Rakéta Regényújság, 1993. július-december (20. évfolyam, 27-48. szám)
1993-07-02 / 27. szám
majd megérted, mit jelent. - Alighogy kimondta, rájött, hogy ez nem hangzik túlságosan meggyőzően, különösen egy hatéves kisfiúnak. Ezért sietősen hozzátette: - Majd ha megtanulod valamennyi hosszabb szó jelentését, akkor elolvashatod az összes könyvet, ami csak van. Az összes vastag könyvet azokkal a hosszú-hosszú szavakkal. A vastag könyvek emlegetése a legnagyobb meglepetésére ezúttal nem csillantott fel fényeket Paul szemében. - Csupa hazugsági- fortyant fel. - Nem akarok tanulni. A könyvek összevissza hazudoznak olyan dolgokról, akik soha meg nem történtek. Nincsenek se macskák, se fák, se... - Keserű , zokogásban tört ki. - Nem „akik”, hanem „amelyek” - szólt, de a következő pillanatban már megszidta magát érte. Mintha számítana ez valamit most, amikor már csak négyen vannak. Kinyújtotta kezét, hogy megsimogassa a kisfiút. De Paul félrelökte. - Ugyan, ugyan - mondta M, s megpróbált olyan hanglejtéssel beszélni, mint az emberek, lágyan, szelíden, megnyugtatóan, de tudta, hogy ez nem sikerülhet neki. - Hát fáink vannak. Paul felpillantott, kipirult, méltatlankodó arccal. - Azok nem fák - vágott vissza hevesen. - Az csak mindenféle vacak gizgaz. Az igazi fára fel lehet mászni. - Hát az imént nem azt mondtad, hogy amit a könyvek a fákról írnak, csupa hazugság? - kérdezte M. Ezúttal sikerült neki suttogom fogni a hangját, hogy a gyerek megértse, csak ugratni akarja. Remélte, hogy megérti. De Paul ismét csak zokogásban tört ki. - Léteznek fák - ismételte makacsul M. - Legalábbis léteznek. És majd megint lesznek. - Nem akart arra gondolni, milyen kicsi a valószínűsége ennek, ezért nem is gondolt rá. - Saját szememmel láttam őket. M-nek csak hiszel? - kérdezte. Újból kinyújtotta kezét, s a kisfiú most nem lökte el. M kemény, hideg, fémes ölébe vetette magát. -Ó, M-zokogott.-Ó, M!-De ezek a könnyek már nem a harag és a magányosság könnyei voltak, hanem a közös sorsban való osztozás könnyei, úgyhogy M, ha ember lett volna, tán ugyancsak sírva fakad. Ehelyett esetlen, otromba ujjaival megsimogatta Paul nedves, szőke fürtjeit. - Jól van, jól van - mondta, de ezúttal túl hangosan, túl gépszerűen, úgyhogy elhallgatott, és csak ringatta a kisfiút karjában, hintáztatta, amíg a sírás elcsitult. S még akkor is ringatta, amikor J Helennel bejött a kertekből. Helen az ajtón berontva izgatottan kiabálta: - Ide nézz, mim van nekem? Egy virágom! Egy igazi virágom! - Pszt - mondta M susogva, ami úgy hangzott, mintha gőzszelep sziszegne. - Ó - mondta Helen nem kelthetném fel Pault, hogy megmutassam neki a virágomat? - A betegesen sárga virágot arca elé emelte. - Nem - válaszolta M, nagyon elfáradt. Nem kellett volna különórát adnom neki. - J-hez fordult. - Miféle virág ez? - Csak úgy nőtt - válaszolta J. -Az ágyásokban találtam a növények közt. - Igazat mondasz, J? J nemcsak a rossz lelkiismerete miatt rázta tagadólag a fejét, hanem azért is, mert tudta, hogy M tudja az igazságot. - El... elültettem néhány magot. Az egyik magoszsák kinyílt, a padlón magokat találtam. Mi baj lehet ebből, M? - De hisz megegyeztünk, hogy semmihez sem nyúlunk. Nem tudjuk, miből mi lesz. - Ne félj, M. Mielőtt elültettem volna őket, mindent elolvastam róluk egy könyvben. A gyerekek- nek, gondoltam, szükségük van valamire. Olyan keveset kapnak... - Nem gondolod, hogy itt volna az ideje, hogy lefektessük őket? - szólt a figyelmeztető hangon. Észrevette, hogy Helen a háta mögé rejti a szánalmas virágot. - Persze, persze - válaszolta J. - De ami ezeket a virágmagokat illeti, M, azt gondoltam, ta-lán... Dadogni kezdett. Egyik robotnak sem voltak arcizmai, amelyekkel szavak nélkül is kifejezhettek volna valamit, de ahogy most M ránézett - lehajtott fejjel, ívelt szemöldöke alól rászegezett fénylő szemmel -, épp elég figyelmeztetés volt. - Jól van, M. Add ide a fiút. Gyerünk, Helen. Lefeküdni. De Helen nem fordult meg. Felnézett M-re. - Ugye, megtarthatom a virágot, M? - Hát persze, Helen - válaszolta M, épp csak egy pillanatnyi habozás után. Ha valami baj történt, azon már úgysem lehet segíteni. - Majd töltök vizet egy pohárba, s akkor ott tarthatod az ágyad mellett. Jó lesz? - Ó, köszönöm, M, köszönöm!- Odaszaladt M-hez, és átölelte a lábát. M gyengéden felemelte, de kartávolságnyira tartotta magától. Másként a kislány megcsókolta volna, mert Helen mindig jobban kimutatta érzelmeit, mint Paul. És az a gondolat, hogy csakis ő, a hideg, érzéketlen fém testesíti meg az anyát, hogy nincs más, akit a gyerek megcsókolhat, M-ben kisebbrendűségi érzetet ébresztett. S akár úgy tervezték meg, hogy képes legyen erre az érzelemre, akár nem, M- et túlságosan is gyakran elfogta. Amikor leállította Helent a padlóra, meglátta rajta azt a csalódott kifejezést, amely mindig kiült arcára, valahányszor M kénytelen volt megtagadni tőle valamit, amire vágyódott. De a pillantás, amelyet M-re vetett, mielőtt J után indult, most valahogy más volt, mint egyébként, hasonló alkalmakkor. M sokáig nézett a kislány után. Sőt még akkor is csak bámult utána, a maga esetlen, emberietlen testtartásában, amikor J visszatért. Mihelyt J leült, ő is leült a szemközti székre. Azt a szokást is az emberektől sajátították el, hogy leüljenek, s erről akkor sem szoktak le, amikor az emberek meghaltak. J izgett-mozgott a széken. - Helen ma nem akarta, hogy meséljek neki - mondta. - Igazán? - szólt M. Hallgatásba merültek. - M - mondta végül J. - Nem haragszol rám, ugye? Mármint a virágok miatt. - Csak buta vagy, és kész - válaszolta M. - Nem szabad ilyen kockázatokat vállalnunk. Baktériumok, spórák... nem tudjuk, mi minden baj származhat az új dolgokból. - De hisz minden betegség ellen beoltottuk őket. Nem emlékszel, M? Hát nem én tartottam őket, amikor beléjük szúrtál a tűvel? - Ugyan, hagyd már abba! - válaszolta M bosszúsan. Persze hogy emlékezett rá. Hogy is felejthette volna el? Azok az első évek, amikor annyi mindenre kellett emlékezni az utolsó, sietős utasításokból. Hogyan kell tisztába tenni és megfürdetni a csecsemőket olyan kezekkel, amelyeket nem erre szántak. Hogyan kell ápolni őket gyerekbetegségekben, amelyeket esetleg az oltások ellenére is megkapnak. Hogyan kell megtanítani a gyerekeket olyasféle dolgokra, amelyekre M-éket nem tanították meg, mert nekik vagy feleslegesek voltak, vagy már eleve beléjük építették őket. Robotok nem kaphatnak idegösszeomlást, a robot szervezete A vasárnap lapja! Szerkesztőség: 1117 Budapest XI., Kaposvár u. 5-7. Telefon: 161-0282 Fax: 161 -0284 JÓ NAPOT KÍVÁNUNK! JÓ LAPOT KÍNÁLUNK. A hét végén szünetelő napilapok helyett a legbiztosabb pont a tájékozódásban a Vasárnapi Hírek friss tudósításaival, híreivel, kommentárjaival. Olvasói mindenről tudnak, ami a hétvégeken történik határainkon belül és kívül. Egyetlen fontos eseményről sem marad le a Vasárnapi Hírek. Időszerű, megbízható, tárgyilagos, írásai széles kitekintést nyújtanak, közöl szépirodalmat, olvasmányos cikkeket, szórakoztató rovatokat. Két teljes oldal kulturális összeállítás, két teljes oldal sport a hétvége mérkőzéseivel. A Vasárnapi Hírekben közölt rejtvényeken, pályázatokon értékes díjakat, külföldi utazásokat nyerhet. Többféle árucikk kedvezményesen vásárolható a lapban közreadott szelvényekre. Sokszorosan visszanyerheti a lap árát, amely az idén 19,70 Ft 16 és 24 oldalon írni # t$m§ jsspsif J£g£&§& dßß' WF Mm Wtmäm «Mr WtM? ( Hírek p&umíJM mm** 4 EAKSTA