Rakéta Regényújság, 1981. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1981-07-07 / 27. szám
GIORGIO MANGANELU m fihm Egy ingerlékeny és egyszersmind izgatott úriember, akinek mintha szünet nélkül valami elviselhetetlenül súlyos helyzet kihívásával kellene szembenéznie, elvileg szerelmes, pontosabban: e pillanatban szerelmesnek mondaná magát, ugyanis reggel tíz óra van, és ő mostantól fogva tizenegy óráig, legkésőbb tizenegy óra húsz percig egy előkelő, nemes lelkű, művelt, enyhén akaratos, hallgatag és kissé meggyötört hölgyet szeret. Mindebben csak az a bosszantó, hogy a hölgy - mivel később szokott fölkelni, mint az említett úriember - negyed tizenegy órától egy művelt, de brutális vérnarancskutatóba szerelmes, emez ugyanakkor egy angol hölgybe szeretett bele, aki már eljutott a harmincadik szanszkrit nyelvleckéig. Fél tizenkettőkor minden megváltozik: a szanszkritul tanuló hölgy belebolondul az ingerlékeny úriemberbe, ez viszont pillanatnyilag senkibe se szerelmes, bár ártatlan vonzalmat érez egy vidékről, felkerült hajadon iránt, aki párnamintákat tervez, a lány pedig déltájban negyvenöt percre beleszeret egy tehetséges, de egyáltalán nem sikeres tenoristába, ám ez utóbbi tulajdonképpen fél egyig az enyhén akaratos hölgybe szerelmes. Kora délután mintha az összes említett szenvedély csillapodna, csak a tenoristában ébred reménytelen vonzalom a szanszkritül tanuló hölgy iránt. Tizenhét órakor belekeveredik a dologba egy középkorú zoológus, aki végre rádöbben, hogy életének semmi értelme sincs a párnatervező hajadon hamvas természetessége nélkül; színre lép a zoológus fiatal felesége is, és arra gondol, hogy féltékenységből megöli vagy a férjét, vagy a párnatervező hajadont, aki azt se tudja, hogy a zoológus a világon van, illetve, ha mindez éppen pénteken vagy kedden történik, elhatározza, hogy őrülten bele fog habarodni a brutális vérnarancskutatóba, aki időközben kétségbeesett szerelmes levelet írt egy bélyeggyűjtő csitrinek, de nem fogja elküldeni a levelet, mert újra beleszeretett az enyhén akaratos hölgybe, aki viszont eltökélte, hogy az ingerlékeny urat fogja a szívébe zárni, ám ez csak most kezdi sejteni, hogy boldog percek várnak rá, ugyanis mélyen belenézett a zoológus feleségének szemébe, de a fiatalasszony közben már egy zokogástól megtört bariton iránt táplál gyengéd érzelmeket, mivel nem tudja, hogy a bariton, aki kosarat kapott a bélyeggyűjtő csitritől, elhatározta: kolostorba vonul, és soha többé nem hajszolja a boldogságot, mert úgy látszik, a boldogság és az óramutató közötti ellentét kibékíthetetlen. Zsámboki Zoltán fordítása 3