Fáradt vagy. Megvacsorázol, lefekszel, aztán... az ágyban is lehet sírni. A zuglói piros téglás bérház kapujában Lévai leállította a kocsit, fogta a két bőröndöt, s fölmentek a széles lépcsőn az első emeletre. A háromszoba-hilás lakás előszobájában csak egy kabát lógó® a fogason. - Úgy látom, anyád még nem ejjött haza - jegyezte meg Lévai, s lesegítette remőke irhabundáját. A lakás mélyéről beat-zene szűrődött ki." - Hát persze - jegyezte meg az apa. - Öcsi megint a magnót bőgeti. Azért vettem neki a magnót, a teljes angol nyelvleckével, hogy gyakoroljon, és ehelyett... - Átsietett a habon, benyitott az egyik szobába, s elzárta a magnót. - Megjöttünk. A tizennégy éves kamasz fél fejjel magasabb volt Emőkénél. Haja vállig érő és zsíros, fakó farmerja a padlót söpörte, lötyögő pulóvere a combjáig ért. Hebehurgyán összevissza puszilta nővérét: - Szia, öreglány! Tudsz már oroszul? Hoztál valamit? Írtam, hogy egy versenysz csuda frankó lenne! A Saci papája szerint csak hét rubelbe kerül! - Szervusz, öcsi! Mennyit nőttél.. . - Csak ez a két cuccod van? Akkor a síléc... - Öcsi, fogd be a szád! Miből lett volna? Az ösztöndíjából? Ott a korcsolyabérleted!... Főzz inkább kávét. Emőke fáradt. Emőke csodálkozva nézett körül a szobában. - Nagymama bútorai hol vannak? - Elvitte őket - kottyantotta ki a fiú. - Eladtuk - mondta Lévai, s ráhunyorított a fiára. - Elvitte őket? - kérdezte Emőke. - Elvitte a handlé. Vagyis hát a Bizomá- 3