Rakéta Regényújság, 1990. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-02 / 1. szám
került volna. Mintha ettől a perctől kezdve nem Purgány Lajos reménybeli riporter volna, hanem egy ember, aki egy másikat egy Wartburg alá lökött. Egyébként a dolog teljesen sablonszerűen bonyolódott tovább. Rendőr, mentők, jegyző ? könyv. A riportból persze semmi sem lett. Össze sem vágta, nem is foglalkozhatott vele, be sem engedték többet a vágószobába. Feljelentették, elvették tőle a magnetofont, és egy fegyelmi tárgyaláson, ahol a felvett anyagot nem hallgatták meg, egy jelentést ismertettek róla. Ebben az állt, hogy a riport agresszív és szándékosan botrányt kavaró volt, valamint az, hogy ilyen mentalitással nem lehet valaki riporter. Eltanácsolták a pályáról. Volt főnöke, aki soha nem volt iránta rosszindulatú, aki oda akarta venni magához, a tárgyalás végén, négyszemközt, nem sajnálkozva, de nem is együttérzőleg, ám az elszakadást mégis fájlalva, annyit jegyzett meg: - Nem tartottad be a játékszabályokat, ennyi az egész. - Miért? Mert megdobtam? - Nem azt dobtad meg, aki megsérült. A főnökét, azt nem lett volna szabad megdobnod. Purgány úgy tett, mintha értené a dolgot, pedig akkor még nem értette. Több hónapi ténfergés után, miközben a menyasszonya tartotta el, s mialatt bőségesen volt ideje tűnődni a dolgok felett, s mialatt többször is leforgatta belső füle előtt a repülőtéri beszélgetést, lassan megértette, hogy a volt főnökének igaza van, így nem lehet. Ő nem úgy beszélt vele, mint egy buta emberrel. Mert buta volt. Ordítóan buta. Nem is tett kísérletet rá, hogy visszakerüljön a szakmába. Először benzinkutas lett, aztán zöldséges. Egyszer, legalább másfél két évvel a történtek után, betért az árudába a barna képű, kerek fejű egy asszonnyal meg egy hatévesforma gyerekkel. Purgány csak a nevére nem emlékezett már, de azonnal felismerte. A gömbfejű őt nem. A karja nem jött rendbe teljesen, de tudta használni. Csak amikor már végzett a kiszolgálásukkal - nem vágta meg őket -, akkor, a fizetés másodperceiben ismerte fel őt a gömbfejű. Mélyen egymás szemébe néztek. Az asszony és a gyerek kiment az üzletből, a férfi visszafordult az ajtóból. Behajolt az üvegtáblák fölött, az almásládánál. - Látom, haver, azért téged is megdobtak .. . - Én dobtam meg magam - mondta Purgány. - De a lé, az legalább itt megvan ... - A lé meg. - Akkor nincs probléma . . . - Egy szál se - mondta Purgány. A gömbfejű pedig kiment. Purgány aznap egész estig azon gondolkozott, kiszolgálás, áruátvétel és ládán ebédelés közben, mit is jegyzett ő fel akkor erről az emberről riportkészítés közben. Egy szót keresett, egy nagyon szemléletes rendkívüli kifejezést, amit akkor azért vésett be a tudatába, hogy később majd felhasználja. Csak estefelé, már majdnem záráskor jött rá: „tolmácskirály". Még a küldöttségvezető hangszíne is visszajött, ahogy kissé elfordulva és egy félvigyorral kiejtette. Most már semmi varázsa nem volt. Purgány arra gondolt, hogy többé soha nem lesz szüksége erre a szóra. Hozzálátott, hogy felseperje az üzletet. Mintha a sok por és hulladék között ott csörgöttzörgött volna a „tolmácskirály" is. Illusztráció: Eskulits Endre CSURKA ISTVÁN 1934 ben született. 1952—57-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakán tanult. Kétszeres József Attila díjas. Fontosabb művei: Tűzugratás, Százötös mellék, A ló is ember, Nász és pofon, Kiút az életben, így, ahogy vagytok!, Egy fogadó lelkivilága, Kettes kolbász, Szinte Írás (elbeszéléskötetek) Hamis tanú, Moór és Paál, Dagonyázás (regények), Ki lesz a bálanya?, Amerikai cigaretta, Házmestersirató (színműkötetek), Mi újság Pesten? (filmregények). Még a korrektor is sírva olvasta PRISZTAVKNIM: A FÉLELEM VÖLGYE című szépséges regényét, amely több, mint kallódó gyerekek története - a szovjet nemzetiségi problémák megjelentetése is. 1QMfflh 5