Rakéta Regényújság, 1981. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-07 / 27. szám

GIORGIO MANGANELU m fi­hm Egy ingerlékeny és egyszersmind izgatott úriember, akinek mintha szünet nélkül valami elviselhetetlenül súlyos helyzet kihívásával kellene szembenéznie, elvileg szerelmes, pontosab­ban: e pillanatban szerelmesnek mondaná magát, ugyanis reggel tíz óra van, és ő mostantól fogva tizenegy óráig, leg­később tizenegy óra húsz percig egy előkelő, nemes lelkű, művelt, enyhén akaratos, hallgatag és kissé meggyötört höl­gyet szeret. Mindebben csak az a bosszantó, hogy a hölgy - mivel később szokott fölkelni, mint az említett úriember - negyed tizenegy órától egy művelt, de brutális vérnarancs­­kutatóba szerelmes, emez ugyanakkor egy angol hölgybe sze­retett bele, aki már eljutott a harmincadik szanszkrit nyelv­leckéig. Fél tizenkettőkor minden megváltozik: a szanszkritul tanuló hölgy belebolondul az ingerlékeny úriemberbe, ez vi­szont pillanatnyilag senkibe se szerelmes, bár ártatlan von­zalmat érez egy vidékről, felkerült hajadon iránt, aki párna­mintákat tervez, a lány pedig déltájban negyvenöt percre bele­szeret egy tehetséges, de egyáltalán nem sikeres tenoristába, ám ez utóbbi tulajdonképpen fél egyig az enyhén akaratos hölgybe szerelmes. Kora délután mintha az összes említett szenvedély csillapodna, csak a tenoristában ébred reményte­len vonzalom a szanszkritül tanuló hölgy iránt. Tizenhét óra­kor belekeveredik a dologba egy középkorú zoológus, aki végre rádöbben, hogy életének semmi értelme sincs a párna­tervező hajadon hamvas természetessége nélkül; színre lép a zoológus fiatal felesége is, és arra gondol, hogy féltékenység­ből megöli vagy a férjét, vagy a párnatervező hajadont­­, aki azt se tudja, hogy a zoológus a világon van­­, illetve, ha mindez éppen pénteken vagy kedden történik, elhatároz­za, hogy őrülten bele fog habarodni a brutális vérnarancsku­­tatóba, aki időközben kétségbeesett szerelmes levelet írt egy bélyeggyűjtő csitrinek, de nem fogja elküldeni a levelet, mert újra beleszeretett az enyhén akaratos hölgybe, aki viszont el­tökélte, hogy az ingerlékeny urat fogja a szívébe zárni, ám ez csak most kezdi sejteni, hogy boldog percek várnak rá, ugyanis mélyen belenézett a zoológus feleségének szemébe, de a fiatalasszony közben már egy zokogástól megtört bariton iránt táplál gyengéd érzelmeket, mivel nem tudja, hogy a ba­riton, aki kosarat kapott a bélyeggyűjtő csitritől, elhatározta: kolostorba vonul, és soha többé nem hajszolja a boldogságot, mert úgy látszik, a boldogság és az óramutató közötti ellen­tét kibékíthetetlen. Zsámboki Zoltán fordítása 3

Next